Elfelejtve - JiKook OS

Megölöm. Biztosan megölöm. Már öt napja vagyok leszarva. Kilépünk a közös szobánkból és mintha nem is léteznék. Persze éjszaka bújik hozzám meg megdug. Eddig elnéztem, mert szoros menetrendünk van, de kérem ez már több  a soknál. Legalább megölelhetne vagy valami. Még egy pillantás is elég lenne, de azt se kapok. Kamerák előtt is messze áll tőlem, hogy még véletlenül se velem kelljen csinálnia valamit a fanoknak. Nem dehogy! Inkább Tae hyunggal játszik meg bolondozik. Igaz, hogy féltékeny típus vagyok, de V lenne az utolsó akire tudnék féltékenykedni, de az a mocsok elintézte. Bekaphatja! Ha azt akarta, hogy bedurcázzak és én se keressem a társaságát, akkor gratulálok elérte!

- Park Jimin! - kérlek Jin hyung! A közelemben ne mond ki annak a senkinek a nevét. Nem, hogy hallani nem akarom, de látni sem.

Legidősebb hyungunk jogosan mondta ilyen ingerülten ennek a nevét. Szünetünk van és annak és V hyungak nincs jobb dolga, mint játszani az étellel. Míg ők jókat nevetnek ezen, addig Jin és Suga hyung csak fejüket fogják. A kedves leaderünk épp alszik, míg én csak messze tőlük figyelem az eseményeket. Hobi hyung pedig...

- Miért eszel egyedül Kookie? - huppant le mellém a kanapéra a gondolatmenetem tárgya.

- Itt csendesebb. - érzelem mentesen mondom ki a szavakat, pedig szívesen szívnám Jin vérét Taetaevel, de úgy, hogy az is ott van nem.

- Látom baj van. - karolta át a vállam -  Na mesélj. Hyungnak bármit elmondhatsz. - mosolygott rám kedvesen. Felsóhajtottam kínomban. Ilyen hamar leesett neki - Szóval?

- Nem lényeges hyung. - pillantottam rá. Lebiggyesztette ajkát válaszomra, de hamar játékos vigyorrá változtak. Jaj ne! Rosszat sejtek.

- Ne makacskodj! - fogta meg fejem majd közelebb húzott magához. Másik kezét fejem tetejére tette majd elkezdte dörzsölgetni - Ha ezután se beszélsz keményebb módszerhez folyamodok. - mondta nevetve továbbra is barackot osztva a kobakomra.

- Hyung! Hagyd abba. Ne már! - próbáltam eltolni magamtól, ami sikerült is. Hátamra érkeztem, de időt nem vesztegetve fordultam hasamra ám mielőtt elfuthattam volna valaki ráült a hátamra.

- Nem menekülsz te ilyen könnyen. - nevetett rajtam kínzóm. De, ha ő J-horse, akkor nem neki kéne alattam lennie?

- Mondom, hogy nem lényeges. - próbáltam lelökni magamról, de erősebbnek bizonyosodott. Kijelentésemre nem válaszolt csak elkezdett csikizni. Minden tag tudja, hogy erre nagyon érzékeny vagyok és, ha lázadozok, akkor ki is használják. Vergődtem és nevetve kiáltoztam kínzása miatt. Viszont 5 perc után feladtam,

- Jó! Elmondom, csak hagyd abba! - már könnyem folyt, mikor végre befejezte.

- Tényleg? Na hadd halljam. -  ült továbbra is rajtam, mintha valami trónus lennék.

- Majd próbák után. - pillantottam fel rá, mire ő látványosan kezdte újra oldalam felé emelni kezeit - Ígérem! Ígérem! - sikította fel, ő pedig nevetve szállt le rólam és húzott fel.

