Change 8.rész

Suga

Halk motoszkálásra majd az ajtó csukódására keltem. Akaratlanul is elmosolyodtam a gondolatra, hogy sikerült a  maknaeval aludnom. Persze nem örülök, hogy hirtelen ilyen gondja keletkezett az alvajárással és a rémálmokkal, de hihetetlenül tetszik, hogy ezeknek az ellenszere saját személyem. Mondjuk, ha ez nem történt volna meg, akkor lehet sose kezdett volna el vonzani magához. Bár kitudja lehet később is észrevettem volna, hogy milyen helyes és aranyos egyben. Amit a tegnapi nap is igazol.

Eleinte csak bámult maga elé, semmit sem észlelve a világból. Ennek köszönhetően szemérmetlenül bámulhattam volna, ha Jimin nem lesett volna folyton hátra. Viszont egyenes örültem annak, hogy amint vissza tért hozzánk Kook akkor egyből kettesben akart lenni velem. Sose gondoltam volna, hogy ilyen hamar kitudja csalni belőlem a gyermeki oldalamat, amit az egész idolság kezdeténél elzártam magamban. Úgy gondoltam egy komoly dologhoz komolyan is kell hozzáállni ezért sokáig nem nyitottam meg ezt a csapat társaimnak. Talán az elmúlt egy, másfél évben mentem bele a bolondozásokba úgy, hogy kicsit hátra söpörtem a "swagságom". Mert eddig ha valami mókázás volt akkor csak is swagként szálltam be de ezt mostanában lehagyom és próbálok felhőtlenül nevetni a hülyeségeiken. Persze az oldalamnak azon részéből így is csak egy keveset láttak.

Viszont ha Jungkookkal sikerül egy kis ideig is kettesben lennem akkor ez az érzés dübörögni kezd bennem, hogy azonnal engedjem ki, mert végre talált egy játszó társat a maknae személyében. Nem értem, és talán nem is akarom, hogy hogyan kezdtem el így hirtelen vonzódni hozzá és honnan jött az az érzés, hogy minél többet és többet akarok róla tudni. Mondjuk még mindig bennem van a félsz, hogy mi van ha belém szeret, lefekszik velem viszont nálam a testi vonzódásnál nem alakul ki több. De egyenlőre próbálok közeledni felé, hisz lehet, hogyha ez a vágy amit felé érzek ilyen hamar kialakult, akkor az is lehet, hogyha jobban megismerem akkor bele is szerethetek.

Halk kopogás zavarta meg elmélkedésemet majd be is nyitott valaki. Jungkook nem zárta be. 

- Hyung? - valaki halkan suttogott bár nem értem miért, hisz ha bejött akkor biztos beszélni akar velem, ahhoz pedig ébren is kell lennem. 

- Igen? - fordítottam a betolakodó felé a fejem aki történetesen J-hope volt.

- Nem alszol? - kérdezte meg, amire én egy ilyen ,,de csak nyitva van a szemem és még beszélek is hozzá" fejet vágtam, amire elvigyorodott - És mit keresel Kook ágyában? - nézett végig rajtam majd leült mellém. 

- Honnan veszed, hogy ez az övé? - pislogtam rá álmosan. 

- Mert tegnapig még Jimin aludt itt és akkor az ő ágya az volt. - mutatott arra, ahol nekem is kellett volna aludnom. 

- Nem tudott aludni. - rántottam meg hanyagul a vállam és mielőtt még tovább kíváncsiskodhatott volna folytattam - És te miért jöttél? 

- Tudod Jimin mostanában olyan komor így arra gondoltam hátha te tudsz valamit az esetről. - kérdezte amire én értetlen fejet vágtam.

- Én?

- Igen, mert Jungkook lehet, hogy tudja és lehet, hogy elmondta neked, mert lehet, hogy jóban vagytok mostanában. - mondta teljesen bizonytalanul azt se tudva mit beszél. 

- Lehet, hogy tudom. - nevettem fel, amire csak dühösen nézett rám, ám mielőtt kiborulhatott volna ismét folytattam - Megkérdezhetem Jungkookot, hogy van-e valami problémája Jiminnek. - unalmasan mondtam el mintha teljesen hétköznapi dologról lett volna szó, pedig ez a mellettem ülő barátomnak sokat jelentett. Mindig is szívén viselte a másik  gondjait bár nem túl látványosan, nehogy lebukjon, bár szerintem majdnem mindenkinek nyílt titok volt, hogy a reményünk oda van a mi kis táncistenünkért. Persze ez vissza is igaz volt. 

- Köszönöm hyung! -ugrott rám majd húzott egy ölelésbe amit én egy morgással reagáltam. 

