Valóság az álomban - 3. rész

Teljesen lefagyva feküdtem a kórházi ágyon. A testem, de még az agyam se akart reagálni. Jimin egyre közelebb ért, én pedig mozdulni sem bírtam. Meg fog csókolni. Egy bandatársam. Egy barátom. Az öcsém. Ilyesmi gondolatok fordultak át a fejemben, de az egy pillanatra sem, hogy az akit szeretek. És talán ekkor ébredtem fel, majd fordítottam el a fejem.
- Nekem ez nem megy. Sajnálom Jimin. - ajkaimba haraptam mondandóm után, várva a választ.

Pár másodpercig csak bámult maga elé majd fejét a mellkasomra ejtve sóhajtott.
- Kérlek Yoongi. Csak egy esélyt adj. Hogy bebizonyítsam, hogy tényleg szerettél. - ekkor szipogni kezdett - Hogy még mindig szeretsz. Csak nem emlékszel. Hagyd, hogy visszahozzam az emlékeid. Vagy legalább az érzéseid. - erőt véve magán emelte fel a fejét, és könnyes szemekkel nézett az enyéimbe -  Kérlek csak ennyit engedj meg. Ha nem sikerül akkor beletörődök. De legalább annyit hadd csinálhassak, hogy megpróbálom. - könyörögve tekintett rám. Én pedig tanácstalan voltam. Jimin, mint ahogy a többiek is, már családtagnak számított. Mintha a testvérem lenne. Bele gondolni is furcsa volt, sőt egyenesen lehetetlen, hogy mi valamikor kavartunk. Viszont minden elennem szólt és a vizsgálatok során is felmerült az ideiglenes amnézia. Bajom nem származhatott belőle így, felsóhajtottam és beleegyeztem.
- Rendben, de ha lehet az efféle dolgokat hanyagoljuk jó? - mutogattam magunk között. Szemében a mérhetetlen nagy öröm csillant meg és vigyorogva bújt vissza hozzám, erősebben szorítva.
- Semmi ilyesmi nem fog történni erről biztosíthatlak. Az ölelés maradhat? - motyogta felsőtestemre, amit egy vékony kórházi ruha takart.
- Azt hiszem igen. Azzal eddig se volt problémám. - rántottam vállat.
- Rendben. - bólintott majd pár perc csend után ismét szemeimbe nézett - Mégis hogy kéne kezdenem hyung?
- Hát gondolom, ha mesélsz pár közös dolgot, vagy mutatsz közös képet akkor biztosan könnyebb lesz nekem is felfognom a kapcsolatunkat. -homlok ráncolva fejeztem be mondandómat, hisz így is nehézkesen ejtettem ki a szavakat.
- Valóban - hümmögött, majd gondolkozóan elnézett a távolba - Mit kéne mesélnem? - hangosan ejtette ki a fejében kavargó mondatot - Nem az még túl durva lenne és nem akarlak elijeszteni. - pillantott rám egy huncut mosollyal karöltve, de egyből vissza is kapta a fejét - Az első randink azt hiszem megfelelő. - még egyet bólintott is megerősítés képen, majd ismét nekem szentelte az összes figyelmét, de nem folytatta mondandóját.
- Na most akkor mondod vagy mi? - ráncoltam homlokom kissé idegesen fújtatva. Kezdtem fáradni, a gyógyszerek hatni látszódtak, de előbb ezt még tisztázni akartam Jiminnel.
- De de csak - ajkaiba harapott és egy pillanatra félre nézett - nem emlékszem mikor volt. - vakarta meg a tarkóját kínosan, én viszont hangosan felnevettem.
-  Nem emlékszel az első randink dátumára? - kuncogtam.
- Te se. - mutatott rám felfújt arccal.
- De én teljesen más okból. - még mindig jó ízűen nevettem rajta, ami őt is egy apró mosolyra késztette - Pedig azt hittem, hogy te tipikusan az a romantikus fajta vagy, aki megjegyzi ezeket. - erre az arca szomorúvá váltott át.
- Igazság szerint kettőnk közül mindig is te voltál a romantikusabb. - halk sóhajt engedtem el. ,,Fasza vagy Yoongi. Persze nem mintha tudhattam volna. "
- És te akkor milyen vagy ezen a téren? - kérdeztem meg, hátha az érdeklődésem jobb kedvre deríti.
- Hogy én? - kapta fel fejét, és szinte láttam ahogy a fogas kerekei mozognak - Milyen szóval tudnám kifejezni? - ismét hangot adott a gondolatainak. Végül rám nézett majd kicsit oldalra döntötte a fejét - Talán a szexmániás szó az ami megfelelő lenne. - nézett rám ártatlanul, nekem viszont az arcomra fagyott a mosoly. Lassan de sikerült felfognom szavainak jelentését, emiatt pedig éreztem, ahogy egyre jobban elvörösödök, és ha ez nem lett volna elég a kis gép is gyorsabban kezdett csipogni.

