Change 7. rész

Izgultam. És féltem is egyben. Már azon gondolkoztam, megkérem Tae-t, hogy aludhassak vele, de azzal csak azt érném  el, hogy az alvajárásom újból elő jönne, felvernék mindenkit és végül vele egy ágyban kötnék ki.

Szobánkba belépve a zuhany hangja csapja meg fülem. Nyugi Kook! Lefürdik, én is, és csendben eltesszük magunkat holnapra.

Nos, a tervem már ott megdőlt, hogy elaludtam. Szobatársam rázogatására keltem.

- Kook. - suttogta nevem, míg vállamat fogta. Nyüszítve fordultam el tőle, ezzel megkuncogtatva őt - Le kell fürdened. Büdös vagy. - megnyilvánulására mérgesen pillantottam vigyorgó fejére.

- Tudod, lehet, hogy szöveget jól tudsz írni, de bókolásban pocsék vagy. - szóltam vissza neki, majd lassú, kimért mozdulatokkal indultam el a fürdőbe, de hangja megállított az ajtóban.

- Jó akkor azt mondom, hogy az izmos testedre és a formás seggedre rá fér a fürdés, mert egész éjszaka sétáltunk.

Már fordultam meg és szóltam volna vissza neki, amikor látványa megállított. Köntöst viselt, de lazán kötötte meg, így belátást nyerve mellkasára, amit ritkán mutogatott. Tökéletes, minden szempontból. Tekintetem lejjebb vezettem testén. Hófehér combjára belátást nyertem. Sokan azt állítják, hogy vézna, de ezek után 100%, hogy nem. Bizton állítom, hogy izmos lába van. Szemeimet visszavezettem arcához, amibe tincsei vizesen lógtak bele, ezzel pontot téve szexisségére. Szemeivel kíváncsian méregetett, míg ajkai huncut mosolyra húzódtak.

Fejembe villámcsapásként ért a felismerés, hogy most megbámultam. Rák vörös fejjel fordulok meg és csukom be magam mögött a fürdő ajtót.

- Jungkook, miért menekülsz? - hallottam nevető hangját, ahogy egyre közelebb ért. Gyorsan bezártam magam és pont időben - Szóval jól nézek ki? 

- Nem értem miről beszélsz. - motyogtam homlokomat az ajtónak döntve. Csodáltam, hogy meghallotta.

- Ne nézz hülyének Kookie. Szinte felfaltál. - kuncogott.

- Hagyjál! Megyek fürdeni, azaz biztosan nem foglak hallani! - kiabáltam ki neki, amit egy nevetéssel lereagált, majd már csak távolodó lépteinek zaját hallottam. Hangosan felsóhajtottam és nekikezdtem a vetkőzésnek. A lehető leglassabban mosakodtam, hogy minél később legyen kínos helyzetben részem. De kellemeset csalódtam. Szobatársam fejhallgatóval a fején, laptopjával az ölében ült az ágyán és gondolom dolgozott. Nyugodtan, bármiféle szóváltás nélkül térhettem nyugovóra.

Ám nem volt olyan békés, mint amilyenre számítottam. Az éjszaka folyamán már harmadjára riadtam fel. Nem tudom, mit álmodtam, de biztosan valami szörnyűt, mert teljesen leizzadva kisebbet sikítva ébredtem. Sőt ennél a könnyem is fojt már. Hyungom ebből semmit sem érzékelt, mert fülhallgatóval aludt. Fáradtan másztam ki az ágyamból és a szoba kis konyhájába vettem az irányt. Az apró hűtőből egy palack vizet halásztam elő, amit lassan kezdtem kortyolgatni. Viszont a lámpa pont Suga szemeibe világított és ezzel felébresztette őt. 

- Jungkook? - húzta ki füléből a zenehallgatásra alkalmas kis eszközt, majd telefonján megtekintette az időt - Mi a francért nem alszol? - morogta és másik irányba fordította fejét. 

- Nem tudok aludni. Mindig felriadok. - ásítottam mondandóm végén.

- Akkor gyere ide és aludj velem. Eddig mindig nyugton voltál. Vagy is addig, amíg rám nem másztál. - bár nem láttam arcát biztos voltam benne, hogy vigyorog. Mérgesen szusszantottam, ezzel ügyet sem vetve mondandójának második felére.

- Nem fogok önként bemászni melléd. Soha. - vágtam keményen fejéhez a szavakat, majd a villanyt leoltva vissza az indultam az ágyamba. Miután kényelembe helyeztem magam, észrevettem, hogy felült. Igaz sötét volt, de a város fényéből, ami beszökött az ablakon kissé megvilágította a szobát, ezzel tökéletesen ráláttam. Lemondóan sóhajtott miközben megrázta fejét.

- Nehéz eset vagy - szólalt meg, majd felállva felém közeledett és szó nélkül bemászott mellém. Persze tartva a távolságot. Ha nem tette volna, biztosan lerúgtam volna. 

- Mit csinálsz? - szűkítettem össze szemeimet, amire ő csak megforgatta az övéit.