Talán vagy ötezer imát elmondtam azért aki benyitott, hisz Hopi már vagy tíz perce ölelgetett folyamatosan azt hajtogatva, hogy mennyire hálás, és ha az illető nem jött volna be akkor biztos, hogy még ennyi ideig nyomorgatott volna.

- Ohh. - hallottam meg Jungkook meglepődött hangját Hoseok háta mögül - Talán zavarok?

- Nem már épp menni akart igaz? - pillantottam rá dühösen. 

- Mi? Ja igen! - pattan fel mellőlem gyorsan majd az ajtóhoz sietett ahonnan Kook félre állt - Még egyszer köszönöm hyung. - fordult meg vissza a szokásos vigyorával.

- Elég lesz már. - legyintettem le, de mielőtt még kimehetett volna megállítottam - Ó és J-hope - visszapillantott - ne félj lépni. Nem mindig lesz rossz következménye annak, ha megteszed azt amit eddig nem mertél. - mosolyogtam rá kedvesen, és amint felfogta a mondani valóm el kapta tekintetét rólam, de láttam így is rajta, hogy zavarban van, amiért biztosan tudtam a titkát. Elmormolt egy okét, majd kilépett.

Percekig csak csendben szemeztünk egymással. Néha megráncolta homlokát, mintha épp valamin nagyon gondolkozott volna, de utána megrázta fejét, gondolom azért hogy a butaságokat kiűzze kobakjából. 

- Meddig fogsz még ott állni? - törtem meg végül a csendet.

- Miért volt itt? - kezdett el sétálni felém majd leült velem szembe. 

- Csak beszélgettünk. Merre jártál? - kérdeztem rá. 

- Jiminnel sétáltam egy kicsit. Nem bírtam aludni.

- Apropó Jimin. Mi a baja? - értetlenül nézett rám - Mármint láttam rajta, hogy valami baja van. Tegnap is csak a hamis mosolyát láttam. Szóval?

- Jimin baja... Jimin baja? Tényleg! Jimin baja! - mint, aki megörült úgy beszélt majd hirtelen ugrott mellém és hajolt közel hozzám - Hyung. Tudnál nekem segíteni? - suttogott, de szerintem azt nem vette észre, hogy milyen közel is került.

- Ha elmondod mi a törpe baja. - suttogtam én is, de tekintetemet csak az ajkain tudtam tartani.

- Azt nem mondhatom el, de ha segítesz akkor biztos vagyok benne, hogy boldogabb lesz. - mosolyodott el, de én nem reagáltam rá semmit. Percekig csendben ültünk mire le esett neki a közelsége egyben az, hogy mit is bámulok.

- Aish hyung! Legalább hallottad mit mondtam? - ült vissza törökülésbe és duzzogva összefonta a karjait. Szívesen visszaszóltam volna neki, hogy az ő hibája, de akkor csak elterelődött volna a téma, én pedig megígértem Hopinak, hogy segítek. 

- Szóval akkor mit kell csinálnom? - pillantottam ismét szemeibe, amiben talán az öröm csillant fel. 

- Rá kéne vennünk valahogy V-t és Jimint, hogy helyet cseréljenek. - mutogatott a kezeivel, mint egy kisgyerek és imitálta a helycserét. Akaratlanul is felnevettem ezen - Mi van? 

- Semmi-semmi. És ettől miért lenne jobb Jiminnek? Mármint rosszul érzi magát Rapmonékkal, vagy ha átmegy J-hope-hoz, akkor miért... Ja. Most már értem! - vágtam rá, mire a maknae szemei elkerekedtek.

- Te tudtad hyung? - nézett rám teljesen lesokkolódva.

- Hülye az, aki még nem vette észre ezt az egészet. Jimin és Hoseok oda és vissza vannak egymásért csak olyan bénák, hogy nem esik le nekik a helyzet. Már rég összebújhattak volna, ha az egyik tesz egy lépést. - magyaráztam neki egyszerűen.

- Hogy te milyen romantikus vagy. - fintorodott el.

- Ki mondta, hogy az összebújást szexre értettem. A sima ölelkezésre utaltam. Milyen perverz vagy Jungkook, hogy megint csak erre gondoltál. - vigyorogtam rá fölényesen. Persze, hogy a szexre gondoltam. Mérgesen fordította el arcát ezzel is jelezve, hogy bizony nem tud visszavágni. 

- Te fogalmaztál rosszul. - motyogta alig hallhatóan, amin fel kellett nevetnem.

