Antiszociális 1/3 (Ji-Hope)

Antiszociális. Erről a szóról mindenkinek, a sarokba elbújt, magányt kedvelő gyerek jut eszébe. Vagy az iroda kis zugában elzárkózott ember. De sokan nem tudják, hogy ez a kisebbik fajta. Van, egy olyan is, ahol a beteg nem szeret. Nem foglalkozik az emberi törvényekkel, és ha rosszat csinál nincs bűntudata. Olyan, mintha nem lenne lelke, vagy ha van, akkor kőből.

Park Ji Min vagyok. Pszichológus a foglalkozásom és az ilyen betegségben szenvedő emberekre specializálódtam. Eddig sikerült valamilyen kezeléssel rávezetnem őket arra, hogy nem mindent szabad és a szeretet egy nagyon fontos dolog. Néhány esetben a gyógyszeres kezelés alatt sikerült felébresztenem bennük az érzelmeket, de ez ritka eset. A beszélgetések sokkalta hasznosabbak. Persze a legtöbb esetben hazudnak, hogy szabaduljanak, de én már átlátok ezeken. Általában, akkor vehető észre a javulás, amikor megismerkedtek egy olyan személlyel, akit szeretni tudnak.

Eleinte idiótának tartottak, hogy az ilyen betegeknek vak randit szervezek, de amint a páciensek jó eredményeket mutattak, úgy ismertek el. Sajnos volt, ahol a beteg már nem látta értelmét ennek az egésznek és megölte magát. Akkor 1 hónapig el is tűntem. Persze nem én adtam neki a kötelet, de úgy éreztem én adtam neki a kezdő lökést. Viszont miután újra bementem a pszichiátriára akkor oda adták a búcsú levelét, amiben megírta, hogy nekem köszönhetően megtapasztalta milyen igazából szeretni. Így is feszengtem sokáig, de ráébredtem, hogy nem én voltam a hibás. Bár lehet, ha bent lettem volna éjszaka, akkor megállíthattam volna, de ez már a múlt zenéje.

- Dr. Park. Új betege érkezett. Szöulból hozták át. Már 2 éve ott van, de már 7 embert megölt. Az antiszociális zavar legsúlyosabb állapota áll fenn. - hadarta és hadarta az infókat a titkárnőm, de nem bántam. Tudtam követni és nem szerettem az időt pazarolni - A bíróság úgy ítélkezett, hogy kap egy utolsó esélyt a gyógyulásra. Mivel Ön a legjobb így azt a döntést hozták, hogyha itt sem lesz javulás, akkor halálra ítélik. - undorodó fintor húzódott az arcomra. Igaz, hogy embert ölt, de pszichés beteg. Nem tudatosan tette. Veszélyes és tudtak erről mégsem úgy kezelték. Itt emberi mulasztás történt nem gyilkosság - Itt is vagyunk. A neve-

- Nem kell. Majd ő elmondja.

- Honnan veszi, hogy igazat mond? - kérdezte egy már őszülő rendőr. Gondolom ő kísérte ide az új páciensem - Úgy hazudik, mint a vízfolyás. Azt is be tudná adni magának, hogy egy egyszarvú.

- Nos, úgy hiszem, ha sikerül tisztelet kifacsarni belőle, akkor elárulja a rendeset. - adtam választ neki, majd teljes nyugodtsággal léptem be a szobába.

Egy fekete hajú, teljesen meggyötört és üres tekintetű fiúval találtam szembe magam. Talán egy idős lehetett velem, ami sajnos szomorú volt. Általában 40-50 évesek a betegeim, de ő 25-26-nak tűnt. Pont, mint én. 

A fehér gumiszoba közepén egy asztal volt és ahhoz bilincselve egy széken ült. A falról átvezette rám tekintetét és lassan végig mért.

- Üdv! - hajoltam meg előtte és a szemben vele leültem - Park Ji Min vagyok az új orvosod. - mosolyogtam rá kedvesen, de az arcára csak egy értetlen fintor jelent meg.

- Te nem félsz tőlem? - hangja rekedt volt, amiből arra következtettem, hogy már régen beszélhetett. Vagy ritkán. Annak viszont örültem, hogy szemkontaktust alakított ki velem, amit én álltam.

- Miért kéne? - mosolyogtam rá továbbra is kedvesen.

- 7 embert öltem meg.

- Tudok róla. - bólintottam és bár a téma komor volt én maradtam a kedves arcomnál.

- Mind a 7 az orvosom volt. A maga elődjei. És azt hiszem ön is arra a sorsra jut. - ajkai gonosz vigyorra húzódtak és szemei ördögien csillogtak. Nem félek. Vagy, ha mégis úgy lenne, nem szabadna kimutatnom.

- Szóval, akkor a 8. Igaz? - mosolyogtam rá szélesen, és bár meglepődött, bólintott - Az egy nagyon szép szám. Ha megfordítjuk, akkor a végtelen jelzését kapjuk. Azt hiszem, nem bánnám, ha én kapnám ezt a számot. - mosolyogtam kedvesen és beszédem közben végig szemébe néztem. Egy ideig csak meglepetten nézett rám, majd elnevette magát. Kuncogva vezette vissza szemeit az enyémhez.

- Te tényleg nem félsz tőlem igaz?

- Nincs okom. - bólintottam kérdésére.

- Akkor engedd el a kezem. - emelte meg megbilincselt kezeit, amiket nem bírt túlságosan mozgatni. Nem válaszolva neki álltam fel, hogy  zsebemből előszedjem a kulcscsomómat. Megkeresve ehhez a szobához tartozó kulcsot, nyitottam ki bilincsét. Jól eső sóhaj szaladt ki száján és a kemény fém által megnyomott csuklóit kezdte dörzsölni. Ám egy pillanat alatt nyúlt pólóm nyakához és rántott le az asztalra. Egyik kezével nyakamra fogott, míg másikkal a két kezemet fogta össze a fejem fölött.

- Maga tényleg orvos? Inkább egy címeres idióta. Tudom, hogy biztonsági őrök figyelnek minket és bármikor itt lehetnek. Csak ezért engedett el. Ne nézz- az ajtó dörömbölése félve szakította. A szoba egyetlen bejáratához vezette tekintetét, ahol a fekete ruhás emberek próbáltak bejutni. Lejjebb vezette íriszeit és, amint megpillantotta a zárat a benne elfordított kulccsal egyből lepillantott rám és engedett szorításán. Rögtön levegőért kapkodtam, de tekintetemet próbáltam kedvesnek fent tartani.

- Bezártad az ajtót? - nézett rám értetlenül.

- Persze. Nem szép dolog megzavarni egy beszélgetést.

Kijelentésemre jó ízűen felkacagott majd engem elengedve visszaült a helyére.

- Te nem vagy normális. - kuncogott tovább rajtam, míg én is helyet foglaltam.

- Hogy hívnak? - szegeztem neki a kérdést továbbra is mosolyogva. Arca hirtelen vált komorrá és ismét szemeimbe nézett.

- Jung Ho Seok. - érzelemmentesen ejtette ki a szavakat.

- Akkor hívhatlak Hoseoknak ugye? - kíváncsivá vált tekintettel figyelt rám.

- Hisz nekem?

- Nem kéne? - kérdésemre egy gúnyos nevetés tört ki belőle.

- Nem tudom. Maga az orvos. Döntse el ön. - kijelentésére egy bárgyú mosoly szökött fel arcomra, de mielőtt válaszolhattam volna, újra megszólalt - Amúgy is olvasta a kórlapomat, szóval mindegy. - kissé sértődötten elfordult, mint egy kisgyerek, ami számomra aranyosnak hatott. Nem szólva hozzá felálltam és az ajtót kinyitva kértem el valamit a titkárnőmtől. Visszaülve elé csúsztattam egy borítékot.

- Megtudnád, nekem mondani milyen állapotban van ez? - néztem rá kedvesen.

- Bontatlan? – ráncolta össze homlokát - Mi ez? - nézett rám kíváncsian.

- Nyisd ki.

- Biztos? Ez önnek van címezve. Nem biztos, hogy kiszabadna nyitnom. - nézett lefele a borítékra és igaz, hogy rákérdezett láttam rajta, hogy szívesen szét tépné.

- Mivel megengedtem így szabad. - több se kellett neki feltépte és kiszedte belőle a lapokat. Ahogy szemügyre vette szemei elkerekedtek.

- Ezek az én adataim. - suttogta miközben tekintetét, hol a lapokra, hol rám vezette.

- Bizony. Én eddig egy pillantást sem vetettem rá. Szeretném, ha te mondanád, hogy mi miatt is nyilvánítottak betegnek. Én megbízok benned Hoseok és szeretném, ha ez kölcsönös lenne.

Nagyokat pislogott és még mindig nem tudta fel fogni a helyzetet. Végül lehajtotta fejét és alig hallhatóan suttogott:

- Te tényleg nagyon fura vagy.

Change 6. rész

- Akkor ezt megbeszéltük. - leszálltam róla és a saját ágyamon terültem el, hogy ezt a kis pihenőt kihasználhassam. Mielőtt még elaludtam volna egy ajtócsukódást halottam, de utána már csak az álmok mezeje vett körbe.