A kis jelenetünket mindenki végig nézte. Még Namjoon hyungot is felvertük, de ő csak jókat nevetett rajtunk, ahogy a többiek. Kivéve egy valakit, aki, ha minden igaz a párom, bár mostanában nem úgy viselkedett velem. Jimin úgy nézett a szemeimbe, mint aki meg akart ölni. A szikrákkal, amik a tekintetéből jöttek majdnem lángra gyújtottak, olyan intenzitással sugározta felém. Én egyszer nem szóltam neki, ha zavart, hogy V hyunggal szinte egymás szájába voltak úgy nevettek. De persze, ha én csinálok kétes dolgokat, akkor a pokolba küld. Levágtam neki egy,, Mi a fasz van?" fejet, erre ő elfordult és ugyan úgy észre se vett. De legalább egy pillantással illetett...

 Folytattuk a próbákat, aminek a végére szokásosan hullaként végeztük. De a kínzásomnak még nincs vége. Hopi hyunggal megbeszéltük, hogy még elmegyünk sétálni és akkor megoszthatom vele a problémám. De jó nekem...

- Mehetünk? - nézett rám kissé komásan vallatóm. Még őt is lefárasztotta a mai nap, bár nem csodálom. Bólintottam válaszul, majd elköszöntünk a többiektől. Jimin megint csak egy gyilkos pillantással illetett, de hamar visszavette az ,,észre se veszlek" álarcot.

Sokáig csak szótlanul sétáltunk egymás mellett és végül egy parkban kötöttünk ki. Leültünk az egyik ülőalkalmatosságra és csak csendben bámultunk előre. Úgy néz ki nekem kell megtörnöm a csendet. Szomorúan sóhajtottam majd neki kezdtem.

- Tudod mostanában úgy érzem, hogy Jimint már nem érdeklem. Ha kijövünk a szobánkból megszűnök létezni. Az elején, amikor még nem vettem észre kerestem a társaságát, de sokszor úgy csinált, mintha nem is hallana. Ha pedig szembe álltam vele, akkor egyszavas válaszokkal rázott le. Persze este bújik meg minden, de akkor előtettek miért nem? Hisz mindenki tudja már. A stáb tagok, a stylistok és még a koreográfusunk is. Menedzser hyung is tudja már. Akkor miért kerül? - motyogtam el a végét. Hyung nem mondott semmit csak átkarolta vállam és magához húzott. Jól esett az, hogy Jiminnen kívül más is megölel. Mert ugye ő kapcsolatunk elején közölte, hogy nem fogja jó szemmel nézni, ha bárki ölelget. És ezt nem csak nekem mondta, hanem a többieknek is. És ők mit csináltak válaszul? Egyesével oda jöttek jó erősen megölelgetni. Még Suga hyung is, csak hogy húzzák Jimin agyát. Az emlékre elmosolyodtam, míg fejemet Hopi vállára helyeztem. Lenézett rám, de mosolyom láttán kérdőn pillantott rám.

- Tudod, ha most ezt látná, vörös fejjel jönne ide, hogy te ne ölelgesd az én Jungkookie-mat. - mondandóm végén felnevetett és jobban magához szorított.

- Én viszont belefojtanám a hóba, amiért megbántott téged.

- Mit csináljak hyung?

- Vond kérdőre és... - dörzsölte állát, míg gondolkozott - Ne aludj vele. Gyere át hozzánk. Nammal helyet cserélsz és beszélek V-vel, hogy ő még véletlenül se tegye ugyan ezt Jiminnel. Jót fog tenni nektek a külön alvás. - válaszul bólintottam, majd áttértünk más témára. Próbált vidítani, ami sikerült is. Elmesélte, hogy RapMonsternek milyen nehéz volt az ő zajuk mellett pihennie, de előhozták belőle is a gyereket, bár néha csendre intette őket. Olyan 3 órája beszélgethettünk, amikor Hobit hívta Jin hyung, hogy ideje lenne hazamennünk. Addig én is megnéztem a telefonom és volt 12 nem fogadott hívásom a páromtól. Amikor megnyitottam a üzeneteimet, akkor hívott Jimin, de kinyomtam. Most már 13. Nem fogom még kérdőre vonni. Egyelőre maradjunk a távol tartásnál.

