Change 9. rész

Jungkook

Közel volt. Nagyon is. Kellemes bizsergés futott végig rajtam, amikor meleg leheletét éreztem az ajkaimon. És nem tagadom, akkor hagytam volna, hogy megcsókoljon, hiába ígértem meg magamnak, hogy amíg nem kezdek felé érezni valamit, addig nem mélyítem el a kapcsolatunkat. De a francba is! Ha ilyeneket mond előtte, akkor persze, hogy elgyengülök. Hisz eddig senki sem közeledett felém ilyen céllal. Jó persze ott vannak a rajongók, de ők csak Jungkookot ismerik a BTS-ből, akit legtöbbször csak sminkelve láttak és a cuki modorát ismerik csak. Suga, pedig már találkozott azzal, oldalammal is, amivel kisgyerekeket lehetne riogatni. A szörnyű viselkedésemről, ami néha előjön nem is beszélve. Ő ismeri szinte az összes oldalamat és, ha ez még nem lenne elég a többi, rejtett részekre is kíváncsi. Mi ez, ha nem imponáló?

- Ó, hogy keltene fel téged éjfél közepén egy hiperaktív V! - morogja nem létező bajsza alatt Yoongi és az ajtóhoz sétált - Mi van? - üvöltött az ajtóban állónak, aki nem más, mint Hopi hyung.

- Jimin kizárt! - elsétált Suga hyung mellett és elém térdelve nézett könyörgően - Segíts Jungkookie! Nem hajlandó kinyitni az ajtót és folyton azt mondja, hogy nem mer a szemembe nézni. Nem értem most mi baja? -  nézett rám majd hyungra, mi pedig egyszerre ütöttünk homlokunkra - Most mi van? 

- Az ég is egymásnak teremtett titeket. - nevetett fel szenvedősen szobatársam - Vakok, süketek és hülyék vagytok egyszerre. A sors is így akarta.

- De én tényleg nem értem! - csattant fel Hoseok, majd ismét rám vezette tekintetét - Mégis mit kéne ebből leszűrnöm?

- Na jó. - sóhajtottam - Nagyon figyelj hyung, mert csak egyszer mondom el - határozottan bólintott - Jimin mostanában rosszkedvű, ami ugye neked feltűnt. - ismét csak igenleges válasz - Mi pedig, hogy megtudd az okát, azt adtuk be a többieknek, hogy csak veled tudja megbeszélni. Ő, pedig erre nagyon dühös lett, mert így egyértelművé vált a szomorúságának és a titkának az oka. Na, szerinted mi lehet az ok? - fejeztem be mondandóm. J-hope láthatóan nagyon erősen elkezdett gondolkozni, majd hirtelen felugrott és csillogó szemekkel nézett rám. Végre!

- Jimin fél a sötétben és azért kellett velem egy szobába kerülnie, mert velem meg tudná beszélni, hisz én is sok mindentől félek?

- Istenem! - kiáltott fel Suga hyung és térde esve vágott szenvedős arcot - Hogy lehetsz ekkora idióta! - temette arcát kezeibe.

- De most miért? Ez is lehetne nem? - pattant fel Hobi hyung, majd karjaimat megfogva állított egyenesbe engem is - Gyere és beszélj vele Kookie! Kérlek! - ráncigált maga után én pedig, egy lemondó sóhajjal egyeztem bele. 

Ajtajuk előtt álltunk hárman, ugyanis Yoongi is jönni akart. 

- Jimin! Nyisd ki az ajtót! - szólítottam meg és egy pár perces csend után valami neki vágódott az ajtónak, amitől mindannyian elugrottunk. 

- Megígérted! - hallatszott Jimin hangja a túloldalról - Megígérted és kurvára nem tartottad be. Most mindenki tudja!

- Dehogy tudja! - vágta rá egyből legidősebb közülünk - Legalábbis ennek az idiótának nem esett le. - mutatott Hopira, bár Jimin ennyiből nem jött volna rá, hogy kiről van szó. 

- Hé! Nem vagyok idióta! Csak nem értek semmit! - csattant fel. 

- E-ezt hogy érted hyung? - remegett meg Chim hangja és hallottuk, ahogy lépkedni kezdett az ajtó felé.

- Úgy, ahogy mondta. - válaszoltam - Senki nem tudta meg a titkod.

- És Suga hyung? - kérdezett rá mérgesen.

- Olyan egyértelmű vagy törpe, hogy nem kellett ahhoz senki se, hogy rájöjjek. - mondta unottan hyung - Viszont Hoseok és te ugyan olyan hülyék vagytok. Szóval mi lenne, ha beengednéd és te is elmondanád a titkod és utána ő is az övét. - ajánlotta fel.

- Rendben, de csak, ha Hopi kezdi.

- Oké. - sóhajtott fel Hobi hyung kissé vörös arccal. Most komolyan azt hitte, hogy senkinek sem esett le az, hogy hogyan is érez Jimin felé? 

Kattant a zár, majd Jimin berántotta Hoseokot és ismét bezárta. Eddig félős volt most akkor mi lelte? 

- Na, végre! - eresztette ki frusztráltan a levegőt Suga, majd kezemet megfogva húzott maga után.

- Mégis mit csinálsz? - csattantam fel és kezemet kirántottam szorításából. 

- Öhm gondoltam folytatom azt, amit elkezdtünk, csak nem a folyóson. - fordult velem szembe és amolyan ,, Ez nem egyértelmű?" fejet vágott.

- Öhm én meg arra gondoltam, hogy nem? - hasonló ábrázatot vágtam, majd sarkon fordultam.

- Mi? Miért? - lépett mellém és karomra fogva megállított.

- Mert nem akarom? - ráncoltam homlokom, majd utamat folytatva indultam Namjoon hyungék szobája felé.