Jungkook

Miután leszállt rólam átment a saját ágyára. Amint feleszméltem gyorsan kisiettem a szobából és átmentem J-hope-hoz.

- Hyung! - nyitottam be egy éppen folyamatban tartó hatalmas, vérre menő párnacsatába. Belépve a szobába megálltak és mind a hárman rám néztek. V, Hoseok és Jimin. Majd összenéztek és Taehyung elkiáltotta magát.

- Mindenki a maknaera. - már fordultam meg, hogy meneküljek, de egy arcomba repülő párna megállított. Majd mindannyian elkezdtek engem ütögetni a puha fegyverekkel. Utálom, hogy én vagyok a legkisebb! Bármi van mindig én. Erőt véve magamon megragadva egy támadó eszközt felálltam a földről és a hevesen nevető Jimin arcon küldtem, majd gyorsan V fejét ütöttem le és végül J-hope hasát találtam. Lihegve meredt mindenki maga elé végül hangosan nevetve dőltünk el a földön.

- Fiúk gyertek! Kezdődik a fotózás. - nyitott be hozzánk a menedzser ezzel megzavarva a szórakozásunkat.

A koncepció a nyaralás volt. Namjoon hyunggal kezdték, de nem tudtam megnézni, mert még a hajamat csinálták. Utána Jin hyung következett, de csak a végére lettem kész. Yoongi következett és akárhogy próbáltam nem tudtam levenni rólam a szemem. Kurvára helyes és hihetetlenül profin csinálja. A fotós folyamatosan megdicsérte. Egyszer pillantott rám és egy önelégült mosolyt villantott, de hamar visszatért a komoly énjéhez és folytatta a munkáját. Durcásan fordultam meg, de egy karba tett kézzel álló, kérdő tekintetekkel illető Jiminnel találtam szembe magam.

- Szóval miről is beszélgetettek?

- Nem értem mire gondolsz.

- Ne nézz hülyének Kookie. Abban az egy pillanatban szinte forrt köztetek a levegő. És az a vigyor mikor rád nézett. Sose láttam még. Szóval kezdj el beszélni.

- Ugyan hyu-

- Jungkook te jössz! - szakított félbe a fotós.

- Nem úszod meg nehogy azt hidd. - szólt még utánam, de én csak intettem neki. Próbáltam mindent jól csinálni és a fotós is megdicsért sokszor. Viszont valamikor a felénél észrevettem Sugát, ahogy vigyorogva bámul és mikor látta, hogy észrevettem szélesebb lett a mosolya és szemöldökét kezdte húzogatni. Éreztem, hogy akaratlanul is elpirulok. Jimin meg mindig ugyan úgy állt és gondolom azt is észrevette, hogy zavarban vagyok, mert egy sokszor előre hajolt, hogy lássa hyung arcát, de akkor ő csak komoran bámult rám, de amint nem volt Jimin látóterében ajkai újra felfelé görbültek. Megölöm! Minek bámul? Így csak elhúzódik az egész.

- Jungkook minden rendben? Lázas vagy? - nézett rám a fotós aggódó tekintettel.

- Persze csak kérhetnék egy kis vizet? - válaszoltam és hamar meg is kaptam. Ha harc hát legyen! A flakont visszaadva beálltam és felvettem a ,,Mindenkit megölő szexi nézésemet". Ami meg is hozta az eredményét. Yoongi arcáról leolvadt a mosoly és szemei kikerekedtek. Alsó ajkába harapva figyelte minden mozdulatom. Még Jiminről is megfeledkezett, mert amikor ő oda hajolt, hogy lássa az arcát nem változtatta el. Ugyan úgy figyelt akkor is. Persze Chimchim jókat nevetett rajta és biztos voltam benne, hogy levette a szitut. De nem érdekel. Hyung hibája. Miután végeztem fölényesen haladtam el mellettük. Miután mindenkit lencsevégre kaptak jöttek a csoportos fotózások. 3 része lesz. A maknae line, a hyung line és az egész csapat. Mindegyik nagyon jól sikerült és szerencsémre a csapatosban nem kerültem Suga mellé. Mikor végeztünk mindenki visszaindult a szobájába, de nekem egyből gyomorgörcsöm lett. Kettesben leszek vele, sőt még randizni is megyünk. Már most kész ideg vagyok, pedig el se indultunk.

Szobánkba belépve egy készülődő Yoongi suhant el előttem.

- Már megyünk is?

- Igen. - válaszolta a bőröndjét bámulva, majd hirtelen rám pillantva rám vigyorgott - Vagy akarsz valamit csinálni a szobában?

- Állj le! Miattad nem tudtam koncentrálni. - szusszantottam fel mérgesen.

- Te se voltál semmi. Hogy tudsz olyan csábosan nézni? - hallottam magam mögött hangját, míg öltözni kezdtem.

- Velem született tehetség. Viszont Jimin biztos sejt már valamit hála neked.

- Nem érdekel.

- Te tudod. Kész vagy? - fordultam vele szembe, de ő alsó testrészemmel szemezett. - Hyung!

- Nem tehetek róla ilyen jó a segged.  Nem tehetek ellene.

- De igen. - morogtam miközben kimentem a szobából.

- És mégis mit? - zárta be az ajtót. Egyikünk se vitte túlzásba az öltözködést, de nem is baj. Mindketten egy sapkával takartuk magunkat.

- Kösd be a szemed. – súgtam magam elé alig hallhatóan.

- Hova mentek? - jött felénk J-hope, Jin és V.

- Sétálni a városba. Megnézzük milyen látványosságok vannak.

- Én is! Én is! - kezdett ugrálni V mire arcomra fagyott a mosoly. Tényleg adni akartam egy esélyt Sugának, hogy megmutassa a rejtett oldalát, de nem jutott semmi sem eszembe, hogy miért ne  jöhetne. Segítséget keresve Yoongira pillantottam, de ahogy elnéztem neki sem volt ötlete így csak mérgesen méregette.

- Milyen tiszteletlen vagy Taehyung-ah! - csapta mellkason Hobi – Lehet randiznak. – nevetett fel.

- Tényleg! - nézett ránk hatalmas szemekkel V.

- Idióták! - morrant rájuk a mellettem lévő rapper.

- Mondjuk én már voltam Nammal, de szívesen mennék.

- Engem is érdekel. Menjünk, öltözzünk. - bólogatott - J-hope

- Oké. Én megyek szólni a többieknek. - indult meg Jin is.

Így történt, hogy a randinkon plusz 5 személlyel voltunk és, ha még 2-en nem is lettünk volna feltűnőek így biztosan azok voltunk. Főleg, hogy sokan bámultak minket és sugdolóztak. De rendes ARMY-k voltak, mert nem akartak zavarni minket.

- Legközelebb az ablakon megyünk ki. - morogta mellettem Suga így kiszakítva a gondolataimból.

- Annyira nem vészes. Így is beszélgethetünk.

- Már vagy 10 perce elindultunk, de csak most szóltunk egymáshoz. - nézett fel rám, de meg mielőtt mondhattam volna valami indokot ő folytatta - És Jimin percenként néz hátra. Figyelj... most. - suttogta a szavakat és mikor kimondta az említett tényleg felénk pillantott, de már vissza is fordult.

- Azta! Pedig alig észrevehetően csinálja.

- Hát, amíg bambultál volt időm észrevenni.

- Gondolkoztam. De mit szólnál ahhoz, ha leszakadnánk tőlük.

- Mi?

- Miután Jimin újra hátra néz, utána gyorsan veszünk egy 180 fokos fordulatot. Ha pedig keresnek, azt mondjuk, hogy megálltunk egy boltnál.

- Rendben akkoooor - Jimin ismét ellenőrzött minket majd előrefordult - Most. - megragadta a karom majd elkezdett vissza fele húzni és csak vagy 10 bolt után váltottunk normális tempóra.

- Mit csináljunk? - néztem le rá.

- Hát ta-... Ki hív ilyenkor? - vette elő telefonját - Oh. Jin hyung. - rányomott a zöld ikonra majd füléhez emelte - Szia, mondjad... Csak megálltunk egy boltnál. Jungkooknak, megtetszett valami... Nem kell. Majd utolérünk titeket... Persze-persze... Igen figyelni fogok rá... Ne nézz már ennyire analfabétának. Tudunk magunkra vigyázni... Jó hívlak. Szia.

- Aggódott?

- Inkább már pánikolt. De mindegy. Mit szólnál egy fagyihoz? - mutatott egy bódé irányába - Már előbb kiszúrtam, de nem ebben a világban voltál.

- Mert azon a terven gondolkoztam, ami által elértem, hogy kettesben legyünk. - duzzogtam be.

- Szóval velem akartál lenni? - nézett rám önelégülten.

- Hát, ha már randit beszéltünk meg akkor legyen is az. És mivel te hívtál így te fizetsz. - néztem rá hasonló tekintettel, ahogy ő az előbb illetett.

- Gondoltam. – sóhajtott - Milyet kérsz?

