Teljesen ledöbbenve figyeljük az előttünk térdelő fiút. Szavai lefagyasztanak, majd hirtelen felforrósítanak. Ez nem jó. Ha ténylegesen alakváltó, akkor nagy eséllyel eljárhat a szája Jimin előtt, ami katasztrófához vezetne. Ugyan akkor letagadni se tudjuk a mivoltunkat, hisz ha minden igaz akkor végig hallgatta az előbbi beszélgetésünket.
- Akkor hallod amit mondunk? - kérdezem meg tőle nyíltan, amire bólogatni kezd.
- Hyung ő miért van ember alakban? Furcsa. - nyüszít fel Taehyung. Igaz neki ez az egész zavaros, hisz ő is és én is állat alakban születtünk. Eddigi életünket bolyhos, puha szőrgolyóként éltük le.
- Nekem az a furcsa, hogy ti állat alakban vagytok. Miért? - kérdezi meg Kook, ember hangján. Hallja amit mondunk, de nem tud így beszélni vagy mi?
- Na kész is vagyok. - kiabál le az emeletről Jimin, ezzel felállásra kényszerítve a vendéget.
- Ki volt az? - mosolyog rá a barna, mintha mi sem történt volna. Persze, hisz csak rájött hogy a haverjainak az állatai szintén alakváltók ahogy ő. De nem történt semmi.
- Csak Hoseok. - ránt vállat gazdám, de azzal, hogy ki mondja ennek a személynek a nevét, Taehyungból energia bombát csinál.
- Hoseok? Mit akart? Mit mondott Jimin? - ugrál Chim körül, ezzel mosolygásra késztetve őt.
- Na mi van? Hallod a gazdid nevét és már így megörülsz? - simítja meg a szőnyeg kobakját, aki még mindig pörög.
- Na mond el! Mit akart? - ugat fel izgalmában.
- Mit akart? - szólal fel Kook, amire V hálás pillantásokkal illeti.
- Csak kérdezte, hogy mit csinálok én meg mondtam, hogy itt vagy, és kérdezte, hogy átjöhet-e, ha nem zavar téged? - kérdőn húzza fel szemöldökét.
- Hadd jöjjön! Látni akarom! - még hangosabban ugat fel Tae.
- Persze. Engem aztán nem zavar. - ránt vállat hanyagul vendégünk.
- Rendben akkor visszahívom. - veszi elő zsebéből telefonját, és már hívja is legjobb barátját. Mindeközben V oda sétál vendégünkhöz és hálás megnyalogatja a kezét.
-Ugye leesett, hogy simán meg is köszönhetnéd? - forgatnám szemem, ha nem macska lennék. Erre a drága négylábú társam felkapja a fejét, majd megörülve, annak, hogy Jungkook megérti amit mondunk, elkezd összevissza ugrálni, pörögni.
- Tényleg. El is felejtettem hyung! Köszönöm szépen! - néz hálásan Kookra, aki már válaszolna is, de Jimin nevetése szakítja félbe cselekvését. Ajkaiba harapja fojtja el a kikívánkozott szót.
- Mindig meglepődők, hogy feltudsz pörögni eme név hallatán. - simítja meg Tae kobakját. Na ne már! Most már velem is igazán foglalkozhatna. Úgy is ezek szerint nem sokára jön az idióta haverja, akkor meg végképp el leszek felejtve. Oda sétálok hozzá, majd dörgölődni kezdek lábához, de nem dorombolok, hogy tudja a figyelmére várok. Amit meg is kapok amint felvesz, majd mellkasához szorít.
- Mit szólnál, ha a nappaliban várnánk meg, addig is tudunk beszélgetni, vagy esetleg tévézni?- dobja fel az ötletet gazdám, amire vendégünk csak bólint. Taehyung nem követ minket, hűségesen az ajtóban várja meg Hoseokot.
- Hyung ő miért van ember alakban? Furcsa. - nyüszít fel Taehyung. Igaz neki ez az egész zavaros, hisz ő is és én is állat alakban születtünk. Eddigi életünket bolyhos, puha szőrgolyóként éltük le.
- Nekem az a furcsa, hogy ti állat alakban vagytok. Miért? - kérdezi meg Kook, ember hangján. Hallja amit mondunk, de nem tud így beszélni vagy mi?
- Na kész is vagyok. - kiabál le az emeletről Jimin, ezzel felállásra kényszerítve a vendéget.