- A szobában még akartad. - ért utol ismét, de most nem akadályozott semmiben. Lepillantottam rá és ez által szembe kerültem fölényes vigyorával. Elkaptam róla tekintetem és úgy nyitottam be a 3 fős szobába.

- Az még akkor volt. - suttogtam neki, majd a leadert kezdtem keresni, aki meg is pillantottam az ágyán - Nam hyung. - szólítottam meg és rám nézett - Mi a mai program? Mert ilyenkor már rég lent szoktunk úszni. - mutattam a tenger felé.

- A menedzser azt, mondta, hogy mára fotózás lett volna, de baleset történt és a fotós csak estére fog ide érni így ez halasztva lett holnapra. A tanár, pedig mára szabadnapot kapott így ezek miatt mi is. - vázolta fel a helyzetet.

- És menedzser hyung hol van? - kérdeztem rá, mintha csak simán érdeklődnék, de ez nem csak így van. Érzem, ahogy a szarvacskáim nőni kezdenek.

- A városban intéz valamit és majd csak este jön a fotóssal. - válaszolta unalmasan, tekintetét, pedig visszavezette laptopjára.

- Köszönöm hyung. - 180 fokos fordulatot vettem, majd a szobámba siettem, hogy tervemet megvalósíthassam. Mind eközben Yoongi hyung végig követett. 

Mikor mindent összepakoltam és átöltöztem, mentem volna ki, ha a drága "hódolóm" nem állt volna az ajtóban.

- Mit tervez a kicsi maknae? - néz rám szigorúan, de tudom, hogy ez csak látszat. 

- Csak sétálni. - rántottam meg a vállam és megpróbáltam kisétálni mellette, de ő a kezével megakadályozott, ahogy neki dőlt az ajtófélfának.

- Hát hogyne. - horkantott fel még mindig komoran bámulva - Strandpapucsban, fürdőnadrágban és egy hátizsákkal, amibe az előbb dobáltál bele naptejet, törölközőt. Ennyire hülyének nézel?

- Pontosan! - vigyorodok el azzal a szokásos "nyuszis" mosolyommal, ami őt is mosolygásra készteti.

- Várj meg. Én is megyek veled "sétálni". - mutatott idézőjelet és elkezdett átöltözni, majd egy üveg vizet kivéve a hűtőből indult el. Az ajtót bezártuk és ügyelve, hogy senki fontos ne vegyen észre sétáltunk ki a szállóból és indultunk meg a part azon részére, ahonnan a többiek se vehetnek észre. 

Találva egy szép helyet lepakoltunk és én már indultam volna a tenger felé, amikor valaki a pólóm nyak részénél megfogott, ezzel visszatartva. Mint valami rossz komédiában. Megfordultam és egy perverzen vigyorgó Sugával álltam szembe, akinek a kezében naptej volt. Én is elvigyorodtam, majd magamra mutattam, hogy láthassa, a felsőm rajtam marad. Erre csak megrántotta vállát és közelebb lépet.

- És mond csak, hogy jutott az eszedbe, hogy titokban le gyere pancsolni, - nyitotta fel a tubus kupakját és az ujjaira nyomott egy kicsit.

- Ezt úgy mondod, mintha egy kisgyerek lennék. - fújtam fel arcom, amire elnevette magát.

- Nem, dehogy is! - válaszolta ironikusan majd az arcomra kente a krémet és egyenletesen eloszlatta. Utána megint nyomott, majd a karom azon részére kente fel, amit nem takart a póló. Végül leguggolt és a lábaimat is bekente, de néha keze felcsúszott egy picit a combomra. 

- Hyung! - csattantam fel, majd hátrébb léptem tőle - Ott már takar a nadrág! - néztem rá durcásan, amin ismét csak nevetett. 

- Bocsi! - állt fel még mindig nevetve - De fő a biztonság. Most te jössz.

- Be tudod magad is kenni. - fordultam el tőle.

- Nem és, ha leégek az a te hibád lesz. Ugyanakkor le is bukunk, hogy kint voltunk. - hallottam magam mögül fölényes hangját én, pedig egy lemondó sóhajjal fordultam meg. Bekentem én is mindenhol, csak az én kezeim nem tévedtek rossz helyekre. Miután ezzel végeztünk én berohantam a tengerbe, míg ő csak lassan követett. 

Szememet csípte a sós víz, amikor beleugrottam, de utána hamar elmúlt. Míg én vígan úszkáltam ő csak állt, mint egy vén bácsi és figyelte produkciómat. Egy pillanatra lehunyta szemét és arcát az ég felé emelte, gondolom ki élvezve a kellemes meleget én, pedig ezt a pillanatot választottam ördögi tervem véghez viteléhez. Halkan úsztam mellé, majd amikor kellően közel kerültem hozzá, mindkét lábát megragadtam majd azt felrántva esett hanyatt a vízben, alámerülve. Gyorsan elengedtem, majd sekélyebb vízhez érve futni kezdtem tőle, hogy minél messzebb kerüljek.

- Jeon Jungkook! - kiáltotta, amikor sikerült kissé helyre ráznia magát, de én akkor már jó pár méterrel arrébb voltam és onnan mosolyogtam gonoszan - Nehogy azt, hidd, hogy ezt megúszod! - mutatott rám, amitől felröhögtem, viszont csak egy pillanatra hunytam le a szemem ő már megfelezte a távolságot kettőnk között. Felsikítottam, majd futni kezdtem a derekamig érő vízben, de ő hamar beért. Kezeit lefogva próbáltam, keresztbe tenni neki, de ő a lábaimat kigáncsolva nyomott le a víz alá. Csak pár pillanatig nyomott lefele utána elengedett. Miután a szememet már nem csípte a tenger vize szemeibe néztem, majd pár másodperc múlva mindkettőnkből feltört a nevetés. 