- Csokisat. - vágtam rá egyből és szememmel csak az édességre figyeltem. Szinte láttam magam előtt, ahogy csillog a szemem, mint egy kisgyereknek, de nem tehettem róla hisz imádom a csokis fagyit.

- Akkor kérek egy csokisat és egy görögdinnyéset. - nyögte ki nagy nehezen angolul Suga. Amin én jót nevettem. Vicces volt a kiejtése és egyben aranyos, ahogy próbált mutogatni - Min nevetsz? - fordult felém a fagylaltokkal. A csokisat a kezembe adva egy bokor által eldugott padhoz sétáltunk. Elkezdtük enni, de én csak az övét tudtam figyelni.

- Mit akarsz? - pillantott rám. Lepillantott a saját édességére majd újból rám végül egy hatalmasat sóhajtva felém nyújtotta - Tessék.

- Köszönöm. - nyaltam bele az övébe és már nyugodt szívvel folytattam a sajátom falatozását.

- Emlékszel, arra, amit pihenő közben mondtam.

- Melyik részére? - néztem a szemébe.

- Arra, hogy férfias vagy. - kérdő pillantásokkal meredtem rá miközben bólintottam - Tévedtem. Egy nagy gyerek vagy most is. - kuncogott rajtam. Igen?! Gyerek vagyok. Akkor az leszek. Miközben nevetett rajtam alig észrevehetően elemeltem a fagyit a számtól majd gyorsan arcához nyomtam. Szép kis csoki folt lett ott. Diadal ittasan húztam el onnan a hideg csodát és folytattam azt, hogy eljuttassam a pocakomba.

- Te kis... - morogta miközben ujjával leszedte és lenyalta róla. Közelített felém, hogy előbbi cselekedetemet megismételje, de számítottam rá így fagyiját tartó kezét lefogtam, míg a sajátomat biztonságosan távol tartottam magunktól. Miközben próbált összekenni eldöntött a padon. Fölém tornyosult, de még így sem sikerült a bosszúja. Hangosan nevettem rajta, de ő ezzel rá segített. Szabad kezével elkezdett csikizni így feladva a harcot hagytam neki, hogy visszaadja. Ám ő nem állt meg. Az egész arcomat összekente. Nem túlzok, ha azt mondom az orromba is került.

- Aish hyung! Most ragadni fogok miattad. - ültem fel, míg zsebembe zsebkendőt kerestem. - És még én vagyok a gyerekes. - nem mondott semmit csak közelebb jött, majd arcom egyik oldaláról lenyalt egy kevés fagyit.

- Segítsek leszedni? - azt hiszem, ha nem tett volna rám fagyi pakolást, akkor láthatta volna a vérvörös arcom. Jó belementem a randiba, de azért ilyeneket ne.

- Egy zsepi is megteszi. Meg nyilvánosan vagyunk hyung.

- De takarásban. - vigyorgott rajtam, majd közelebb jött, de elhúzódtam - Tessék. - dobott nekem egy szalvétát. Gyorsan letöröltem a gyerekes játékunk eredményét majd felálltam - Hova mész?

- Sétáljunk tovább. Együnk valami itteni ételt. Mondjuk gyrost. - csillant fel újra szemem.

- És gondolom én állom az egészet.

- Persze. - indultam el arra amerre a többiekkel is mentünk csak most ketten - Melyikbe menjünk be?

- Nekem mindegy. - rántotta meg hanyagul a vállát. Szememmel olyan helyet kerestem, ahol elbújhatunk a zavaró tekintetek elől. Bár, ha megint valami perverzet akar csinálni, akkor inkább az utca közepén eszek.

- Legyen az! - mutattunk egyszerre ugyan arra az épületre, sőt pont egy azon asztalra. Bent az épületben volt, és innen is alig lehetett kiszúrni, ha pedig a belső felébe ülünk, akkor teljesen eltűntünk.

Mindketten felnevettünk majd elindultunk az általunk kiválasztott helyre. El is foglaltuk és az étlapot kezdtük el tanulmányozni. A gyros már bele égett a tudatomba így csak az italokat néztem át és egy gyümölcslevet kértem. Suga valami szuvlákit (Souvlaki) kért és vizet. Míg vártunk letelepedett közénk a jól ismert kínos csend. De szerencsénkre Yoongi telefonja megtörte.

- Már megint. - mormogta miközben felvette - Mondjad... Tudod, nagyon sok bolt van... Mert veletek lehetetlen nézelődni. Mindig csak tovább és tovább...  V, Nam, Jim-...  Látod? Te is beismered. Majd összefutunk...  Mi van?! Minek?... Erős fiú tud magára vigyázni... De- ... Jó. Hívd fel és mond neki, hogy egy étterembe vagyunk... Nem tudom mi a neve... Lilla színnel van kivilágítva és a belseje ilyen tengeresen van berendezve... Oké. Szia.

- Jin hyung?

- Igen. Utánunk jött a törpe és persze figyelni kell rá így kb. 10 perc múlva itt lesz.

- Jimin? – kérdeztem rá a betolakodó kilétére, amire bólintott - Amúgy meg egy magasok vagytok hyung.

- És ezzel mire akarsz kilyukadni? - nézett rám mérgesen, amin csak mosolyogni tudtam.

- Arra, hogy te is ugyan úgy tö- Au! És én vagyok a gyerekes? - csattantam fel, míg megrúgott bokámat kezdtem simogatni.

- Ne szemtelenkedj.

- De hisz még ki se mondtam. - morogtam szemeibe nézve. Most ő vett fel egy gonosz mosolyt.

- Meg se próbáld. Vagy elfelejtetted, hogy már én vagyok a szobatársad? - mutatott magára és ajkai szélesebb ívet vettek fel. Fejem leejtettem az asztalon lévő kezemre, miután befejezte mondandóját.

- Muszáj mindig ilyenekkel jönnöd? - pillantottam fel rá konkrétan elfeküdve az asztalon.

- Túl aranyosan reagálsz ahhoz, hogy abba hagyjam. Amúgy is tudod, nem fog történni semmi sem. Még. - mondandója végén megnyalta száját és hát persze, hogy elvörösödtem. Ezekkel a kijelentésekkel és gesztusokkal úgy érzem magam mellette, mint egy szent, szűz picsa. Talán még a fanokat is lepipálom. És, ha nem lenne elég, hogy előtte ilyen vagyok, akkor most már Jimin is így fog látni. És miért is? Mert pont most jött be.

- Sziasztok. Kookie jól vagy? Nehogy azt mond nekem, hogy itt sikerült belázasodnod. - lépkedett felénk, majd kezét homlokomhoz akarta tenni, de felkelve az asztalról elfordítottam a fejem - Jó látom semmi bajod. - nevetett ki majd leült mellém. Intett a pincérnek és kért magának is egy gyrost meg egy kólát.

- Mit csináltatok ti eddig? - nézett végig rajtunk.

- Nézelődtünk. - rántotta meg a vállát Suga és újra felvette a semleges arcát.

Ezek szerint tényleg van egy olyan oldala, amit nem ismerek. Vagy is inkább már csak nem ismertem. Rengeteget mosolygott és, amikor az arcába nyomtam a fagyit, nem akadt ki, hanem jót nevetve vissza adta. Olyan furcsa és új ez a Yoongi, de még is érdekel, hogy mit rejteget még. Milyen, amikor kíváncsivá teszem, vagy miképp fejezi ki szomorúságát és még az is érdekel, hogy a felfedett énje milyen, amikor dühös. Persze nem szerettem bele. Dehogy! Ahhoz szerintem több kell, de azt elérte, hogy érdeklődjek iránta. Mondjuk az a felállást tartani fogom, hogy ő hajtson értem és ne fordítva. Amit viszont az előbb mondott megijesztett. Vele leszek egy szobában, a maradék napokban és nem tudom elképzelni mik történhetnek. Nem fog rám ugrani és megdugni az oké, de vajon meddig. Nem mintha letudna nyomni attól nem félek, de nem akarok semmi viszályt vagy hasonló. Csak békésen meglenni. Bár erről már akkor le kellett volna mondanom, amikor az egészet kitalálta. Én pedig hülye engedtem. 

- Szerinted még meddig? - szakított ki Jimin hangja a gondolataimból.

. Még kb. 5 perc és visszatér. - válaszolta a vele szemben ülő.

- Ki?- kérdeztem értetlenül.

- Na! Mondtam, hogy most fog feleszmélni. - kuncogott Jimin.

- Mi van?

- Megint elbambultál. -  mondta unottan Suga, pedig biztos jót nevetett volna rajtam. 

Ezek után meghozták az ételeinket és csendben fogyasztottuk el. A vacsora után pedig lassacskán, de visszasétáltunk a többiekhez. Láttam Yoongin, hogy nagyon zavarja, hisz eredetileg kettesben jöttünk volna. Még mindig hátul ballagtunk csak most Chimchim nem ellenőrizgetett minket. Így bátorságot véve magamon közelebb mentem hozzá és megfogva kisujját haladtunk tovább. Nem állt meg, de meglepetten pillantott fel rám. 