- Ki volt az? - mosolyog rá a barna, mintha mi sem történt volna. Persze, hisz csak rájött hogy a haverjainak az állatai szintén alakváltók ahogy ő. De nem történt semmi.
- Csak Hoseok. - ránt vállat gazdám, de azzal, hogy ki mondja ennek a személynek a nevét, Taehyungból energia bombát csinál.
- Hoseok? Mit akart? Mit mondott Jimin? - ugrál Chim körül, ezzel mosolygásra késztetve őt.
- Na mi van? Hallod a gazdid nevét és már így megörülsz? - simítja meg a szőnyeg kobakját, aki még mindig pörög.
- Na mond el! Mit akart? - ugat fel izgalmában.
- Mit akart? - szólal fel Kook, amire V hálás pillantásokkal illeti.
- Csak kérdezte, hogy mit csinálok én meg mondtam, hogy itt vagy, és kérdezte, hogy átjöhet-e, ha nem zavar téged? - kérdőn húzza fel szemöldökét.
- Hadd jöjjön! Látni akarom! - még hangosabban ugat fel Tae.
- Persze. Engem aztán nem zavar. - ránt vállat hanyagul vendégünk.
- Rendben akkor visszahívom. - veszi elő zsebéből telefonját, és már hívja is legjobb barátját. Mindeközben V oda sétál vendégünkhöz és hálás megnyalogatja a kezét.
-Ugye leesett, hogy simán meg is köszönhetnéd? - forgatnám szemem, ha nem macska lennék. Erre a drága négylábú társam felkapja a fejét, majd megörülve, annak, hogy Jungkook megérti amit mondunk, elkezd összevissza ugrálni, pörögni.
- Tényleg. El is felejtettem hyung! Köszönöm szépen! - néz hálásan Kookra, aki már válaszolna is, de Jimin nevetése szakítja félbe cselekvését. Ajkaiba harapja fojtja el a kikívánkozott szót.
- Mindig meglepődők, hogy feltudsz pörögni eme név hallatán. - simítja meg Tae kobakját. Na ne már! Most már velem is igazán foglalkozhatna. Úgy is ezek szerint nem sokára jön az idióta haverja, akkor meg végképp el leszek felejtve. Oda sétálok hozzá, majd dörgölődni kezdek lábához, de nem dorombolok, hogy tudja a figyelmére várok. Amit meg is kapok amint felvesz, majd mellkasához szorít.
- Mit szólnál, ha a nappaliban várnánk meg, addig is tudunk beszélgetni, vagy esetleg tévézni?- dobja fel az ötletet gazdám, amire vendégünk csak bólint. Taehyung nem követ minket, hűségesen az ajtóban várja meg Hoseokot.
Percekkel később, ami alatt a két fiú táncról és hasonló témákról beszélt, meg is érkezik a számomra nem kívánatos személy. Természetes egy hatalmas csattanás jelezte az érkezését, ugyan is V annyira felpörgött, hogy felborította, amint betette a lábát ide. Ezt vehetné egy jelnek és mehetne is haza.
A kis baleset után a szerencsétlenség és a bolha zsákja is csatlakozik hozzánk, majd hármasban folytatják a csevejt. Tae már elaludt fejével Hoseok combjain. Magam is gömbölyödve fekszek Jimin ölében, követve a másik példáját, de egy mondat kiszakít eme cselekedetem folytatásában.
- Hogy lehet az Hoseok hyung, hogy gonosz veled Suga? Nekem engedte, hogy megsimogassam. - kérdezi Jungkook az idősebbtől.
- Az kis dög hagyta neked? Engem megkarmolt amikor először próbáltam! Ne bízz benne Kook! Csak magadhoz édesget, hogy aztán hátba szúrjon. - csattan fel ez az idióta. Ha tudnék gonoszan mosolyognék rá.
- Csak egy cica. Túl reagálod. -simít végig rajtam gazdám, míg engem véd. Egyből dorombolni kezdek, bele simulva érintésébe.
- Mondja ezt az aki beszélgetni szokott vele. De hisz ő csak egy cica. - gúnyosan utánozza Chim hangját, amiért felnyitom szemeimet és a lehető legmérgesebben nézek rá, ami meghozza hatását és jobban belesüpped a kanapéba. Látom rajta a félelmet. Helyes. Ne cikizze a gazdámat, vagy rosszabbat kap mint egy pohár víz.