Jimin látva reakciómat hangosan felröhögött, majd a kis szerkezetre kezdett mutogatni és még hangosabban nevetett. A kezdeti sokkból felébredve csaptam meg a kisebbet, hisz végre igazán abba hagyhatta volna.
- Ez számomra nem annyira mulatságos. - förmedtem rá, de ő továbbra is csak nevetett. Viszont a kijelentésétől valami furdalni kezdte az oldalam, aminek hangot is adtam - Amúgy ki is volt kettőnk közül a -itt megakadtam - hogy is mondjam. A domináns? - néztem rá még mindig zavartan. Ő viszont elcsendesült, gondolom meglepte a kérdésem majd egy fölényes vigyort villantott.
- Honnan veszed, hogy volt már köztünk olyan is? - bújt vissza hozzám, továbbra is idegesítően vigyorogva.
- A fiúk mondták. Szóval? - megilletődve figyeltem még mindig rá.
- Az legyen egyenlőre még titok. - kacsintott rám.
- Mi? Ne húzd már az agyam Jimin. - morranok fel - Tudnom kell, hogy a - itt megálltam, de Chim folytatta.
- Hogy a segged még szűz? - szemöldökét húzogatta én pedig a számat tátottam - Azt hiszem, hogy meghagyom magamnak. - nevetett fel ismét, de most már ördögien.
- Ne csináld már. - csaptam magam mellé - Csak mond meg, hogy ki dugott kit. - néztem rá morcosan, de őt ezt nem hatotta meg. Pedig ez minden banda tagra hatásos volt.
- Elmondom - ajkait szélesebbre húzta, ebből pedig tudtam, hogy jóra nem számíthattam - de csak is úgy, ha az egyik alkalmunkat mondom el, részletesen. Minden egyes pillanatát az elejétől a végéig. - kijelentésére nyitva felejtettem ismét a számat is csak másodpercek múlva tudtam ismét megszólalni.
- Nem hiszlek el. - suttogtam még mindig döbbenten - Mióta vagy te ilyen merész velem szemben? - húztam fel a szemöldököm. Nagy lett a szája.
- Hm. Most december van akkor olyan 1 éve és 5 hónapja. Körülbelül. - ismét sikerült lefagynom. Ennyi ideje együtt voltunk és semmire sem emlékeztem. És talán még én voltam a szerencsés. Hisz nekem nem fájt, mert olyan volt mintha soha nem is lettünk volna együtt. De Jimin mindenre emlékezett. És biztos vagyok benne, hogy mérhetetlenül rossz volt neki, ez az érzés belülről mardosta, de nem mutatta ki. Sosem mutatta ki, ezért ő egy erős ember. És mind e miatt felnéztem rá.

- Hahó! - lóbálta meg előttem kezét gondolataim szereplője, ezzel kiszakítva a zűrzavaros fejemből - Már vagy 5 perce csak meredsz magad elé. Minden oké? - kíváncsi egyben aggodalmas szemekkel tekintett rám.
- Sajnálom Jimin. - hajtottam le a fejem - Neked szörnyű lehet és én ebből semmit nem érzek.
- Nem a te hibád hyung. És biztos vagyok benne, hogy visszaszerezzük az emlékeidet. - szeretetteljesen nézett rám.
Sokáig csak csendben élveztük egymás társaságát, de mivel számomra kezdett kínos lenni így megtörtem.
- Szóval akkor első randi?
- Ohh igen. Az még teljesen normális. De a második. Attól aztán a fejedet fogod fogni. - kuncogott fel.
- Miért mi történt? - meresztettem rá hatalmas szemeket, de ő csak felnevetett.
- Mindent szépen sorjában Yoongi. Úgy is itt leszel még egy ideig. - pöckölte meg az orrom, amire csak morcos arccal reagáltam - Tehát olyan délután 1 óra körül végeztünk a tánc próbával és mivel nem volt más teendők, így azt választottuk a randi idejének...