- Ne szokd meg. Nem fogok többet közeledni. - morogtam durcásan. Ajkai széles vigyort vettek fel és úgy nézet tovább szemeimbe.

- Hol marad a hyung? Nagyon kinyílt a csipád nem gondolod? - mondta folyton vigyorogva.

- Tudod hyung te aka-

- Ne is folytasd. Amúgy is milyen dolog az első randin a sexről beszélni? - pillantott újra rám, de én elfordítottam a fejem és a kezem is elvettem -  Hé! - kapott kezem után és megfogva a mutató ujjam tartott maga mellett.

- Te említetted először. - fújtam fel az arcomat, hogy hitelesebbé tegyem a mérgességem. 

- Persze-persze! - nevetett ki. 

Az este további részét csendben folytattuk. Hallgattuk a többieket vagy megálltunk, ha ők is. Viszont az ujjamat nem engedte el egyszer sem. Bárhova mentünk, akárhová tértünk be ő ugyan úgy fogta. Akkor szabadultam, amikor a szálláshoz értünk. A szintünkhöz érve elköszöntünk egymástól és mindenki ment a saját szobájába. A szobámba. Amin Sugával osztozom. Már előre félek az este további részétől.

Change 5. rész

Reggel arra ébredek, hogy valami nyomja a combomat és valaki szuszog a nyakamba. Ahogy mozdulni próbáltam észrevettem, hogy valami a mellkasomra nehezedik, és nem csak nyomja valami a lábam, hanem van is rajta valami. A jobb kezemet meg valaki lefogja a fejem mellett. Ki bújik hozzám?

Suga

Lassacskán nyitottam ki a szememet. Jungkook feküdt rajtam. Jobb keze a mellkasomon feküdt. Bal, amivel magánál tartott, azzal feltolta a fejem mellé jobb kezemet és fejét rajta pihentette, míg a ballal még mindig fogta. Hason feküdt jobb lába pedig át volt dobva rajtam. De akkor mi nyomta a lábam? Szabad végtagommal megemeltem a takarót. Reggeli merevedését nyomta nekem ami... Ami... Na, jó én tényleg beteg vagyok, de egyszerre volt bizarr és izgató. Lehetséges az, hogy egyik pillanatról át álljak a lányokról a fiúkra. Nem tudom, de az, hogy hozzám ér néha mocorog, csak rá segít az én problémámra is.

- Kook. - lökdösöm meg a vállát, de semmi haszna - Kook! - emelem meg a hangom, amire nyöszörögni kezd - Tudod elég nehéz úgy aludni, hogy nyom a... - közelebb hajoltam hozzá és suttogva folytattam - hogy nyom a farkad. - Mondatomra kipattantak szemei és tekintetét ide-oda vezette. Hol az arcomat nézte, hol a kezét és néha-néha lepillantott a lábához is. Miután felismerte a helyzetet, villám gyorsan mászott hátrébb, de annyira hátrált, hogy, ha nem kapom el, akkor leesik.

- Na azért megenni nem foglak. - húztam vissza, de nem túl közel - Még. -  mondtam halkabban. Mondatomra nagyot nyelt.

- Ha ilyeneket mondasz, hogyan ne féljek. - suttogta nehogy Jimin felkeljen - Amúgy mi a francot keresel itt? - nézett rám mérgesen.

- Ne legyél tiszteletlen! Amúgy Chim keltett, hogy hiába fektet vissza folyton felkelsz és neki mész az ajtónak. Eléggé ijesztő volt, ahogy a folyóson csak koppanásokat lehetett hallani. Na, de amikor már én vezettelek vissza, akkor már hajlandó voltál maradni, persze úgy, hogy a kezemet nem engedted. - emeltem meg az említett részt, de az erőtlenül vissza is esett.

- És minek bújtál hozzám? - morcosan nézett végig rajtam, mintha koszos lennék vagy beteg. Te kis...

- Mi van?! - emeltem meg egy kicsit a hangom, de vissza is vettem, ahogy a szoba harmadik tagja mocorogni kezdett - Én csak befeküdtem melléd, ami kényelmetlen volt, mert nem bírtam forgolódni. Te bújtál hozzám, mert ez a kezem a fejem mellett volt, és én nagyon mozgatni se tudtam, szóval te mozgolódtál és simultál hozzám. Te voltál, aki ezt az egészet csinálta.

- Sajnálom. - sütötte le tekintetét.

- Nem tehetsz róla. Meg nem is bánom. - szusszantottam, majd visszahunytam a szemeimet, hogy aludhassak, de a másik ezt nem hagyta.

- Ezt még is, hogy érted? - suttogta idegesen.

- Úgy, hogy kellemes volt, amikor arra ébredtem, hogy hozzám bújsz. Mondjuk dörgölőzésed kissé felizgatott és csalódott vagyok, hogy nem kaptam semmit reggeli csókot engesztelésül. - nyitottam ki csak egyik szemem úgy nézve egyre pirosabb arcát. Nem bírtam vissza fogni mosolyomat.

- Hogy lehetsz ilyen? Perverz vagy! - mondta kissé hangosabban majd durcásan fordult a másik oldalára.

- A hyung hol marad? - pöcköltem meg tarkóját, amire csak egy ciccenés lett a válasza - És nem én nyomtam másnak a merevedésem. - kúsztam közelebb hozzá és bújtam hozzá, de hogy nem távolodjon el nem másztam túl közel hozzá.

- Nem direkt csináltam. Aludtam! - emelte meg a hangját amire Jimin egy nyűgős nyüszítéssel le is reagált.

- Aludj tovább! - rekedtes hangján fordult egyet és takarót a fejére húzta.

- Bocsi hyung! - pillantott felé Kook - Suga nem hagy aludni.

- Már megint hol a hyung? - nyomtam fel magam, majd támaszkodtam alkaromra, hogy láthassam az arcát.

- Te se hagytad Yoongi hyungot aludni este. - nézett felénk Jimin - De engem attól még lehetne. Tudjátok hány óra? Még bőven van egy óránk kelésig. Ha beszélgetni akartok, menjetek ki, mert szerintem hármunk közül én aludtam a legkevesebbet. - osztott ki minket és mind a ketten nagyokat pislogtunk majd fejünket lehajtva egyszerre kértünk bocsánatot. Visszafeküdtünk, hogy újra álomra hajthassuk buksinkat, ami nekem sikerült is.

A reggel eseménytelenül telt azt leszámítva, hogy Namjoonra és Jinre szívbajt hoztam, mert nem találtak sehol se. Persze el lett magyarázva a helyzet, de akkor is én kaptam lecseszést. A délelőtti úszás óra elviselhető volt, mert nagyrészt csak légző gyakorlatokat vettünk vagy egyszerű hát úszást folytattunk. Pihenő ellőtt, pedig bejelentették, hogy fotózás lesz a parton. Így a délutáni lubickolás elmarad. Ettől mindenki felvidult, hisz hiába szeretünk úszni azért a katonai változata eléggé fárasztó és unalmas. 

Épp sétáltam vissza a szobámba, amikor egy pakolászó Jimin haladt el mellettem. Az ő hálójukból vitte át a bőröndjét a miénkbe.

- Mit csinálsz? - néztem rá szúrósan, mert ne kezdjem nekem itt buli csinálni vagy valami.

- Te nem hallottad hyung? - nézett rám értetlenül és már kérdeztem volna rá, de meg előzött - Te és Én helyet cserélünk. Ez menedzser hyung ötlete, mert úgy néz ki Jungkook csak veled tud aludni. A cuccodat pedig már átvittem. 

- Ne nyúlj még egyszer a cuccomhoz. - szidtam le rögtön majd benézve a volt szobámba - Nem hagytál semmit itt?

- Nem vagyok béna hyung. Ha lesz valami, akkor átviszem, ha pedig valami nincs meg akkor vissza jössz megkeresni. Ha nem tudod, hogy mit keresel, akkor nem is fogod megtalálni. - oktatott ki a mai nap folyamán már másodjára.

- Egyre okosabb leszel. - motyogtam magam elé majd az új szobám irányába fordultam.

- Kösz... azt hiszem. 

Beérve csak egy elterült maknae-t találtam az ágyon hasalva. A kisördög elő bújt és a vállamra telepedett. Ritkán vagyok benne a csínyekben, de most Ő róla volt szó és mindent lehetőséget meg kell ragadnom, hogy közelebb kerüljek hozzá. Csendben lépkedtem az ágy elé majd egy nagy ugrással rávetődtem a kisebbre, aki érkezésemre csak egy fájdalmas nyögést eresztett meg.

- Szállj le rólam. Nehéz vagy Jimin.

- A hyung hol marad. Tudod, hogy nem szereti, ha szemtelen vagy vele szembe. - csaptam játékosan a vállára, de még mindig rajta feküdtem. Mondatom végére oldalra fordította fejét és hatalmas szemekkel nézett fel rám.

- Suga hyung? Mit keresel te itt?

- Nem is örülsz nekem? Amúgy Jiminnel szobát cserélünk, mert te nem tudsz nélkülem meg lenni. 