Az a kacagós hangulatot én zavartam meg, fröcskölős támadásommal, amire ő csak elkomorodott és egy halálos pillantást vetett rám. Lefagyva vártam reakcióját, ami egy ördögi vigyor mellett érkezett. Hatalmas lendülettel, kezdte felém sodorni a vizet én pedig nevetve hárítottam kevés sikerrel. Percekig hadakoztunk.

- Jó! Feladom! Te nyertél hyung! - kiáltottam fel és pár másodperc múlva megállt a vízzápor, ami eddig engem sújtott.

- Még szép! - vigyorog rám fölényesen, amit egy mosollyal reagálok és kiindulok a vízből. Mivel Yoongi nem hozott magának törölközőt így az enyémen feküdtünk ketten, várva, hogy a nap megszárítson minket. Így akarva-akaratlanul is közel voltunk egymáshoz.

- És mi a jutalmam? - törte meg a csendet.

- Mi? - nyögtem ki nehezen. A víz leszívta az erőmet.

- Én nyertem a csatát. És egy csata megnyerése általában jutalommal jár. - fordult felém, majd fejét kezén megtámasztva nézett rám.

- Hát akkor ez egy kivételes alkalom és nem kapsz semmit. - ültem fel azzal a céllal, hogy visszainduljunk. 

- Pedig nekem az is elég lenne, amit ma félbeszakítottak. - nézett rám kajánul, amire megforgattam szemeimet.

- Nyilvánosság előtt vagyunk hyung. - álltam fel.

- Csak ennyi a bajod? - pattant fel villámsebesen és nekem reagálni sem volt időm, kettőnk fejére dobta törölközőt ez által takarva minket a kíváncsi szemek elől.

- Mi- mit csinálsz? - dadogtam hirtelen zavaromban, szemibe nézve - Attól még ugyan úgy nyilvánosság előtt vagyunk. 

- Igen, de nincs egy fan se a közelben. Ha lett volna, akkor már letámadott volna minket. És, ha más nem akkor azt mondjuk, hogy  azért csináltuk, hogy ne égjen meg az arcunk. - mosolygott rám perverzül.

- Ezt te se hiszed el! - csattantam fel - És mégis mi- Nem bírtam befejezni, mert ajkaimra hajolt ezzel elnémítva. 

El akartam lökni, de aztán eszembe jutott, amit még a szobában mondott. Végül is egy csók még nem jelenti azt, hogy le is fekszem vele. Ugyan akkor jól esik ez a fajtatörődés. Kedves velem és érdeklődik is felém. Ha Hopi nem szakít félbe minket, akkor lehet már rég túl lettünk volna ezen.

Gondolat menetemet megszakította, azzal, hogy ajkait mozgatni kezdte, majd egyik kezével hajamba túrt, így húz magához közelebb. Megadva magamat, viszonoztam csókját, de amikor nyelvével végig nyalt alsó ajkamon elhúzódtam tőle. 

- Mostantól csak eddig mehetsz. - suttogtam ajkára, majd elhúzódtam tőle. Fejéről lecsúszott a törölköző, míg én vörös arcomat takartam vele és visszaindultam a hotel felé. Mostantól? Akkor innentől kezdve már megcsókolhat? Végül is ezt mondtam. De hülye vagyok!

Ördögi kör 3. rész

- 3 éve laktok együtt mégis jegyben jársz? - mutat párom ujján pihenő jegygyűrűre.

- Jó, de hova megyünk? Nem mondtál semmit csak tegnap benyögted, hogy a tudtom nélkül vettél ki helyettem szabadságot. Mi olyan fontos? - hallottam magam mögül párom szenvedős hangját, ahogy kezénél fogva szinte  már vonszolom. Hisztijére csak elmosolyodom hisz tudom, ez azért van, mert korán keltünk. De az okát nem sokára megtudja - Park Jimin örülnék, ha válaszolnál! - rántotta meg karját, hogy oda figyeljek.

- Baj, hogy le akartam jönni veled a partra? - pillantok hátra. Már kicsit több mint egy éve, hogy együtt vagyunk és már 2 és fél éve ismerjük egymást, és bár lehet másoknak ez kevés nekem elég ahhoz, hogy biztos legyek abban amiben. 

Végül a partra értünk még napkelte előtt. Már egy hónapja ezt tervezem. Tudom, hogy imádja a tengert és a napfelkeltét így kombináltam a két dolgot, hogy biztosan felejthetetlen legyen neki. Mindketten a tenger felé fordultunk és pont akkor kezdett felkelni az éltető fényünk forrása. Bár számomra most itt áll mellettem ez a forrás, aki ragyogó szemekkel tekint maga elé. 

- Azta! - teljesen elkápráztatta a látvány. Letérdeltem mellé, amit szerencsémre nem vett észre és a kis dobozt is elővettem zsebemből - Ezt akartad mutatni? - mondta még mindig a tájon legeltetve szemeit - Nagyon sz- hirtelen fordult felém és a szava is elakadt, amire mosolyom csak még szélesebb lett majd a dobozt felnyitva szólaltam meg. 

- Jungkook. Igaz még csak pár éve találkoztunk egy kínos incidens által - mondandómra felkuncogott - és nem olyan rég óta mondhatlak páromnak, de érzem és tudom is, hogy a sors nekem szánt és mindennél jobban szeretlek. Mellettem voltál azok után is miután kiderült, hogy ki is, vagy inkább mi is vagyok. - ekkor láttam, hogy meg akar szólalni, de inkább magába fojtotta - Elnézed azt is, hogy nem tudsz semmit a múltamról, pedig annyiszor hangoztattam, hogy szörnyű te mégse erőltetted sose, hogy elmondjam. Imádni és szeretni foglak életem végéig. Jeon Jeong Guk hozzám jössz? - fejeztem be vallomásomat. Könnyektől csillogó szemekkel bólogatott hevesen majd a nyakamba borult. Gondolom, ha megszólalt volna sírva fakadt volna.