- Persze minden az én hibám. - kacagtam továbbra is, amire ő hevesen elkezdett bólogatni - Hogyne! Van terved, hogy hogyan keveredjenek össze?

- Először is Hobival kéne lerendeznünk, hogy belemenjen ebbe az egészbe.

- Oké azt megoldom. - helyeseltem.

- Utána viszont V-vel és Jiminel is kéne beszélni, de egyszerre és külön-külön. Nem szabad hagyni, hogy találkozzanak és esetleg beszélgetni kezdjenek, mert akkor lebukunk. És Jimint ismerve el fut és bezárkózik a szobájukba.

- Rendben. Akkor én megyek Hopiék szobájába te addig intézd el Jimint. Majd üzenek, ha jöhettek. 

- Menjünk. - pattant fel az ágyból és engem is elkezdett rángatni.

- Ha nem tudnád én még pizsiben vagyok. Vagy te akarsz átöltöztetni? - néztem rám pimaszul, mire elengedett és még el is fordult.

- Inkább öltözz fel. - morogta.

- Szóval miért is kéne Jiminnek velem egy szobán osztozkodnia? - ráncolta homlokát reményünk.

- Jungkook nem mondta el mi a baja, de ha egy szobában vagytok, akkor könnyen ki tudod szedni belőle nem?

- Igen de- félbeszakítottam.

- Mi de? Tudni akarod nem? Akkor nincsen de. - vágtam rá, majd V-hez lépkedtem, aki nagyon bele volt merülve a telefonján lévő játékba.
- V-shi beszélnünk kéne. - ütem le vele szembe ő, pedig hümmögött válaszul, de továbbra is azt a szart nyomkodta.

- Fontos és Jiminről lenne szó. - morogtam neki, amire egyből minden figyelmét rám szentelte.
- Történt valami hyung? - nézett rám aggódóan.
- Tudod Jiminienek valami problémája van és csak Hopi hyunggal tudja megbeszélni és ezt is csak akkor, ha együtt alszanak. Szóval az lenne a feladatod Tae Tae, hogy helyet cserélsz vele. Oké? - magyaráztam neki, mintha egy óvodás lenne. Bár ő ezt észre se vette. 

- Persze. Azonnal el is kezdek pakolni. - ugrott fel az ágyról. Tekintete csillogott, hiszen így segíthet az egyik hyungjának. Vagyis ő azt hitte. 

Gyorsan írtam Jungkooknak. 

MinSuga: Le van rendezve. El is indulhattok.

Kook: Rendben. Mit mondtál V hyungak miért van ez az egész? 

MinSuga: Mert Jiminnek problémái vannak és csak Hoseokkal tudja megbeszélni. 

Kook: Problémái... Minta alkoholista lenne. 

MinSuga: Tök mindegy. Megoldottam és kész. Te mit találtál ki?

Kook: Taehyung nem tud aludni Hobival egy szobában ezért kell az ő helyére mennie. Viszont elindultunk. 

MinSuga: Mi is. 

Telefonomat zsebembe csúsztatva léptünk ki  a szobából és indultunk el a másikba, ami itt van mellettünk. Így természetesen elkerülhetetlen volt, hogy ne jöjjenek szembe velünk Jumgkookék. Amikor V és Chim egymás elé értek csak a másik vállára helyezték kezüket és egyszerre megszólaltak:

- Remélem jobban fogod érezni magad. - mindketten értetlen fejez vágtak, mi pedig a maknaeval gyorsan elhúztuk őket onnan, mielőtt kiderül a kis tervünk. A három személyes szobába beérve egy meglepett Namjonnal és Jinnel találtuk szembe magunkat. 

- Mi folyik itt? - törte meg végül a csendet a leader.

- Jiminshi szomorú és csak J-hope hyunggal tudja megbeszélni. - válaszolt V miközben elkezdett kipakolni. 

- Pontosan! - vágtam rá gyorsan mielőtt még egy kérdést kaptunk volna - De szerintem én mentem is. Na pá. - hadartam el majd sietősen távoztam és indultam el másik szobába. Belépve már csak a nevetgélő Jiminnel és Jumgkookal találkoztam aki a hyunguk hülyeségein nevettek. Jobb ötlet híján pedig becsatlakoztam hozzájuk. Percek múlva viszont egy aggódó menedzser nyitott be hozzánk. 

- Jimin, ha bármi bajod van nekem nyugodtan elmondhatod. - nézett az említettre. 

- Miről beszélsz hyung? - ráncolta a homlokát. 

- Hát a szobacserék okáról. - válaszolta hyung mi pedig Kookkal ezt az alkalmat találtuk alkalmasnak arra, hogy lelépjünk. Észrevétlenül közelítettük meg a kijáratot. 