- Beszélgetsz vele? - kérdezi meglepetten Jungkook. Jimin lesüti a tekintetét, zavartan nézve rám.
- Elég nagy hülyeségnek tűnhet, de olyan, mintha értené amit mondok. Tudom, őrült- vendégünk félbeszakítja.
- Dehogy az hyung! Tudod, ha sokat beszélsz az állataidhoz, kicsi koruktól fogva, akkor lehetséges az, hogy értik amit mondasz. Hisz, ha mindig mondod neki, hogy kaja és utána adsz neki enni meg játék és akkor játszol vele, akkor tudja miről van szó, vagy mi. Na mindegy érted miről beszélek. - zavartan vakargatja tarkóját, amire gazdim édesen mosolyog.
- Köszönöm Kook. Ez sokat segít. Senki se érti ezt meg. - ránt vállat hanyagul.
- Hobi hyung se? - néz kérdően a másikra a legfiatalabb.
- Oh dehogynem. Az a kis rohadék mindig megérti, amit mondok. - csattan fel én, pedig ismét rá vezetem mérges tekintetem - Látod! Most is, hogy néz. Tudom, hogy legszívesebben megölne. Csak, hogy az érzés kölcsönös. - néz rám szúrós szemekkel, amit állok.
- Ugyan hyung, ennyire nem utálhat. - nevet fel zavartan Jungkook, majd rám néz.
- De.
- De. - mondjuk egyszerre gazdámmal, bár az enyémet, csak a vendégünk hallhatja.
- El se tudod képzelni milyen volt mielőtt Hoseok ide hozta volna V-t. Mindig karmolásokkal tele ment haza tőlünk. - kuncog fel gazdám.
- Idehozta? Hogy hogy? Az előbb is hallottam, hogy azt mondta te vagy a gazdája, de akkor miért nem nálatok van?
- Anyukám allergiás az állat szőrre.
- Akkor mégis miért hoztad ide V-t? - értetlenül pislog hol Hoseokra, hol Jiminre.
- Oh, nem vettem és nem is fogadtam örökbe, ha erre akarsz kilyukadni. - nevet fel kissé keserűen gazdám legjobb barátja, majd gyengéden megsimogatja kutyusa fejét, nehogy felkeljen - Egyszerűen nem volt szívem otthagyni. Vihar volt, talán ezért is történhetett az, hogy a sofőr nem vette észre, de akkor sem kellett volna ott hagynia. Még kicsike volt, de az egész teste vérben úszott. Viszont még lélegzett, nekem pedig nem volt szívem ott hagyni. Egyből hívtam apát, aki bár morogva, de elvitt engem és V-t az állatorvoshoz. Amíg műtötték, hisz eltört a lába és egy-két bordája, addig apa közölte velem, hogyha túl is éli, nem vihetem haza. Úgy voltam vele, hogy akkor ott hagyom és majd valaki örökbe fogadja, de amikor felébredt az altatásból egyből rám nézett és esetlenül megnyalta a mellette levő kezem. Tudta, hogy én mentettem meg és megköszönte. Ezek után nem bírtam ott hagyni. Felhívtam Jimin-t aki természetesen igent mondott így azóta is itt van és rendszeresen látogatom. - könnyes szemekkel meséli el a történetet, amit én már milliószor halottam.
- Egy igazi hős vagy hyung! - szólal meg elsőnek Jungkook.
- Dehogy is. - legyinti le zavartan a másikat - Csak van szívem. - simogatja továbbra is V-t.
- Tényleg. Jimin hyung azt mondtad, hogy utána már nem bántotta Suga Hoseok hyungot. Miért?
- Őszintén megmondom nem tudom. Amikor ide került, akkor folyton csak a nyakán volt. Nem volt olyan pillanat amikor azok ketten ne lettek volna együtt. Aztán pár hónap múlva Suga fújt Hobira és V-re is. Pedig előtte szinte úgy kezelte mintha a kölyke lenne.
- Most meg nem rég meg is karmolta! - csattan fel a két lábon járó szerencsétlenség - Tuti őt is utálja. Pedig V-t lehetetlen.
- Ugyan nálad jobban mást nem utál. - nevet fel gazdám - És őt se, hisz amikor vihar van akkor mindig be fekszik mellé. - néz le rám Chim, én pedig csak felszusszanok.
- Valóban? - teszi fel a kérdést Jungkook, bár már inkább nekem.