Tisztán emlékszem még a mai napig is. És az azután következő napra is, ahogy mindkettőnk kollégái gratuláltak és velünk együtt örültek. Az emlékekre mosoly szökik az arcomra, de gyorsan visszaváltok komorba, ahogy várom párom válaszát. Keserves mosolyra húzza ajkait, majd egy gondterhelt sóhaj után szólal meg.

- Meghalt. 

- Úristen sajnálom. Én nem akartam csak - Jungkook félbe szakította. 

- Semmi baj. Már régen volt és sikerült is túllépnem rajta. - keserűen mosolyog. Nem is tudtam, hogy szerelmem ilyen jó színész! Milyen jól megjátszotta a szerelmét gyászoló srácot. Persze biztosan kapni fogok, hogy nem mutattam be a volt legjobb barátomnak, de biztos vagyok benne, hogy meg fogja érteni. 

- Értem. - bólintott Tae. Szegénykém biztos azt hiszi, hogy egy mély sebet szakított fel. Pedig, ha tudná, hogy csak kellemes emlékeket csalogatott elő.

- És mivel foglalkozol Taehyung? - töri meg a csendet Kook. 

- Üzletember vagyok. - reagálja le rögtön, amire felhorkantok. Persze! Az bizony egy mocskos üzlet, amiben ő utazik. Vagyis ők. 

- Mi az? - néz rám értetlenül Jungkook, míg V csak húzza a száját. Ő tudja miért nyilvánultam meg így.

- Semmi, semmi. - pillantok félre.

- És neked mi a munkád? - néz kíváncsian Tae, ezzel is terelve a témát. Legalábbis magáról.

- Rendőr vagyok. - ránt vállat hanyagul párom, majd kiindul a konyhából. Amint kiér Taehyung ijedten néz rám, majd rémülten és némán formázza azt az egy szót: Rendőr. Kissé félénken bólintok, amitől a velem szemben lévő teljesen elsápad.

- Elmentem fürdeni! Ha elment azt hiszem lesz mit megbeszélnünk! - szól vissza még a fürdő ajtajából szerelmem.

- Rendben. - hangom kicsit megremeg, ahogy válaszolok, de ez természetes, mert nem szeretnék a dühös Jungkookkal szembe kerülni. 

- Mit mondott? - tér vissza sokkos állapotából volt legjobb barátom. 

- Csak annyit, hogy elment fürdeni és körülbelül fél óra és én is mehetek. - felelek, amire bólint, majd mielőtt ismét a némaság köde burkolná be, megszólalok - Nincs mitől tartanod. Még csak zöldfülűnek számít a szakmában. Esélytelen, hogy bármit is megtudjon. Maximum a hírekből informálódhat. - suttogom, pedig ideáig hallom a víz csobogását miszerint Kook fürdik, ezáltal nem is hallhatja beszédünket.

- Jó, de akkor is!  - csattan fel kissé hangosan, de egyből el is halkul - Képes voltál egy rendőrrel összeköltözni? Én nem magunkat féltem, hanem téged! És, ha lebuktat? - néz rám ijedten.

- Akkor az életem hátra levő részét egy rácsos ablakú épületben töltöm le. - mosolygok rá eszelősen, mintha valami kellemes dologról beszélgetnénk. Pedig nem. Egyáltalán nem.

- Úgy beszélsz erről, mintha az olyan kevés lenne! - áll fel hirtelen majd lépkedni kezd felém - Azt tudja, hogy te... Hogy mi- félbe szakítom.

- Nem! Dehogy. Senkinek nem mondtam el. - nézek vele farkas szemet. Persze, hogy tudja. Hisz általában vele "vacsorázok". Igaz véletlenül tudta meg, de az, hogy még mindig velem van, bizonyítja, hogy nála jobbat sose találnék és nem is próbálok keresni. De erről Taehyungnak nem kell tudnia. Nehogy véletlenül elmondja Neki. Nem csak, hogy megkeresne, de még előttem is végezné ki Kookot. Nem azt soha! Ezért is nem fogja megtudni az előttem lévő, hogy Jungkook a párom. 

- Akkor jó. A végén még nem csíkos ruhások vennének körül, hanem fehér köpenyesek. - fújja ki a levegőt, majd hirtelen vált perverz arcra - És, hogy állsz a kapcsolatok terén? - vonogatja meg szemöldökét, amire csak megforgatom szemeimet. Ez a kölyök!

- Szinte minden második nap hoz magával fel valakit. - válaszol helyettem Kook egy szál törölközővel a derekán, míg egy másikkal a haját törli. A látványra nyelnem kell egy nagyot. Tuti, hogy ez a büntetésem első része! - Vagyis a hangok alapján erre tudnák tippelni. Azok a magas hangok eléggé át hallatszódnak. Biztos szép lányok lehetnek. - fordul felénk ezzel megadva a kegyelemdöfést nekem. Az a has!

- Lányok? - ráncolja homlokát a mellettem lévő - Furcsa. Amíg én ismertem mindig is a másik kapura játszott. Sőt! - vigyorodik el hirtelen én pedig rögtön kapcsolva fognám be a száját, de késő, mert elfut mellőlem - Őt mindig is úgy ismertem, hogy passzív fél a kapcsolatban. Vagyis az előző párjánál ez volt a felállás. - gonoszan néz felém, ahogy a kanapé másik oldalán áll. Érzem, ahogy az arcom vörösödik, és ez csak erősödik, ahogy szerelmem arcára nézek. Ajkait eltátva néz rám, teljesen meglepődve a tényen, hisz kettőnk közül mindig is én voltam a domináns. 

- Lehet valójában az ő hangját hallod. - nevet fel Tae ördögien. Kinyírom! 

- Fogd be! Nem tartozik senkire sem a magán életem. Neked se kéne tudnod! - mutatok rá dühösen, amire csak mosolyogva megrántja a vállát.