- Akkor Taehyunggal kéne beszélned. Hisz ő nem tud itt aludni. 

- Mi? Nekem azt mondta V, hogy valami problémád van, amit csak Hoseokkal tudsz megbeszélni. Neki legalább is ezt mondta Suga. - válaszolt már kissé zavartan a menedzser. 

- Nekem viszont Jungkook azt mondta, hogy Tae miatt kell átjönnöm ide. Mi folyik itt srácok, ha? - már az ajtóban jártunk mikor Jimin hangja megállított. Baszki. Csak egy kicsi kellett volna. 

- Tudod hyung ez mind a te érdekedet szolgálja. - nézett rá ártatlanul Kook. Jimin feje másod percek alatt vált vörössé. Mind az idegtől mind pedig a zavartságtól. 

- Na jó fiúk nem tudom mi folyik itt, de nincs több szoba csere. Ennek az egész visszafordítására is vonatkozik. Jimin te itt maradsz. - zárta le hyung a témát majd ki is ment mellettünk. 

- Szerintem fussunk. - suttogta a mellettem lévő, amit nem értettem. Addig amíg maga elé nem mutatott ahol egy feldúlt törpe igyekezett felénk.

- Mégis hogy képzelitek? Kinyírlak titeket! Ezt megbánjátok! - morogta majd elkezdett felénk rohanni. 

Sietősen csapódtunk be a saját szobánkba majd zártam be épp időben. Jimin majdnem ide ért, de sikeresen kizártam így csak beleütött egyet az ajtóba nem tetszésének jeleként. Végig kergetett az egész hotelen, mert mindig a nyomunkban volt ezért sose tudtunk ide betérni, mert akkor utol ért volna minket és sarokba szorított volna. Fáradtan dőltünk el a padlón, majd egy perc csend után mind ketten felnevettünk.

- Nem hittem volna, hogy megúszzuk. Jimin nagyon pipa volt. Bár nem értem miért. - kuncogott még mellettem Kook, majd hallottam ahogy felém fordult. Én is felé. 

- Gondolj csak bele. Rejtetten elmondtuk mindenkinek, hogy Hoseok felé érez valamit ezért kellett őket összezárnunk. Te mennyire lennél dühös, ha álcázva közölné a többieknek, hogy kavarunk? - néztem mélyen a szemeibe. 

- Jimin nem is tud róla! - háborodott fel, pedig nagyon jól tudom, hogy elmondta már - És ez nem kavarás! - fordult el durcásan, újra a hátára feküdve. 

- Hát akkor mi? - kúsztam közelebb hozzá arcomon sunyi vigyorral. Nem figyelt. Csukva tartotta szemeit. 

- Megpróbálsz el csábítani. Ez nem kavarás, mert én téged nem akarlak. Meg ugy te akarsz meghúzni. - mondta végig, amire nem reagáltam csak szépen lassan mellé másztam. Szinte éreztem a teste melegét olyan köszel volt - Nem mondasz rá semmit? - fordult hortelen oldalára így orrunk hegye össze ért. Mielőtt még elhúzodhatott volna gyorsan köré fontam karjaimat és úgy tartottam magam mellett, szorosan. Arca hamar kipirosodott és már épp megszólalt volna, de én gyorsabb voltam. 

- Kellene? Amíg reagálok rá addig mondani fogod szóval inkább hagyom elsuhanni a fülem melett. És igen csábítasz. Minden egyes mozdulatod vonz egyre jobban magához. Mintha azt suttogná menjek, menjek. Legszívesebben egésznap rajtad lógnék és 1 centiméterrel se engednélek távolabb magamtól. Igaz, hogy nem tudatosan, de egyre jobban csábítasz és én egyre inkább nem tudok ellenállni. - suttogtam ajkára az utolsó szavakat. Olyan szép pirosak. Megakarom kóstolni, hogy megtudjam milyen íze lehet. De megígértem, hogy nem lépem át azt a bizonyos határt. Bár, ahogy láttam egyáltalán nem bánná. Szemeit csukva tartva várta, hogy megtegyem, amin el kellett mosolyognom. Édes. Már éppen megszüntettem volna a köztünk lévő távolságot amikor valaki iszonyat hangosan és erősen elkezdte verni az ajtónkat. Hirtelen rebbentünk szét, mint akik tűzbe nyúltak. Jungkook lehajtott fejjel bámulta a kezeit amik az ölében pihentek. Zavarban volt nagyon is, amin biztosan mosolyogtam volna, ha valaki nem ezt a pillanatott választotta volna, hogy berúgja azt ajtónkat.