Szótlanul telt a haza utunk is, de ez természetes, hisz amint megindultunk ránk telepedett a fáradtság, amit a jókedvünk és a beszélgetésünk miatt észre se vettünk. Csendben nyitottunk be a dorm ajtaján és halkan vettük le cipőnket és kabátunkat. A konyhából érkezett ki fény, de szerencsémre csak Jin hyung mosogatta el a koszos edényeket.

- Kook. - pisszegett felém Hope - Gyere, beszélj Monival és addig Taevel egyeztetek. - bólintottam majd megindultunk szobájuk felé. Mindketten az ágyukon feküdtek. Míg V a telefonján játszott addig leaderünk zenét hallgatott. Nosztalgikus, mert amíg egy szobán osztoztunk ugyan ezt csinálta.

- Hyung! - értem vállához, mire leemelte fejéről a fejhallgatót.

- Baj van? - nézett rám kedvesen.

- Nos, ami azt illeti igen. Helyet tudnál velem cserélni ma este? - kérdeztem meg. Ő értetlenül pislogott, de csakhamar leesett neki. Frusztráltan sóhajtott.

- Összevesztetek? - masszírozta homlokát, míg rám pillantott.

- Még nem. Majd, ha megtudja, gondolom igen.

- Jungkook nem kéne megbeszélnetek?

- Holnap. Ma őrlődjön csak magában, ahogy eddig én. - szusszantottam dühösen. Szenvedősen felsóhajtott majd felállt az ágyáról.

- Rendben, de ha ez kihat a teljesítményetekre, akkor büntetésből az egész csapat előtt kell erről beszélnetek. -  mondta a várható következményeket, amire csak egy szájhúzás volt a válaszom.

Megbeszéltük, hogy én és Hopi gyorsan lezuhanyozunk. Addig Nam a szobájukban marad, mert nem lenne jó, ha Jimin idő előtt megtudná, hogy nem alszom vele. Nem véletlenül fogjuk bezárni az ajtót. Nem fog tudni semmivel se próbálkozni. Miután végeztünk Namjoon hyungot átküldtük a másik szobába és az ajtóban elfordítottuk a zárat.

Arra számítottam, hogy addig fog dörömbölni, míg ki nem nyitjuk, de ez elmaradt. Bár lehet hyung mondta neki, hogy esélytelen. Az ébresztőmre keltem és elkezdtem készülődni ugyan is ma koncertünk lesz. Fürdőből kiérve viszont egy álmos szőke törpébe botlottam. Szó szerint. Majdnem fellöktem. Persze én rögtön tudtam kinek menten neki így gyorsan kikerültem, de sajnos gyorsan feleszmélt és karom után nyúlt, majd szembe fordított magával.

- Jungkook miért nem aludtál velem? Miért kellett RapMonsterrel helyet cserélned? - nézett rám dühösen.

- Azta! - olyan meglepődött fejet vágtam amennyire csak tudtam, míg ő csak értetlenül pislogott - Nem a szobánkban vagyunk és hozzám szólsz? Lázas vagy Jimin? - hangom csöpögött a gúnytól és a megvetéstől. Ugyan akkor kihagytam a hyung szót, ami a kamerák előtt azt jelenti, hogy szívózók vele, de a háttérben nagyon nagy jelentősége van, ha lehagyom. Olyankor biztosra tudhatja, hogy haragszom rá. Kijelentésemre teljesen lesokkolt és szorításán is lazított, amit ki használva rántottam ki a kezem és hagytam magára.

Nap eléggé feszülten ment le, de szerencsémre kettőnk közül egyikünk se rontott így megúsztam a csapatos lelkizést. Egyelőre. Sietve mentem szobánk felé, hogy ruhát felkapva térjek ki onnan minél előbb. Megint Tae és Hoseok hyunggal fogok aludni. És, hogy ezért miért kellett sietnem. Jimin. Egész nap magamon éreztem a tekintetét és tudtam azt tervezi, hogy majd itt a négy fal között megbeszéljük. Azt lesheti! Eddig nem érdekeltem? Akkor most se érdekeljem!

- Jungkook. - hallottam meg nevemet, ahogy Jimin motyogja mögöttem.