- Nem tehetek róla, hogy egy pletykás társaságban éltünk. Ahogy arról sem, hogy ott se túl vastagok a falak. - nevet fel ismét. 

- Az én hangomat a tieid bőven elnyomták! - nézek rá diadalittasan, hisz egyből elvörösödik. 

- Szerintem zárjuk le a témát. - motyogja maga elé most már lefele bámulva. Ez ennyire zavarba tudja hozni? Vagy ennyire kényesen érinti? Miért?

- Egyetértek. - szusszantok, majd páromra vezetem tekintetem, aki elég jelentősen szuggerál ahhoz, hogy rájöjjek, ideje lenne beszélgetni - Szerintem már elég későre jár TaeTae.

- Ó tényleg! Már biztosan aggódnak, hogy hol lehetek. - mereng maga elé, majd előveszi telefonját - Baszki! 23 nem fogadott hívás! Azt hiszem sietnem kell. Talán akkor megúszom csak egy fejmosással. - siet a bejárathoz és sietősen felveszi cipőjét - Köszönöm a vendéglátást! - hajol meg - Még biztosan találkozni fogunk! - mutat rám amolyan ,,Ezt nem úszod meg" arccal. Halvány mosolyt engedve bólintok - Sziasztok. Jó éjt! - rohan el.

- Jó éjt! - mondjuk egyszerre, majd becsukom az ajtót, de nem fordulok meg. 

- Szóval a lakótársad vagyok, aki egyben a legjobb barátod és meghalt a jegyesem. - töri meg a csendet hosszas percek után a mögöttem álló.

- Figyelj Kook- félbeszakít.

- Tudom. Biztos megvolt a jó okod hazudni, de e felett csak akkor hunyok szemet, ha elmondod az indokot. - megfordulok. Karba tett kezekkel várja a magyarázatot. Felsóhajtok, majd végül nagy nehezen megszólalok.

- Én csak nem akartam, hogy tudja. - válaszolok, de mivel látom, hogy felszólalna, folytatom - Nem akarom, hogy kitudódjon.

- Mi? De hisz a környéken mindenki tudja, hogy együtt vagyunk! - csattan fel.

- Nem úgy értettem. - emelem védekezően a kezeimet magam elé - Hanem, hogy közöttük ne tudódjon ki.

- Közöttük? Mármint azok között, akikkel soha többé nem akartál találkozni? Furcsa. Mintha Taehyungnak örültél volna. - néz rám vádlón, amitől hatalmasat kell nyelnem.

- Azt hittem máshogy fog reagálni. Régen talán máshogy is, de lehet időközben megértette a távozásom okát. Rajta kívül még egy valaki van, aki ilyen kedvesen közeledne felém. De a többiek csak rosszul fogadnának és szeretném is elkerülni a velük való találkozást. Pont emiatt nem akarom, hogy megtudják, van számomra egy fontos személy. Nem azt mondom, hogy Tae elmondaná. De lehet, véletlenül kikotyogná. - sóhajtok fel mondandóm végén és a padlót kezdem el bámulni. 

- Féltesz? - aprót bólintok, majd hallom, ahogy kifújja a levegő és közeledik felém. Kissé megugrok, mikor karjaival magához húz majd egy szoros ölelésbe zár. Arcom csupasz mellkasába fúrom és viszonozom ölelését - Jimin. Nagyfiú vagyok már és nem mellesleg rendőr. Tudok vigyázni magamra. - simít kezével hajamba, de én csak nemlegesen megrázom a fejem. 

- Ők nem átlagosak, mint te. Hanem olyanok, mint én és gondolom erre már rájöttél. Egy másodperc se lennél egyikkőjüknek sem. - suttogom bőrére, amitől kirázza a hideg és egyből libabőrös lesz. 

- De akkor se értem. Hisz mitől jobb az, hogyha azt hiszik, hogy csak futókalandok vannak az életedben. Az miért nem baj, ha Tae kilocsogja?

- Mert akkor azt hiszik nincs senki fontos az életemben. Így neked nem eshet bántódásod. - pillantok fel aggódva és az ő szemeiben is hasonló érzelmeket látok - És nem is baj, ha az ötből négyen tudják, a lényeg az, hogy egy bizonyos személy ne tudja, hogy van valakim. Sőt! Azt se tudja, hogy hol is vagyok ezzel a valakivel. Nem kell rólam tudnia semmit. Épp ezért baj az is, hogy Tae tud rólam és rólad is. Ha leissza magát részegre, akkor képes lesz hangosan és boldogan kikiáltani, hogy ,,Találkoztam Jiminnel!". - utánozom Tae hangját.

- Nem hiszem, hogy meg tenné. - szorít jobban magához, majd egy puszit nyom fejem tetejére - Nem lesz semmi baj. - nyugtatón simít le hátamon majd vissza fel és ezt többször megismétli - Amúgy Jimin?

- Hm?

- Ki is az pontosan, aki nem tudhat semmit? - kérdésére nagyot nyelek, majd arcomat jobban belefúrom izmos felsőtestébe.

- Az exem. - suttogom alig hallhatóan. 

Change 8.rész

Suga

Halk motoszkálásra majd az ajtó csukódására keltem. Akaratlanul is elmosolyodtam a gondolatra, hogy sikerült a  maknaeval aludnom. Persze nem örülök, hogy hirtelen ilyen gondja keletkezett az alvajárással és a rémálmokkal, de hihetetlenül tetszik, hogy ezeknek az ellenszere saját személyem. Mondjuk, ha ez nem történt volna meg, akkor lehet sose kezdett volna el vonzani magához. Bár kitudja lehet később is észrevettem volna, hogy milyen helyes és aranyos egyben. Amit a tegnapi nap is igazol.