- Csak, mert ha ott vagyok akkor legalább nem nyüszít így én is tudok aludni. - mormogom, amit természetesen még mindig csak a legfiatalabb ért. Ezek után témát váltottak, ezáltal én is eltudtam aludni.
Arra kelek fel, hogy valaki leemel, majd egy kevésbé kényelmes dologra rak le.
- Akkor te biztos nem kérsz semmit Kook? - hallom meg gazdám hangját.
- Biztos. - kissé hangosabban, közelebbről szólal fel az említett személy.
Léptek zaja halkul, majd pár másodperc múlva ruhák súrlódását hallom, ami elég közel ért véget. Kíváncsiságból kinyitom szemem, és egy elég közeli Jungkookkal találom szembe magam amitől meg is ijedek.
- Tudnánk, tudod, beszélgetni? - néz rám zavartan.
- Persze. - válaszolok lustán, vissza csukva szemeimet.
- Öhm, mit tudsz azokról, akiknek a szülei különböző állattá tudnak változni? - hangjából ki veszem, hogy feszeng, de nem értem, hogy miért.
- Mármint a korcsokról? - kérdezem semlegesen.
- Ne hívd őket így! - rivall rám halkan, de annál idegesebben, amire kipattantak a szemeim.
- Jungkook. Esetleg te is az vagy? - kérdezem meglepetten, amire szemei tágra nyílnak és csak tátogni tud. Bár válaszolni se tudna, hisz a házban tartózkodó másik két személy visszatért a szobába.
A kis baleset után a szerencsétlenség és a bolha zsákja is csatlakozik hozzánk, majd hármasban folytatják a csevejt. Tae már elaludt fejével Hoseok combjain. Magam is gömbölyödve fekszek Jimin ölében, követve a másik példáját, de egy mondat kiszakít eme cselekedetem folytatásában.
- Hogy lehet az Hoseok hyung, hogy gonosz veled Suga? Nekem engedte, hogy megsimogassam. - kérdezi Jungkook az idősebbtől.
- Az kis dög hagyta neked? Engem megkarmolt amikor először próbáltam! Ne bízz benne Kook! Csak magadhoz édesget, hogy aztán hátba szúrjon. - csattan fel ez az idióta. Ha tudnék gonoszan mosolyognék rá.
- Csak egy cica. Túl reagálod. -simít végig rajtam gazdám, míg engem véd. Egyből dorombolni kezdek, bele simulva érintésébe.
- Mondja ezt az aki beszélgetni szokott vele. De hisz ő csak egy cica. - gúnyosan utánozza Chim hangját, amiért felnyitom szemeimet és a lehető legmérgesebben nézek rá, ami meghozza hatását és jobban belesüpped a kanapéba. Látom rajta a félelmet. Helyes. Ne cikizze a gazdámat, vagy rosszabbat kap mint egy pohár víz.
- Beszélgetsz vele? - kérdezi meglepetten Jungkook. Jimin lesüti a tekintetét, zavartan nézve rám.
- Elég nagy hülyeségnek tűnhet, de olyan, mintha értené amit mondok. Tudom, őrült- vendégünk félbeszakítja.
- Dehogy az hyung! Tudod, ha sokat beszélsz az állataidhoz, kicsi koruktól fogva, akkor lehetséges az, hogy értik amit mondasz. Hisz, ha mindig mondod neki, hogy kaja és utána adsz neki enni meg játék és akkor játszol vele, akkor tudja miről van szó, vagy mi. Na mindegy érted miről beszélek. - zavartan vakargatja tarkóját, amire gazdim édesen mosolyog.
- Köszönöm Kook. Ez sokat segít. Senki se érti ezt meg. - ránt vállat hanyagul.
- Hobi hyung se? - néz kérdően a másikra a legfiatalabb.
- Oh dehogynem. Az a kis rohadék mindig megérti, amit mondok. - csattan fel én, pedig ismét rá vezetem mérges tekintetem - Látod! Most is, hogy néz. Tudom, hogy legszívesebben megölne. Csak, hogy az érzés kölcsönös. - néz rám szúrós szemekkel, amit állok.
- Ugyan hyung, ennyire nem utálhat. - nevet fel zavartan Jungkook, majd rám néz.
- De.
- De. - mondjuk egyszerre gazdámmal, bár az enyémet, csak a vendégünk hallhatja.