- Ez nem igaz! - feküdt bele újra párnájába, majd abba dörmögte tovább - Nem tehetek arról, hogy a tudatalattim csak veled tud aludni. Veled feküdnék egy ágyba utoljára.

- Tessék?! - toltam fel magam két kezemmel a hátán támaszkodva ezzel fájdalmasan nyomva lapockáit, amit tudtomra is adott, mert rögtön mocorogni kezdett - Miért mondasz ilyeneket.

- Mert meg- de nem tudta befejezni, mert fejét csak jobban a párnába nyomtam.

- Ha még egyszer kimondom olyan verést kapsz, hogy megemlegeted.

Ezek után elengedtem, majd arrébb tolva őt lefeküdtem az ágyba. Ős is forgolódott egy keveset majd mindketten a plafont kezdtük bámulni. Lassacskán már eluralkodott rajtam a fáradtság és már az álmok kapujában álltam, amikor megszólalt.

- Hyung.

- Hm?

- Miért?

- Mit miért?

- Ez az egész. Miért?

- Jungkook nem vagyok gondolatolvasó! Fáradt is vagyok, szóval fejtsd ki vagy ne mondj semmit.

- Hogy jött ez az egész akarlak dolog? Eddig miért nem vonzódtál hozzám?

- Én sem tudom. Talán eddig úgy tekintettem rád, mint egy kölyökre, persze Jiminnel és Taehyunggal párhuzamosan. Sőt ők még mindig azok a szemembe. De amikor elsőnek jártál alva és nem engedtél volt időm megfigyelni az arcod. És arra jutottam, hogy hihetetlenül helyes vagy. Már nem csak cuki és aranyos vagy hanem helyes és férfias is. Na, de volt időm figyelni téged valami furcsa érzés kezdett el kavarogni bennem, és ez akkor világosult meg előttem, amikor másnap félmeztelenül jöttél szembe. Megkívántalak. De nagyon. Először úgy voltam vele, hogy ez helytelen hisz mégis csak a csapattársam vagy és te vagy a legkisebb, de nem sokkal utána úgy voltam, hogy kit izgat. Amiről nem tudnak, az nem fáj. - mondandóm végeztével rá pillantottam, és látvány hihetetlenül cuki volt. Vérvörös arcával és tágra nyílt szemekkel meredt a plafon felé. - Mi az?

- A-az, hogy té-téged egyáltalán nem za-zavar, hogy f-fiúval lennél?

- Sokszor gondolkoztam már azon, hogy lehet, biszex vagyok, mert sokszor mondtam más férfiakra, hogy helyesek vagy gyönyörűek. Ezzel a gondolattal már rég meg barátkoztam. - tettem a kezeimet a fejem alá és úgy bambultam ki tovább a fejemből.

- Jó, de ez akkor is hülyeség! - ült fel mérgesen én pedig kíváncsian méregettem - Nem ilyen egyszerű az egész. Hogy egyik pillanatról a másikra megkívánod a másikat. - fordult felém. 

- Nos, úgy néz ki még is.

- És az, hogy egymásba szeretünk. E-ez abszurd. Nem egyről a kettőre megy az egész. Csapattársak vagyunk már 3 éve, ha eddig nem történt semmi, akkor most mégis miért történne? Ismerjük egymást, újjal nem tudnánk szolgálni és- itt untam meg. Vállára foga nyomtam vissza az ágyra majd kezeit lefogva két oldala mellett ültem a csípőjére. 

- Igen 3 éve vagyunk azok akik, és már ismerjük egymást, de nem teljesen. Sose mutattuk még meg egymásnak azt az énünket, akik a párjainkkal viselkednének, hisz még is miért tettük volna. Ugyan akkor sose voltunk még kettesben sehol. Talán, ha közös feladatot kaptunk vagy fotózáson, de hát ott, hogy lehetnénk önmagunk, amikor mindent a fanoknak csinálunk vagy egy cégnek, ahol a legbájosabb arcunkat kell mutatnunk. Szerintem nem ismerjük mi egymást úgy igazán. Azt se tudom mi a kedvenc kajád, vagy hasonló. Vannak olyan apróságok amiket nem tudunk a másikról. Pici dolgok, de még is lehetnek fontosak. Tehát, ha ez az egyetlen ellen érved, hogy ne próbáljuk meg akkor sajnálom, de tévedsz. Mit szólnál egy randihoz? Csak mi ketten. Elmennénk a városba. Úgy is ilyenkor mindig tele van élettel az egész és észre se fognak minket venni. Mit szólsz Kookie? Egy esély azt hiszem nekem is jár? - észre se vettem, de beszédem közben egyre közelebb hajoltam hozzá és már szinte összeért az ajkunk, amikor befejeztem. De ahogy látom neki is csak most tűnt fel, mert arca egyből a paradicsom színeit vette fel. 

-  A-azt h-hi-hisszem. - nagyon édes volt, ahogy dadogva próbált szavakat formálni. Diadalittas mosolyra húzódtak ajkaim majd arcára egy könnyű puszit leheltem majd elhajoltam tőle. 

- Akkor ezt megbeszéltük. - leszálltam róla és a saját ágyamon terültem el, hogy ezt a kis pihenőt kihasználhassam. Mielőtt még elaludtam volna egy ajtócsukódást halottam, de utána már csak az álmok mezeje vett körbe.

Change 4.rész

Suga

- Meleg vagyok. - szája kínos mosolyra húzódott. Nem értem. A maknae meleg. Mindent el tudtam volna képzelni csak ezt nem. Percekig meredtem magam elé és próbáltam valami értelmeset összehozni.

- Még is mióta? Miattunk?  - nyögtem ki végre.

- Nem kell aggódnod már debüt előtt tudtam, hogy meleg vagyok. Sose vonzottak a lányok. Szóval nem a bandában melegedtem be, ha emiatt aggódsz.

- Hát persze, hisz mégis csak te vagy a legfiatalabb és megijedtem, hogy esetleg rossz hatással voltunk rád. De miért nem mondtad soha?

- Mégis, hogy reagáltatok volna, ha debütnél benyögöm, hogy nem vonzanak a lányok? Undorodtatok volna tőlem.

- Ez nem igaz. Talán távolság tartóbbak lettünk volna veled szemben.

- Mintha, az annyira jobb lett volna.

- Jó igaz, de mostanra már mondhattad volna.

- Nem volt meg az alkalom, meg minek? Eddig meg voltam úgy, hogy nem tudtátok. Ezek után is megleszek.

- De nem lenne jobb, ha mindenki tudná? Nem kéne visszafognod magad.

- Nem fogtam vissza soha magam. - nézett rám teljes ártatlansággal - Már a legelején felfogtam, hogy hozzátok nem vonzódhatok és így nem is tettem. Akkor is így viselkednék, ha elárultam volna. Mondjuk kicsit furcsa, ha lányokról beszélgetünk, mert nekem automatikusan az iskolai szerelmeim jutnak, akik, nos, tudod fiúk. - húzódott kínos mosolyra a szája. 

És már megint a kínos csend. Mondjuk még mindig nem mondta meg, hogy akkor mit akar. Hogyan kérdezzek rá? Te Jungkook befekszel alám? Nos, nem tudom, de biztos, hogy meg fogom magamnak szerezni és az, hogy meleg csak növelte az esélyemet.

- Szóval akkor te most benne vagy? - megköszörültem a torkom a végére majd félve pillantottam rá.

- Nem. - nagyon értetlen fejet vághattam, mert kiröhögött - Helyes vagy hyung meg minden, de én komoly kapcsolatot szeretnék. Bár ez szinte lehetetlenség, mert idol vagyok.

Kapcsolatot? Ilyen arccal nehéz hisz kis dugni való. És, ha elérném, hogy belém szeressen? Gondolatra egyszerre borzadtam el és lettem izgatott. Csúnya dolog lenne magamba bolondítani, de lehet közben én is jobban megkedvelném.

- És, ha megpróbálnám komolyan gondolni?

- Ezt nem egészen értem hyung.

- Mármint - szembe fordultam vele a padon - ha belekezdenénk, valami kapcsolat szerűségbe ahol talán el tudnánk érni, hogy jobban kedveljük egymást. Akár egymásba is szerethetnénk. Mit szólsz?  - nagy nevetésbe tört ki, amikor befejeztem - Mi az? - néztem rá szúrósan.

- Semmi csak még sose láttalak ennyire izgatottnak. - már épp szólaltam volna meg, de előbb nyitotta szóra a száját- Viszont még sose gondoltam rád úgy. Sőt a bandából még senkire. De, ha elérsz valamit, akkor én is mindenképp próbálkozni fogok.

- Tehát, ha jól értem azt mondod, hogy amíg nem kezdek bejönni neked addig nekem, kell tenni a szépet.

- Te akarsz megdugni, nem fordítva - vigyorodott el diadalittasan.

- Sokszor fogom még ezt hallani tőled? - vakartam az orrnyergem zavartan.

- Ha ketten leszünk talán.

- És meddig mehetek el?