Eleinte csak bámult maga elé, semmit sem észlelve a világból. Ennek köszönhetően szemérmetlenül bámulhattam volna, ha Jimin nem lesett volna folyton hátra. Viszont egyenes örültem annak, hogy amint vissza tért hozzánk Kook akkor egyből kettesben akart lenni velem. Sose gondoltam volna, hogy ilyen hamar kitudja csalni belőlem a gyermeki oldalamat, amit az egész idolság kezdeténél elzártam magamban. Úgy gondoltam egy komoly dologhoz komolyan is kell hozzáállni ezért sokáig nem nyitottam meg ezt a csapat társaimnak. Talán az elmúlt egy, másfél évben mentem bele a bolondozásokba úgy, hogy kicsit hátra söpörtem a "swagságom". Mert eddig ha valami mókázás volt akkor csak is swagként szálltam be de ezt mostanában lehagyom és próbálok felhőtlenül nevetni a hülyeségeiken. Persze az oldalamnak azon részéből így is csak egy keveset láttak.

Viszont ha Jungkookkal sikerül egy kis ideig is kettesben lennem akkor ez az érzés dübörögni kezd bennem, hogy azonnal engedjem ki, mert végre talált egy játszó társat a maknae személyében. Nem értem, és talán nem is akarom, hogy hogyan kezdtem el így hirtelen vonzódni hozzá és honnan jött az az érzés, hogy minél többet és többet akarok róla tudni. Mondjuk még mindig bennem van a félsz, hogy mi van ha belém szeret, lefekszik velem viszont nálam a testi vonzódásnál nem alakul ki több. De egyenlőre próbálok közeledni felé, hisz lehet, hogyha ez a vágy amit felé érzek ilyen hamar kialakult, akkor az is lehet, hogyha jobban megismerem akkor bele is szerethetek.

Halk kopogás zavarta meg elmélkedésemet majd be is nyitott valaki. Jungkook nem zárta be. 

- Hyung? - valaki halkan suttogott bár nem értem miért, hisz ha bejött akkor biztos beszélni akar velem, ahhoz pedig ébren is kell lennem. 

- Igen? - fordítottam a betolakodó felé a fejem aki történetesen J-hope volt.

- Nem alszol? - kérdezte meg, amire én egy ilyen ,,de csak nyitva van a szemem és még beszélek is hozzá" fejet vágtam, amire elvigyorodott - És mit keresel Kook ágyában? - nézett végig rajtam majd leült mellém. 

- Honnan veszed, hogy ez az övé? - pislogtam rá álmosan. 

- Mert tegnapig még Jimin aludt itt és akkor az ő ágya az volt. - mutatott arra, ahol nekem is kellett volna aludnom. 

- Nem tudott aludni. - rántottam meg hanyagul a vállam és mielőtt még tovább kíváncsiskodhatott volna folytattam - És te miért jöttél? 

- Tudod Jimin mostanában olyan komor így arra gondoltam hátha te tudsz valamit az esetről. - kérdezte amire én értetlen fejet vágtam.

- Én?

- Igen, mert Jungkook lehet, hogy tudja és lehet, hogy elmondta neked, mert lehet, hogy jóban vagytok mostanában. - mondta teljesen bizonytalanul azt se tudva mit beszél. 

- Lehet, hogy tudom. - nevettem fel, amire csak dühösen nézett rám, ám mielőtt kiborulhatott volna ismét folytattam - Megkérdezhetem Jungkookot, hogy van-e valami problémája Jiminnek. - unalmasan mondtam el mintha teljesen hétköznapi dologról lett volna szó, pedig ez a mellettem ülő barátomnak sokat jelentett. Mindig is szívén viselte a másik  gondjait bár nem túl látványosan, nehogy lebukjon, bár szerintem majdnem mindenkinek nyílt titok volt, hogy a reményünk oda van a mi kis táncistenünkért. Persze ez vissza is igaz volt. 

- Köszönöm hyung! -ugrott rám majd húzott egy ölelésbe amit én egy morgással reagáltam. 

Talán vagy ötezer imát elmondtam azért aki benyitott, hisz Hopi már vagy tíz perce ölelgetett folyamatosan azt hajtogatva, hogy mennyire hálás, és ha az illető nem jött volna be akkor biztos, hogy még ennyi ideig nyomorgatott volna.

- Ohh. - hallottam meg Jungkook meglepődött hangját Hoseok háta mögül - Talán zavarok?

- Nem már épp menni akart igaz? - pillantottam rá dühösen. 

- Mi? Ja igen! - pattan fel mellőlem gyorsan majd az ajtóhoz sietett ahonnan Kook félre állt - Még egyszer köszönöm hyung. - fordult meg vissza a szokásos vigyorával.

- Elég lesz már. - legyintettem le, de mielőtt még kimehetett volna megállítottam - Ó és J-hope - visszapillantott - ne félj lépni. Nem mindig lesz rossz következménye annak, ha megteszed azt amit eddig nem mertél. - mosolyogtam rá kedvesen, és amint felfogta a mondani valóm el kapta tekintetét rólam, de láttam így is rajta, hogy zavarban van, amiért biztosan tudtam a titkát. Elmormolt egy okét, majd kilépett.

Percekig csak csendben szemeztünk egymással. Néha megráncolta homlokát, mintha épp valamin nagyon gondolkozott volna, de utána megrázta fejét, gondolom azért hogy a butaságokat kiűzze kobakjából. 

- Meddig fogsz még ott állni? - törtem meg végül a csendet.

- Miért volt itt? - kezdett el sétálni felém majd leült velem szembe. 

- Csak beszélgettünk. Merre jártál? - kérdeztem rá. 

- Jiminnel sétáltam egy kicsit. Nem bírtam aludni.

- Apropó Jimin. Mi a baja? - értetlenül nézett rám - Mármint láttam rajta, hogy valami baja van. Tegnap is csak a hamis mosolyát láttam. Szóval?