- El se tudod képzelni milyen volt mielőtt Hoseok ide hozta volna V-t. Mindig karmolásokkal tele ment haza tőlünk. - kuncog fel gazdám.
- Idehozta? Hogy hogy? Az előbb is hallottam, hogy azt mondta te vagy a gazdája, de akkor miért nem nálatok van?
- Anyukám allergiás az állat szőrre.
- Akkor mégis miért hoztad ide V-t? - értetlenül pislog hol Hoseokra, hol Jiminre.
- Oh, nem vettem és nem is fogadtam örökbe, ha erre akarsz kilyukadni. - nevet fel kissé keserűen gazdám legjobb barátja, majd gyengéden megsimogatja kutyusa fejét, nehogy felkeljen - Egyszerűen nem volt szívem otthagyni. Vihar volt, talán ezért is történhetett az, hogy a sofőr nem vette észre, de akkor sem kellett volna ott hagynia. Még kicsike volt, de az egész teste vérben úszott. Viszont még lélegzett, nekem pedig nem volt szívem ott hagyni. Egyből hívtam apát, aki bár morogva, de elvitt engem és V-t az állatorvoshoz. Amíg műtötték, hisz eltört a lába és egy-két bordája, addig apa közölte velem, hogyha túl is éli, nem vihetem haza. Úgy voltam vele, hogy akkor ott hagyom és majd valaki örökbe fogadja, de amikor felébredt az altatásból egyből rám nézett és esetlenül megnyalta a mellette levő kezem. Tudta, hogy én mentettem meg és megköszönte. Ezek után nem bírtam ott hagyni. Felhívtam Jimin-t aki természetesen igent mondott így azóta is itt van és rendszeresen látogatom. - könnyes szemekkel meséli el a történetet, amit én már milliószor halottam.
- Egy igazi hős vagy hyung! - szólal meg elsőnek Jungkook.
- Dehogy is. - legyinti le zavartan a másikat - Csak van szívem. - simogatja továbbra is V-t.
- Tényleg. Jimin hyung azt mondtad, hogy utána már nem bántotta Suga Hoseok hyungot. Miért?
- Őszintén megmondom nem tudom. Amikor ide került, akkor folyton csak a nyakán volt. Nem volt olyan pillanat amikor azok ketten ne lettek volna együtt. Aztán pár hónap múlva Suga fújt Hobira és V-re is. Pedig előtte szinte úgy kezelte mintha a kölyke lenne.
- Most meg nem rég meg is karmolta! - csattan fel a két lábon járó szerencsétlenség - Tuti őt is utálja. Pedig V-t lehetetlen.
- Ugyan nálad jobban mást nem utál. - nevet fel gazdám - És őt se, hisz amikor vihar van akkor mindig be fekszik mellé. - néz le rám Chim, én pedig csak felszusszanok.
- Valóban? - teszi fel a kérdést Jungkook, bár már inkább nekem.
- Csak, mert ha ott vagyok akkor legalább nem nyüszít így én is tudok aludni. - mormogom, amit természetesen még mindig csak a legfiatalabb ért. Ezek után témát váltottak, ezáltal én is eltudtam aludni.
Arra kelek fel, hogy valaki leemel, majd egy kevésbé kényelmes dologra rak le.
- Akkor te biztos nem kérsz semmit Kook? - hallom meg gazdám hangját.
- Biztos. - kissé hangosabban, közelebbről szólal fel az említett személy.
Léptek zaja halkul, majd pár másodperc múlva ruhák súrlódását hallom, ami elég közel ért véget. Kíváncsiságból kinyitom szemem, és egy elég közeli Jungkookkal találom szembe magam amitől meg is ijedek.
- Tudnánk, tudod, beszélgetni? - néz rám zavartan.
- Persze. - válaszolok lustán, vissza csukva szemeimet.
- Öhm, mit tudsz azokról, akiknek a szülei különböző állattá tudnak változni? - hangjából ki veszem, hogy feszeng, de nem értem, hogy miért.
- Mármint a korcsokról? - kérdezem semlegesen.
- Ne hívd őket így! - rivall rám halkan, de annál idegesebben, amire kipattantak a szemeim.
- Jungkook. Esetleg te is az vagy? - kérdezem meglepetten, amire szemei tágra nyílnak és csak tátogni tud. Bár válaszolni se tudna, hisz a házban tartózkodó másik két személy visszatért a szobába.