- Nem érdekelsz! - morogtam neki rá se pillantva. Nem válaszolt semmit. Olyan halkan jött közelebb, hogy észre se vettem, csak amikor hátulról átölelt és arcát hátamba fúrta.

- Kérlek! Csak meg akarom magyarázni. Ígérem, hogy volt okom arra, hogy kerüljelek. - mondandója végén lefejtettem magamról kezeit és szembe fordultam vele idegesen pillantva le rá.

- Szerinted van olyan indokod, amivel megbocsátom azt, hogy rám se néztél?! - dühös voltam rá nagyon is. Nem válaszolt csak lehajtotta és aprót bólintott. Máskor már olvadnék a látványtól, hogy hitetlenül aranyos, amikor leveszett, de most nem. Ebből is látszik, hogy túlment a határon.

- Akkor mutasd mi az! Kíváncsian várom miért szartál rám magasról a héten! -  fakadtam ki rá.

- Rendben. - sóhajtott - Egy hívást elintézhetnék? - pillantott rám kérlelően. Bólintottam válaszul, majd telefonját felkapva kiment a szobánkból. Fél órán át volt távol, viszont amikor visszajött szó nélkül tol ki közös hálónkból és zárta magára az ajtót.

- Hé mit csinálsz? - dörömböltem neki, de nem óhajtott válaszolni.

- Jungkook! - ugrott rám V és hátulról ölelt át ezzel két kezemet a testem mellé szorítva.

- Mit akarsz? Nem vagyok vicces hangulatomban - morogtam neki, de ő csak huncutul vigyorgott rám. Hirtelen elsötétült előttem minden. Valami anyagot tekertek a szemem köré és kötötték meg a fejemen. 

- Hé! Szedjétek le rólam! - kezdtem ficánkolni Tae karjaiban. 

- Nyugi már! - hallottam magam mellett Hopi hangját - Jimin mondta, hogy kössük be a szemed. - kijelentése ellenére is küzdöttem hyungom ellen. Nem érdekel mit mondott nincs kedvem játszadozni. Úgy tervezi megmutatni, elmondani az indokát, hogy nem látok, Milyen hülyeség ez?

- Na, nyugi. - siklik arcomra egy igen kicsi, de mégis kellemes melegséget sugárzó kéz.

- Vedd le rólam! - mordulok rá, mire csak felsóhajt.

- Nem szereted a meglepetéseket? - kérdezi párom még mindig arcomat simogatva. Eközben érzem, hogy Taehyung elenged így csak ketten maradtunk.

- De! - szusszantom mérgesen, miután megértettem mire szükséges ez. 

- Akkor marad. - Kezemért nyúl, majd elkezd maga után húzni. Megállít, majd bal lábamat megfogva vezeti azt bakancsomba és ugyan ezt megteszi a másikkal is. Belebújtat egy pulcsiba, majd kabátomba is. Arcomra rak egy szájmaszkot és végezetül egy sapkát a fejemre. Pár percig hallom, hogy ő is mozgolódik, majd kezemet megfogva szól vissza a többieknek - Elmentünk majd jövünk. 

Olyan 20 perce utazhattunk, amikor megálltunk kiszálltunk egy kocsiból. Út közben továbbra se láttam semmit, de Jimin combomra simította kezét, így kissé nyugodtabban ültem végig az utat. Megérkezve továbbra is rajtam volt a kendő így nem nagyon sejtettem hol lehetünk. Bementünk egy épületbe, amire a kellemes melegből jöttem rá. Megállított valahol és mondta, hogy ne mozduljak. Pár percig vártam, míg visszajött hozzám és egy liftbe vezetett tovább. Csendben álltunk egymás mellett, míg egy emeletre érve húzott maga után. Valamivel bajlódott, mert sok szitokszó hagyta el száját. Végül megfogva kezem mentünk tovább, de nem sokat. Talán egy szobába mentünk be.