- Mi? - nézett rám értetlenül számra pedig egy gonosz vigyor húzódott, de mielőtt megtettem volna azt, amire gondoltam körbenéztem. Tökéletes takarásban voltunk, ha esetleg a csapat társaink kinéznének a szállásunkról. Magamban nyugtázva a dolgokat fogtam a legkisebb vállára és nemes egyszerűséggel döntöttem el a padon. Egyik kezemmel mellette támaszkodtam, míg másikkal végig simítottam az arcán.

- Hyung még is mit csinálsz? Megláthatnak. - először hangosan beszélt, de egyre jobban halkult el, ahogy közelebb és közelebb hajoltam rá. Pár centi volt csak köztünk.

- Szóval meddig mehetek? - a helyzet fokozása végett még alsó ajkamat is beharaptam. Kis pír jelent meg az arcán majd kínosan fordította a fejét a tenger felé.

- Eddig. - suttogta maga elé.

- Ugyan Kookie.

- Nem vonzódom hozzád hyung.

- Már most elpirultál. Ha nem jönnék be, akkor grimaszt vágtál volna.

- Nem láttad, mert elfordultam.

- És csak az egyik oldalt csináltad az arcodon vagy mi? - nevettem fel.

- Igen én ilyet is tudok. Tudod Golden Maknae vagyok. - nézett rám újból és nyertesen mosolygott. Egyetértőn hümmögtem majd perverz mosolyt villantottam.

- Kíváncsi vagyok, miket tudsz még. - közelebb hajoltam és megnyaltam az alsó ajkam.

- Aish hyung! - arcát a kezeibe temette, amin jót nevettem. Elhúzódtam kicsit tőle de nem vette észre - Szállj már le rólam. Megláthatnak. 

- Takar minket a fa.

- De, ha valaki erre jár?

- Este? Mégis kijönne a partra ilyenkor? - felemelkedtem tőle majd visszaültem a padra, de fel se tűnt neki - Amúgy se vagyok már rajtad. 

- Tényleg? - kikukucskált ujjai között, úgy megnézve igazat mondok. Miután realizálta, hogy már nem tornyosulok fölé ő is visszaült.

- Ez vicces lesz. - nyújtózkodva álltam fel és indultam vissza a szállásra.

- Amióta ismerlek nem láttalak ennyit igaziból nevetni és mosolyogni. - lépett mellém.

- Most már igazán visszavehetnél. - pöcköltem homlokon.

- Miért, hisz meg-

- Ha még egyszer kimondod meg is ütlek.

- Jó-jó. Abba hagyom. - nevetett rajtam. De a mosolygós arcából hirtelen ijedt lett - Upsz. El is felejtettem. Ba- a szó végét elharapta. Gondolom káromkodni akart.

- Mi az?

- Eszembe jutott Jimin miért volt olyan amilyen. Bocsi hyung de mennem kell. Szia. - rohanva intett még hátra nekem, ahogy a hotel irányába futott. Én is visszaindultam csak normál tempóba. Szobámba felérve lezuhanyoztam és egyből az ágyba dőltem. Nem tudom mikor aludhattam el, de egy erős rázogatásra és a nevem suttogására keltem.

Jungkook

Meg fog ölni. Ebben biztos vagyok. Elég ideig voltunk lent Suga hyunggal, ahhoz hogy megtervezze a halálom körülményeit. Az emeletünkre érve megpillantottam Taehyungot, ahogy szobájukból kiérve a miénk felé veszi az irányt.

- Hyung! Most keltél? - léptem mellé. Válaszul csak egy nyűgös hümmögést kaptam. Nagyon aranyos volt a pufi arcával. Szobánkból hangos nevetés hallatszott, és amikor beléptünk J-hope-ot láttuk meg, ahogy Jiminnen ülve csikizi, viszont egyből elhallgattak amint megpillantottak. Hoseok hyung elmormolt még egy ,,Nem végeztünk" félét és mosolyogva a nálam idősebbre pillantott.

- V felébredtél. - ugrott rögtön mellé majd elkezdte csipkedni az arcát - Aranyos. Kis pufi. - nyúzta Tae-t, de nem nagyon figyeltem rájuk. Oda sétáltam Jiminhez és leültem mellé. Nem kellett rá néznem tudtad, hogy villámokat szór. Viszont a csendet nekem kellett megtörni.

- Bocsánat hyung.

- Megígérted. És mégis megszegted. Azt mondtad nem fogsz vele kettesben hagyni. - suttogta kissé idegesen.

- De hát most se történt semmi.

- De igen. Látta, hogy van valami bajom. Ezért kezdett el csikizni. Hogy kinyögjem, miért nem mosolygok.

- És miért nem mondtad, hogy mert halálosan belé vagy sze- nem tudtam befejezni, mert vállon csapott. Felpillantottam rá és láttam, hogy elpirult a mondatomon. Belőlem pedig kitört a nevetés. A szobában tartózkodó másik kettő is ránk kezdtek figyelni.

- Nem vicces. - pattant fel ágyról.

- Micsoda? - lépett mellé most már kissé energikusabb állapotban V.

- Hát az hmp - befogta a számat és mikor megint megláttam az arcát újból kitört belőlem a nevetés. Hiába a keze a számon nem bírta elfojtani a nevetésem. Mondjuk nem értem miért hitte azt, hogy elmondanám a titkát, főleg, hogy annak a tárgya itt áll előttünk értetlenül.

- Na, mi az?

- Bocsi srácok, de beszélnünk kell Jungkookkal. - tolta ki őket nem túl kedvesen majd ránk zárta a szobánk ajtaját - Jeon Jungkook!

- Igen hyung?

- Mi lett volna, ha meghallja? Vagy hallják? Megígérted, hogy nem mondod el senkinek.

- Nem is mondtam. Csak jó húzni az agyad.

- Ne legyél szemtelen. - morgott majd mellém ült - És mit csináltatok eddig Sugaval? - terelte inkább a témát.

- Beszélgettünk.

- Miről?

- Nem rád tartozik hyung.

- Nem érdekel, hisz láttam. Olyan feszült voltál mellette, hogy azt hittem elájulsz. Mi történt köztetek? Gonosz volt? Bántott? Vagy- félbe szakítottam. 

- Semmi sem történt. Csak beszélgettünk. És furcsa volt, mert velem alig szokott. 

- Ne hazudj Jungkook. Ha 1 évvel ez előtt mondod, elhiszem, de mostanra már változott a helyzet. Senki közelében nem vagy ilyen, csak ha valami történt. Szóval? 

Megadóan sóhajtottam, bár eszem ágában sem volt elmondani. Gyorsan ki kéne találnom, hogy mit mondjak. 

- Nem mondod el senkinek? - pillantottam fel rá. 

- Senkinek.

- Hoseok hyungnak sem?

- Jungkook!

- Nem lehetek sose biztos. Ha vele vagy nem gondolkozol. 

- Ez nem igaz!

- De igen. Majd elalélsz a látványától és nem is tudod, miket fecsegsz ki. 

- Mondj egy példát. 

- Múltkor annyira bámultad, hogy halkan kimondtad, hogy szereted. Ha Tae hyung és ő nem hangoskodott volna, akkor mindenki hallotta volna. Félre is nyeltem, mert pont előtte mondtad, hogy soha, de soha nem mondod el senkinek. 

- Jó, de a te titkodat sose fecsegném ki és... Várjunk csak... Te elterelted a témát! Nem hiszlek el!

- Aish hyung! Nem akarok róla beszélni. Nem csak az én titkom, hanem Yoongi hyung titka is. - terültem el az ágyon.

- Ti ketten? 

- Nem! - válaszoltam rá rögtön és éreztem, ahogy az arcom vörösödik. 

- Pedig a mi kis maknae-énk tiszta piros. Beletaláltam? 

- Nem. Kettőnk közül csak te vagy szerelmes az egyik hyungunkba.

- Ne legyél szemtelen, csak mert tudod a titkom. - játékosan megcsapta a hasamat. 

- Csodálom, hogy más nem jött még rá. - nyújtottam ki a nyelvem. 

- Nem vagyok ennyire nyilván való. - fújta fel arcát és durcásan keresztbe tette karját. És ő az idősebb kettőnk közül? 

- Persze, persze. Ahogy ő sem. 

- Miről beszélsz? - nézett rám kíváncsi szemekkel. 

- Olyan buták vagytok - nyögtem fel kelletlenül, amire csak egy homlokon pöckölést kaptam - Au! Hyung!

- A lényeget! - nézett rám szúrósan, de csak kinevettem. Persze nem akartam még egy ilyen büntetést így vigyorogva folytattam - Ő is oda van érted. Folyton ölelget, már kamerák nélkül is. Mindig veled van és már Taehyungnál is többet lóg rajtad. Egyből észreveszi, ha bajod van, ami arra következtet, hogy sokszor figyel, ha így meg tudja mondani a hangulatodat. Szerintem, ha megmondanád neki, akkor összejönnétek. 

Sokáig csendben nézett rám nagy szemekkel majd felsóhajtott és hajába túrt. 

- Hogy veszel észre ilyeneket?

- Hát amióta nekem sírod ki a bánatod, azóta kíváncsi voltam, hogy J-hope, hogy viszonyul hozzád.