- Jimin baja... Jimin baja? Tényleg! Jimin baja! - mint, aki megörült úgy beszélt majd hirtelen ugrott mellém és hajolt közel hozzám - Hyung. Tudnál nekem segíteni? - suttogott, de szerintem azt nem vette észre, hogy milyen közel is került.

- Ha elmondod mi a törpe baja. - suttogtam én is, de tekintetemet csak az ajkain tudtam tartani.

- Azt nem mondhatom el, de ha segítesz akkor biztos vagyok benne, hogy boldogabb lesz. - mosolyodott el, de én nem reagáltam rá semmit. Percekig csendben ültünk mire le esett neki a közelsége egyben az, hogy mit is bámulok.

- Aish hyung! Legalább hallottad mit mondtam? - ült vissza törökülésbe és duzzogva összefonta a karjait. Szívesen visszaszóltam volna neki, hogy az ő hibája, de akkor csak elterelődött volna a téma, én pedig megígértem Hopinak, hogy segítek. 

- Szóval akkor mit kell csinálnom? - pillantottam ismét szemeibe, amiben talán az öröm csillant fel. 

- Rá kéne vennünk valahogy V-t és Jimint, hogy helyet cseréljenek. - mutogatott a kezeivel, mint egy kisgyerek és imitálta a helycserét. Akaratlanul is felnevettem ezen - Mi van? 

- Semmi-semmi. És ettől miért lenne jobb Jiminnek? Mármint rosszul érzi magát Rapmonékkal, vagy ha átmegy J-hope-hoz, akkor miért... Ja. Most már értem! - vágtam rá, mire a maknae szemei elkerekedtek.

- Te tudtad hyung? - nézett rám teljesen lesokkolódva.

- Hülye az, aki még nem vette észre ezt az egészet. Jimin és Hoseok oda és vissza vannak egymásért csak olyan bénák, hogy nem esik le nekik a helyzet. Már rég összebújhattak volna, ha az egyik tesz egy lépést. - magyaráztam neki egyszerűen.

- Hogy te milyen romantikus vagy. - fintorodott el.

- Ki mondta, hogy az összebújást szexre értettem. A sima ölelkezésre utaltam. Milyen perverz vagy Jungkook, hogy megint csak erre gondoltál. - vigyorogtam rá fölényesen. Persze, hogy a szexre gondoltam. Mérgesen fordította el arcát ezzel is jelezve, hogy bizony nem tud visszavágni. 

- Te fogalmaztál rosszul. - motyogta alig hallhatóan, amin fel kellett nevetnem.

- Persze minden az én hibám. - kacagtam továbbra is, amire ő hevesen elkezdett bólogatni - Hogyne! Van terved, hogy hogyan keveredjenek össze?

- Először is Hobival kéne lerendeznünk, hogy belemenjen ebbe az egészbe.

- Oké azt megoldom. - helyeseltem.

- Utána viszont V-vel és Jiminel is kéne beszélni, de egyszerre és külön-külön. Nem szabad hagyni, hogy találkozzanak és esetleg beszélgetni kezdjenek, mert akkor lebukunk. És Jimint ismerve el fut és bezárkózik a szobájukba.

- Rendben. Akkor én megyek Hopiék szobájába te addig intézd el Jimint. Majd üzenek, ha jöhettek. 

- Menjünk. - pattant fel az ágyból és engem is elkezdett rángatni.

- Ha nem tudnád én még pizsiben vagyok. Vagy te akarsz átöltöztetni? - néztem rám pimaszul, mire elengedett és még el is fordult.

- Inkább öltözz fel. - morogta.

- Szóval miért is kéne Jiminnek velem egy szobán osztozkodnia? - ráncolta homlokát reményünk.

- Jungkook nem mondta el mi a baja, de ha egy szobában vagytok, akkor könnyen ki tudod szedni belőle nem?

- Igen de- félbeszakítottam.

- Mi de? Tudni akarod nem? Akkor nincsen de. - vágtam rá, majd V-hez lépkedtem, aki nagyon bele volt merülve a telefonján lévő játékba.
- V-shi beszélnünk kéne. - ütem le vele szembe ő, pedig hümmögött válaszul, de továbbra is azt a szart nyomkodta.

- Fontos és Jiminről lenne szó. - morogtam neki, amire egyből minden figyelmét rám szentelte.
- Történt valami hyung? - nézett rám aggódóan.
- Tudod Jiminienek valami problémája van és csak Hopi hyunggal tudja megbeszélni és ezt is csak akkor, ha együtt alszanak. Szóval az lenne a feladatod Tae Tae, hogy helyet cserélsz vele. Oké? - magyaráztam neki, mintha egy óvodás lenne. Bár ő ezt észre se vette. 

- Persze. Azonnal el is kezdek pakolni. - ugrott fel az ágyról. Tekintete csillogott, hiszen így segíthet az egyik hyungjának. Vagyis ő azt hitte. 

Gyorsan írtam Jungkooknak. 

MinSuga: Le van rendezve. El is indulhattok.

Kook: Rendben. Mit mondtál V hyungak miért van ez az egész? 

MinSuga: Mert Jiminnek problémái vannak és csak Hoseokkal tudja megbeszélni. 

Kook: Problémái... Minta alkoholista lenne. 

MinSuga: Tök mindegy. Megoldottam és kész. Te mit találtál ki?

Kook: Taehyung nem tud aludni Hobival egy szobában ezért kell az ő helyére mennie. Viszont elindultunk. 

MinSuga: Mi is. 

Telefonomat zsebembe csúsztatva léptünk ki  a szobából és indultunk el a másikba, ami itt van mellettünk. Így természetesen elkerülhetetlen volt, hogy ne jöjjenek szembe velünk Jumgkookék. Amikor V és Chim egymás elé értek csak a másik vállára helyezték kezüket és egyszerre megszólaltak:

- Remélem jobban fogod érezni magad. - mindketten értetlen fejez vágtak, mi pedig a maknaeval gyorsan elhúztuk őket onnan, mielőtt kiderül a kis tervünk. A három személyes szobába beérve egy meglepett Namjonnal és Jinnel találtuk szembe magunkat. 