- Jó most már leveheted. - lépett mögém, hátulról átölelve, kezét hasamon átkulcsolva suttogott a fülembe. Kapkodva szedtem le szemfedőt, mert nagyon kíváncsi voltam hol lehetünk. A fény fájdalmasan érintette szememet a sötétség után. Pár percig dörzsöltem szemem, hogy hozzászokjon a hirtelen érkezett fény áradathoz. Pislogtam párat, majd végül szemem elé egy gyönyörű látvány került. Egy igazán szépen berendezett hotel szobában voltunk, amihez egy hatalmas ablak társult. Kilépve párom öleléséből léptem oda és csodáltam a gyönyörű látképet, hisz olyan magasan voltunk, hogy az egész várost lehetett látni. Bámészkodásomból Jimin rántott vissza, ahogy halkan kuncogott mögöttem. Kérdőn pillantottam felé.

- Miért vagyunk itt? - kérdésemre csak felnevetett, majd csípőmnél fogva húzott magához. Automatikus öleltem át nyakánál. 

- Tudod eredetileg holnap hoztalak volna ide, de annyira dühös voltál, hogy tudtam, ha addig várok, akkor éjszaka levágod a férfiasságom bosszúból. - kuncogott, ahogy belegondolt, hogy képes lennék-e rá. Miért holnap? Mi van holnap? - De szerencsémre a foglalást előbbre tudták hozni és menedzser hyung is megengedte, hogy két napig pihenőt kapjunk. Persze a többiek is részesülnek benne így most nagyon boldogok, hogy összejöttünk. - homlokunkat összeérintette és úgy beszélt hozzám. Hogy összejöttünk? Várjunk! Na ne... Kiment a fejemből teljesen.

- Holnap leszünk 1 éve együtt. - nyíltak tágra a szemeim, amin az előttem lévő jót nevetett. Orrunk is összenyomta és úgy nézett továbbra is a szemembe. 

- Pontosan. Tudod, mások dühösek lennének, ha a párjuk elfelejtené ezt a napot, de én kifejezetten örülök. Így nagyobb volt a meglepetés. - szemei csillogtak az örömtől, hogy elérte célját.

- De még mindig nem mondtad el miért kerültél. - szűkítettem össze szemem, de nem húzódtam el tőle. Lássuk be most sikerült meglágyítania szívem. Mélyet sóhajtott mielőtt válaszolt volna.

- Tudod mennyire nem bírom magamban tartani az ilyen titkokat. Így azt láttam célszerűnek, ha nem beszélek veled. Esténként is alig bírtam magamban tartani azt az örömöt, hogy hétvégén kettesben lehetünk egy wellness szállodában. 

- Wellness? - néztem rá megilletődően, mire egy hatalmas mosolyra húzódtak ajkai.

- Bizony. Megyünk majd masszázsra meg van medencéjük is. Ó és szaunába is mehetünk, ahol kérhetünk egy külön kabint csak magunknak. - pajkosan csillantak szemei és száját is megnyalta kijelentésére.

Nap végére mondhatni felfrissülve megyünk vissza fel a szobánkba. És úgy, ahogy mondta tényleg külön részt kaptunk, ahol hadd ne mondjam mik történtek. Táskánkból, amit még indulásunk előtt készített elő, kerestem magunknak alvó ruhát. Addig ő a telefonját nézegette.

- Képzeld Jungkook tegnap előtt egy ARMY sétált a próbateremhez közeli parkban. - kezdett bele, de én már tudtam végét így kelletlenül sóhajtottam - És egy egésze érdekes dolgot fotózott le. Komolyan bújtatok Hoseokkal? - szegezte nekem a kérdést, mire én mérgesen pillantottam hátra.

- Komolyan veszekedni akarsz? - néztem rá, de a mérges feje helyett huncutul vigyorgott rám. Most akkor mi van?

- Hát a veszekedést kihagynám és tovább lépnék a békülős szexre. - már a kijelentésre érzem, hogy forrósodni kezdek. Vágytól túlfűtve indulok meg felé, amit hatalmas perverz vigyorral néz végig. 1 éve boldogítjuk egymást és tudom, hogy ez még nagyon sokáig így lesz. Sőt, akár életünk végéig is.