- Attól még félek. - dőlt le mellém és arcát a kezébe temette. 

- Szerintem nem kéne. Van esélyed az biztos. 

- Jó elgondolkozok rajta. - sóhajtott bele egyezően. Ujjongva öleltem át, ami meglepte, de nevetve viszonozta. 

- Ennyire boldog lettél? - nevetve próbált szavakat formálni.

- Igen, mert eddig mindig csak azt kaptam, hogy soha, de most el is gondolkozol rajta. És tudod, mit csinálj? - néztem fel rá, de még mindig öleltem, ahogy ő is engem. 

- Mit? - pillantott le. 

- Néha, néha pillants rá. Csak úgy váratlanul. Hidd, el azt veszed észre, hogy téged bámul. Sőt álld a pillantását, szemezz vele, ha pedig nem kapja el a tekintetét egy kis idő után, akkor kérdőn nézz rá. Hidd el a reakciója mindent el fog árulni. 

- Sz-szemezzek vele? Magamat fogom elárulni, mert tudom, hogy el fogok pirulni. 

- Dehogy hyung. Ilyen helyzetekben jól tudsz színlelni. 

- Jó, de-

- Fiúk! - hallottuk Jin hyung hangját az ajtó túl oldaláról - Gyertek. Namjoonnal vettünk édességet. Hobiék szobájában esszük meg. 

Mint akiket puskából lőttek mentünk át a másik szobába. Suga hyungon kívül mindenki itt volt. Meg akartam kérdezni, de már Taehyung megelőzött. Azt mondták alszik. Mondjuk elég fárasztó volt a mai edzés. Még V is elaludt ma pedig neki van a legtöbb energiája.

Nem nagyon figyeltem a beszélgetésre. Igaz jó volt a hangulat., de a gondolataim elterelődtek Sugára. Vagyis inkább ránk. Mibe kezdtem én bele? Mondjuk, tetszik az, hogy lesz valaki, aki bókolgat meg minden, de még senkire nem gondoltam úgy. Az esetem az igaz, de sose mondanám meg neki. Bár félek attól, hogy miket akar csinálni, ha kettesben leszünk. Sose voltam még senkivel együtt. Meg meddig akar elmenni? Egyáltalán mivel éri el, hogy bele szeressek. Ez nem olyan dolog, hogy egyről a kettőre a karjaiba borulok. Persze azt el tudja érni, hogy kívánjam. Bonyolult az egész én pedig hülye vagyok, hogy belementem. 

Frusztrált sóhajt engedtem ki az ajkaim közül a kelleténél hangosabbat, mert minden szempár rám szegeződött. 

- Jungkook minden rendben? - nézett rám aggódva a leaderünk.

- Nagyon sápadtnak tűnsz. - lépett mellém Jin és a kezét a homlokomra tette - Nem vagy lázas. 

- Nincs semmi csak elgondolkoztam. - mosolyogtam rájuk, de az arcomra is fagyott amint megpillantottam Jimin dühös pillantását. Már a szobánkban is látta, hogy baj van, de én elhessegettem. Viszont most már nem fog békén hagyni. De talán...

- Bár elég fáradt vagyok, szóval megyek is aludni. - intettem nekik majd gyorsan ki is slisszoltam. Csak ne jöjjön utánam. Ezt mormoltam még akkor is amikor a fürdőből is kiléptem, de egy megkönnyebbült sóhajt hallattam, amikor tudatosítottam, hogy egyedül vagyok a szobában. Elterültem az ágyon és perceken belül elaludtam.

Suga

- Hyung! Yoongi! Aish! Kelj már fel!

- Jimin? 

- Na, végre!

- Mi a szart akarsz tőlem este? Nem tudod, hogy engem nem szabad felkelteni? 

- Nem bírok vele hyung. Hiába vittem vissza, hiába adtam oda a kezem vagy feküdtem be mellé ugyan úgy felállt elkezdett sétálni az ajtó felé. Amikor pedig oda ért folyton neki ment. Gyere és segíts. - túrt idegesen a hajába és fáradt szemeivel pillantott le rám, amik már jó pár órája nem pihenhettek. 

- Jungkookról beszélsz? 

- Ki másról? Neked a múltkor sikerült visszafektetned. Lehet most is fog. 

Sokáig bambultam magam elé majd aprót bólintottam és kissé még komásan szálltam ki az ágyból és indultam meg a szobájuk felé. A folyósóra kiérve egy tompa hang ütötte meg a fülemet. Halk koppanások. A hálójukhoz közeledve egyre hangosabb lett és, ha nem tudtam volna, hogy mi ez, vagyis inkább ki ez, akkor még ijesztőnek is hatott volna. Ajtajukat kinyitva egyből egy Jungkook ütközött nekem. Kezét megfogva húztam vissza a szobájukba. Jimin utánunk jött be majd bezárva minket lefeküdt az ágyába. 

- Jó éjt hyung. Remélem, most már nyugton marad. 

- Jó éjt. 

Elvezettem az ágy jobb oldali részébe és lassan döntöttem el nehogy beüsse valamijét. Viszont amikor elhúzódtam volna tőle erősen rá szorított a csuklómra. Mondjuk számítottam erre. Lassan másztam át felette és feküdtem el az ágy baloldali részén. Kezem kettőnk közé volt kényszerülve így kénytelen voltam az oldalamon feküdni. De talán nem is bántam, mert így megfigyelhettem alvó arcát újból. Nyugodtan mozdítottam felé szabad kezem, hisz Jimin is már biztos aludt. Amikor hozzáértem arcához először egy grimasz ült ki rajta, de picit később már bújt az érintésembe. Aranyos. Még, ha nem kívánnám, akkor is ezt mondanám. Lassacskán rajtam is kezdett eluralkodni a fáradtság így pilláim egyre többször csukódtak le. 

Reggel arra ébredek, hogy valami nyomja a combomat és valaki szuszog a nyakamba. Ahogy mozdulni próbáltam észrevettem, hogy valami a mellkasomra nehezedik, és nem csak nyomja valami a lábam, hanem van is rajta valami. A jobb kezemet meg valaki lefogja a fejem mellett. Ki bújik hozzám?

Change 3.rész

Baszki, baszki baszki! Bassza meg! Nem, basszam meg! Elég lett volna, ha a mondat első felét mondom, de nem. Természetesen nem tudtam befogni a pofámat. És most a szerencsétlen maknae itt van előttem lefagyva. De hát mit is várok. Én is így reagáltam volna, ha közlik velem, hogy legszívesebb megdugnának. Már vagy 10 perce ülünk egymással szemben teljes csendben. Talán nekem kéne megtörni, ha már én okoztam.
- Jungkook én-
- Most te fogod az ő kezét? - hallottam vihorászó hangját Jiminnek ahogy közeledett felénk V-vel. A velem szemben ülő végre megmozdult. Lehajtotta a fejét egy nagy levegőt vett majd felállt és azzal a lendülettel rántotta ki a kezét a markomból.
- Miért megy el? - nézett rám értetlenül Taehyung.
- Haragszik rátok. - füllentettem egy "picit".
- Bocsánat, Jungkook!
- Bocsi. - kiáltottak utána, de rájuk se hederítve ment el.
- Ennek most komolyan mi a baja? - válasznak csak megrántottam a vállam és sietősen távoztam. Amint látótávolság kívülre kerültem, nem bírtam tovább tartani a fapofát amit előttük vágtam. Arcomra kiült az aggodalom minden jele és a felém közeledő Namjoon észre is vette.
- Mi a baj hyung? Szellemet láttál? - aggodalmas tekintetével találtam szembe magam. Köpni nyelni nem tudtam, ahogy belegondoltam a nem rég kimondott szavaim következményeire. Hogyan fogok tudni ránézni? Biztos feszült lesz köztünk a hangulat amit a többiek is észre fognak venni. És ha rájönnek akkor nekem végképp annyi. Mi lesz, ha elmondja valakinek? Csak nem tenné. Van benne annyi, hogy titokban tartja.
- Suga? A francba is megijesztesz.
- Bocsi én... én csak elgondolkoztam. Nincs semmi baj.
- Igen, persze. De, ha beszélni akarsz róla csak szólj. - ütögette meg a vállam majd tovább ment. Beszélni is fogok csak nem vele.
Sietősen lépkedtem míg el nem értem a kettest mutató ajtóhoz. Bekopogtam.
- Gyere!
- Beszélnünk kell.
Sóhajtva nézett fel rám. Sejtette, hogy miről akarok így a szoba másik ágyán helyet foglaló személyre pillantott. Szemei csukva voltak fülében pedig fülhallgatóból szólt a zene.
- V. - szólt neki J-hope -V! - emelte meg a hangját - nem hall minket. - nézett ismételten rám. Lábait felhúzta ezzel jelezve, hogy leülhetek elé. Amit meg is tettem.
- Nos... tegyük fel, hogy elmondtam annak a személynek, hogy vonzódom hozzá.
- Ez jó. - vigyorgott rám mint valami idióta.
- És azt is - a mosoly eltűnt az arcáról, fejét pedig rázni - hogy, ha ott lennék vele akkor elmondhatatlan mit csinálnék vele. - kissé átalakítva mondtam el az igazságot. Végül is mennyire hülyén jöttem volna ki, ha úgy mondom, hogy itt mondtam el neki. Hoseok nem hülye egyből leesett volna neki. - És ő mit reagált?
- Lefagyott majd pár perc múlva letette a hívást. - ez se mondanám hazugságnak. Csak itt éppenséggel sietősen távozott.
Nagy sóhajjal nézett el, gondolkozva azon, hogy mit mondjon.
- Talán az lenne a legjobb, ha személyesen beszélnétek meg.
- Mégis miről? - értetlenül néztem rá.
- Hát arról, hogy hogyan is jött ez az érzés neked, meg egyáltalán mit is jelent ez az érzés. Aztán kitudja. Lehet kíváncsiságból bele megy egy egy éjszakás kalandba. Vagy, ha nem akkor is lerendezitek és nem lesz annyira kínos az amikor egymás társaságában vagytok. Idővel minden olyan lesz mint régen. 