- Mi folyik itt? - törte meg végül a csendet a leader.

- Jiminshi szomorú és csak J-hope hyunggal tudja megbeszélni. - válaszolt V miközben elkezdett kipakolni. 

- Pontosan! - vágtam rá gyorsan mielőtt még egy kérdést kaptunk volna - De szerintem én mentem is. Na pá. - hadartam el majd sietősen távoztam és indultam el másik szobába. Belépve már csak a nevetgélő Jiminnel és Jumgkookal találkoztam aki a hyunguk hülyeségein nevettek. Jobb ötlet híján pedig becsatlakoztam hozzájuk. Percek múlva viszont egy aggódó menedzser nyitott be hozzánk. 

- Jimin, ha bármi bajod van nekem nyugodtan elmondhatod. - nézett az említettre. 

- Miről beszélsz hyung? - ráncolta a homlokát. 

- Hát a szobacserék okáról. - válaszolta hyung mi pedig Kookkal ezt az alkalmat találtuk alkalmasnak arra, hogy lelépjünk. Észrevétlenül közelítettük meg a kijáratot. 

- Akkor Taehyunggal kéne beszélned. Hisz ő nem tud itt aludni. 

- Mi? Nekem azt mondta V, hogy valami problémád van, amit csak Hoseokkal tudsz megbeszélni. Neki legalább is ezt mondta Suga. - válaszolt már kissé zavartan a menedzser. 

- Nekem viszont Jungkook azt mondta, hogy Tae miatt kell átjönnöm ide. Mi folyik itt srácok, ha? - már az ajtóban jártunk mikor Jimin hangja megállított. Baszki. Csak egy kicsi kellett volna. 

- Tudod hyung ez mind a te érdekedet szolgálja. - nézett rá ártatlanul Kook. Jimin feje másod percek alatt vált vörössé. Mind az idegtől mind pedig a zavartságtól. 

- Na jó fiúk nem tudom mi folyik itt, de nincs több szoba csere. Ennek az egész visszafordítására is vonatkozik. Jimin te itt maradsz. - zárta le hyung a témát majd ki is ment mellettünk. 

- Szerintem fussunk. - suttogta a mellettem lévő, amit nem értettem. Addig amíg maga elé nem mutatott ahol egy feldúlt törpe igyekezett felénk.

- Mégis hogy képzelitek? Kinyírlak titeket! Ezt megbánjátok! - morogta majd elkezdett felénk rohanni. 

Sietősen csapódtunk be a saját szobánkba majd zártam be épp időben. Jimin majdnem ide ért, de sikeresen kizártam így csak beleütött egyet az ajtóba nem tetszésének jeleként. Végig kergetett az egész hotelen, mert mindig a nyomunkban volt ezért sose tudtunk ide betérni, mert akkor utol ért volna minket és sarokba szorított volna. Fáradtan dőltünk el a padlón, majd egy perc csend után mind ketten felnevettünk.

- Nem hittem volna, hogy megúszzuk. Jimin nagyon pipa volt. Bár nem értem miért. - kuncogott még mellettem Kook, majd hallottam ahogy felém fordult. Én is felé. 

- Gondolj csak bele. Rejtetten elmondtuk mindenkinek, hogy Hoseok felé érez valamit ezért kellett őket összezárnunk. Te mennyire lennél dühös, ha álcázva közölné a többieknek, hogy kavarunk? - néztem mélyen a szemeibe. 

- Jimin nem is tud róla! - háborodott fel, pedig nagyon jól tudom, hogy elmondta már - És ez nem kavarás! - fordult el durcásan, újra a hátára feküdve. 

- Hát akkor mi? - kúsztam közelebb hozzá arcomon sunyi vigyorral. Nem figyelt. Csukva tartotta szemeit. 

- Megpróbálsz el csábítani. Ez nem kavarás, mert én téged nem akarlak. Meg ugy te akarsz meghúzni. - mondta végig, amire nem reagáltam csak szépen lassan mellé másztam. Szinte éreztem a teste melegét olyan köszel volt - Nem mondasz rá semmit? - fordult hortelen oldalára így orrunk hegye össze ért. Mielőtt még elhúzodhatott volna gyorsan köré fontam karjaimat és úgy tartottam magam mellett, szorosan. Arca hamar kipirosodott és már épp megszólalt volna, de én gyorsabb voltam. 

- Kellene? Amíg reagálok rá addig mondani fogod szóval inkább hagyom elsuhanni a fülem melett. És igen csábítasz. Minden egyes mozdulatod vonz egyre jobban magához. Mintha azt suttogná menjek, menjek. Legszívesebben egésznap rajtad lógnék és 1 centiméterrel se engednélek távolabb magamtól. Igaz, hogy nem tudatosan, de egyre jobban csábítasz és én egyre inkább nem tudok ellenállni. - suttogtam ajkára az utolsó szavakat. Olyan szép pirosak. Megakarom kóstolni, hogy megtudjam milyen íze lehet. De megígértem, hogy nem lépem át azt a bizonyos határt. Bár, ahogy láttam egyáltalán nem bánná. Szemeit csukva tartva várta, hogy megtegyem, amin el kellett mosolyognom. Édes. Már éppen megszüntettem volna a köztünk lévő távolságot amikor valaki iszonyat hangosan és erősen elkezdte verni az ajtónkat. Hirtelen rebbentünk szét, mint akik tűzbe nyúltak. Jungkook lehajtott fejjel bámulta a kezeit amik az ölében pihentek. Zavarban volt nagyon is, amin biztosan mosolyogtam volna, ha valaki nem ezt a pillanatott választotta volna, hogy berúgja azt ajtónkat.