- Szóval szerinted rátudom venni egy estére arra, hogy... tudod?
- Látom ki vetted a lényeget hyung. - nevetett fel kínosan majd egy nagyot ugrott ahogy belökték az ajtót.
- V, J-hope! - jött be nagy hanggal Jimin - csináljunk Random Dance Game-t! - nevetve nézett körbe - Ohh Suga hyung.
Az eddig mögötte nevetgélő maknae a nevem hallatára egy pillanatra lefagyott majd lehajtotta a fejét és a lábával kezdett játszani. Hihetetlen aranyos látványt nyújtott ami miatt még inkább magam alatt akartam tudni.
- Mit csinálsz te itt?
- Hopival beszéltem.
Hümmögést kaptam válaszul - Akkor játszunk? - mosolygott el.
- Nem akarlak elszomorítani, de Taehyung alszik. - mutattam a másik ágyon lévő személyre akinek egyenletes szuszogását hallgattuk. Már sétált is felé amikor Hope megállította.
- Én nem ébreszteném fel az alvó oroszlánt vagyis az alvó V-t. - egyetértően bólogattunk majd Jimin hisztisen ült le a földre.
- De pont meglettünk volna négyen és akkor két csapat lett volna.
- Miért Jin és Nam? - néztem le rá.
- Elmentek sétálni. - legyintett rá. Kis idő elteltével csillogó szemekkel nézett rám.
- Felejtsd el. - felálltam, hogy és elindultam a kijárat felé, de a fiatalabbik elém ugrott.
- Kérlek hyung. Ez lenne az évi jó cselekedeted felém. - kiskutya szemekkel nézett rám. Ő volt az egyetlen akire nem kellett felnéznem, hogy lássam a szemeit. Utálom, hogy kicsi vagyok. De könyörgésének engedve nagyot sóhajtva léptem vissza az ágyhoz. - Köszönöm! - lépett Jungkook felé majd hátra pillantva mondta - Gyertek megmutatom hol játszunk.
Követtük abba a terembe ahova tengert csináltunk. Egy kamera és egy hangfal már ott volt. Megbeszéltük, hogy vegyesen lesznek csaj és fiúbandák zenéi is. A feladat egyszerű. Megszólal a zene és el kell kezdeni táncolni a koreográfiáját. Valakinek a csapatból kell táncolnia aki ismeri viszont ha mindketten táncolnak rá akkor dupla pont jár. Viszont a csapatválasztásnál megálltunk.
- Ez így nem fer. Hogy ti ketten vagytok egy csapatban. -mutattam Hoseokra és Jiminre - ti ketten tudtok a legjobban táncolni.
- Viszont Kookie több zenét ismer és többnek tudja a táncát. És amúgy se lesz büntetés. - belegyezve bólintottam. Viszont a maknae meg se szólalt. Folyamatosan a padlót bámulta vagy elnézett. Én próbáltam takarni a zavaromat, de ő egyáltalán nem. 

Elsőnek ők kezdték és persze, hogy BigBang Bang Bang Bang-et kapták. Mind ketten elkezdtek táncolni.

- Véletlen mi? - néztem rájuk amire ők csak vállat vontak. 

Mi az Aoa Miniskirt számát kaptuk. Természetesen nem tudtam a táncát, de... Jungkook igen. És el kell ismernem, hogy AZT A KURVA! Úgy mozgatta a csípőjét, ahogy előtte még senkitől sem láttam. Elég sok lány megirigyelné az biztos. A seggéről le se tudtam venni a a tekintetem. Viszont a szám végére felemeltem a fejem, hogyha elindul vissza, akkor egy percig, se gondolja azt, hogy megbámultam. Mellém érve egy csalódott sóhajt hagyott el a szája.
- Mi az? - kaptam oda a fejem, de ő csak a padlót bámulta ismét és még véletlenül se akart válaszolni nekem.
Már a harmadik kör ment le amikor szintén sóhajtva lépett mellém. Kezdett felmenni bennem a pumpa. Direkt csinálja ezt. A végén még megtalálom csapni.
- Suga hyung - gondolat menetemet megzavarva fordult felém és lépett közelebb, és olyan halkan suttogta, hogy az éppen mellettünk álló páros, ne hallja - meg kéne beszélnünk a-azt amit kint mondtál. - egy pillanatra sem nézett a szemembe.
- Én megakartam, csak te-
- Időre volt szükségem. Ugyan akkor ott voltak Jiminék. - emelte meg a fejét, de még mindig nem nézett a szemembe. És ez valamiért nagyon bosszantott.
- Akkor beszéljünk róla. - a lehető legnyugodtabb hangsúlyomat vettem elő.
- I-itt? - szemei a kétszeresére nyíltak és egy pillanatra belenézett az enyéimbe. De persze, hogy rögtön félre nézett. Idegességében tarkóját kezdte vakargatni.
- Miért mit mondanál nekik miért megyünk el? Kettesben beszélgetni? Kicsit se lenne félreérthető.
- Jogosan lenne az. - kínosan mosolygott maga előtt - Akkor várjuk meg míg vége a játéknak. Csak nem lesz olyan hosszú.
Ó pici tudatlan Jungkook. Cseszd meg! Még, hogy nem lesz hosszú? Összesen 20 kör volt. Kifulladva ültünk a kemény padlón. És meglepő módon mi nyertünk. A maknae az összeset ismerte még néhányat én is. Mikor valamennyire kifújtuk magunkat találkozott a tekintetünk. Egyetértően bólintottunk majd kiindultunk, de J-hope-ék követtek minket. Viszont mi a kijárat felé vettük az irányt.
- Kookie nem jössz vissza a szobába?
- Nem még van egy kis dolgunk.
- És mit csináltok?
- Beszélgetünk.
- Kettesben? - erre már idegesen fordultam hátra és Hoseok ügyesen levette mit akarok ezzel mondani.
- Gyere ChimChim, nézzük meg, hogy V felébredt-e. - kézen fogva húzta el.
- Idegesítő - pusmogtam az orrom alatt.
- Inkább aranyos.
- Nézőpont kérdése.
Innentől csak csendben sétáltunk a partig, oda ahol nem rég még hülyéskedtünk. Szokták mondani, hogy ez nem kínos csönd volt, meg hasonlók. Na ez pont nem az volt. Feszültebb a levegő nem is lehetett volna nagyobb. Egy padon ültünk le, de továbbra is csendben. Szerencsémre nem nekem kellett megtörnöm.
- Mégis, hogy jött ez az egész hyung? - maga elé meredt míg én csak vállat rántottam.
- Nem tudom. Egyszerűen csak jött.
- És mégis mikor? - még mindig a térdein könyökölt előre görnyedve. Mi lenne, ha végre a szemembe néznél?
-  Amikor visszakísértelek a szobádba és nem engedtél akkor jött ez az érzés. És azóta nem megy ki a fejemből.
- És ez az érzés... mit takar? - most már felnézett a szemeimbe, de a szájára sunyi vigyor húzódott.
- Ezt a múltkor már kifejtettem. - el fordultam tőle, de ő csak felnevetett és folytatta.
- Én ilyenre nem emlékszek.
- Mielőtt lefagytál.
- Nem emlékszek. Mit is mondtál?
- Kicsi szemtelen vagy.
- Hát seggbe akarsz rakni. Csodálkozol?
- Ez még nem ok, hogy pimasz legyél. - kezemet felemeltem és picit tarkón ütöttem, hogy tudja ki is vagyok.
- Bocsánat. Szóval akkor, ha jól értem meg akarsz dugni?
- Jungkook!
- Jó, de hát, hogy máshogy mondjam? - nézett rám kérdően.
- Inkább azt mond meg, hogy mi a véleményed erről! - néztem most már a szemeibe. Arcára meglepődöttség ült ki.
- A a véleményem? - ismét maga elé meredt majd elmosolyodott - Igazából tetszik. Mármint nem az, hogy csak szexre kellek hanem az, hogy valaki vonzódik hozzám aki nem fan és... nem lány... mert tudod hyung én... aish még senkinek nem mondtam el, de... meleg vagyok.