- Gondolj bele. Eddig azért jártál alva, hogy a közelembe lehess. Viszont most, hogy egy szobában vagyunk elég közel vagy, de mégsem. Igaz nem jársz alva, de mivel nem vagyok melletted így a tudatalattid heves ellenkezésbe kezdett a hiányom miatt. És ez rémálom formájában jelent meg. - magyarázkodott.

- Te miféle hülyeségről zagyválsz? - fordultam el tőle. Mi az, hogy a hiánya miatt? Az ő hibájából bele mentem egy elhódításos baromságba és most nyugtom sincs. z miatt látok rémeket alvás közben.  

- Ez így van. Csak fogadd el. - kuncogott és hallottam, hogy közelebb jött. Automatikusan mentem távolabb tőle, amin szintén nevetett - Nyugi csak olyan messze vagy, hogy alig jut rám takaró.

- Hozd át a sajátod. - morogtam neki.

- Szeretnél egész este forgolódni és holnap hulla fáradtan részt venni az órákon? - tette fel kérdését.

- Nem. - sóhajtottam, mert lehet, így már tudni fogok aludni. 

- Akkor ne menekülj. Nem fogok hozzád nyúlni ne félj. Hisz megegyeztünk meddig mehetek el nem? - kúszott közelebb, de most nem mozdultam.

- De. Jó éjt. – zártam le hamar a beszélgetést.

- Jó éjszakát. - ásított és percekkel később már aludtam is. 

Reggel az ablakon beszűrődő fényre keltem, hisz szüntelenül a szememet érte. Nagy nehezen kinyitottam, amikor észrevettem, hogy máshogy fekszünk, mint elalvás előtt. Már megint bújtam hozzá, akárcsak múltkor. A tudatalattim biztos nagyon jól szórakozik ezen, de nekem egyáltalán nem vicces. Miért pont ő? Hisz Jimin, vagy V ésszerűbb lenne. Igaz mondjuk Suga van tőlem a legtávolabb, mert már Namjoon hyunggal is egész jól elvagyunk a szobánkban. Lehet vele komolyabban is beszélni, és ez nagyon fontos számomra. 

- Utállak. - sóhajtottam halkan és csendben kikeltem az ágyból. Gyorsan magamra kaptam pár ruhát, majd Jiminék szobájába vettem az irányt. Vele tudok erről beszélni amúgy is már sejt valamit, akkor be is avatom.

Több perces kopogás után hallok bentről mozgolódást.

- Kookie mi a francot keresel te itt? Még csak 5 óra van. - szidott le az, akiért jöttem. Arca fel volt puffadva és szemei csíkot formáltak.

- Öltözz hyung. Megyünk sétálni. - nagyokat pislogott szavaimra majd megfordult és rám csapta volna az ajtót, ha nem teszem oda a lábam. - Beszélnünk kell.

Ijedten hatalmas szemekkel pördült felém.

- Történt valami baj? - aggódóan csengett fel hangja, amire csak lágyan elmosolyodtam.

- Nem csak fontos. 

- 1 perc és mehetünk. - vágta rá egyből, majd el is tűnt hálójukban. És meglepő módon pillanatok alatt el is készült. 

Szótlanul haladtunk egymás mellett egészen a partig, ahol én törtem meg a csendet. 

- Tudod, én olyan hülye vagyok. - motyogtam magam elé, mire ő megállt és kérdőn nézett rám. 

- Miért is lennél az? 

- Hyung te belemennél egy olyan dologba, hogy tegyük fel az illető el akarja érni, hogy beleszeress és közben ő is megpróbál beléd. De ezek előtt nem sokkal azt is kijelentette, hogy legszívesebben lefeküdne veled. - halkultam el egyre jobban. 

- Hogy mi? - csattant fel - Te és Suga hyung? Mi van köztetek? - vont kérdőre. 

- Semmi. Vagyis próbálkozik. De semmi komolyabbat nem csinálhat. - pillantottam rá, de ő csak komoran bámult maga elé - Hyung? - szóltam neki, miután pár percig sem mozdult.

- Nem hiszem el. - túrt bele hajába, majd szomorúan nézett szemeimbe - Nem igazságos, hogy te előbb jössz össze valakivel, mint én Hopival. - panaszkodott. 

- Komolyan ez a legnagyobb bajod? Nem is érdekel, hogy velem mi van! Azért hívtalak, hogy tanácsot kérjek! - fakadtam ki. 

- Bocsánat Kookie. Na, gyere! - karolta át a vállam - Mond mi a bajod? 

- Még kérdezed? - sóhajtottam - Ez az egész annyira frusztráló és stresszes. Folyton megbámul, és perverz dolgokat mond. Férfi vagyok mégis képes zavarba hozni. 

- Fiú inkább. - kuncogott fel, amiért szúrósan néztem rá - Jó, jó bocsi. - húzott szorosabban magához - Önként mentél bele ebbe az egészbe? - váltott komolyra.

- Igen. - hajtottam le a fejem. 

- És miért? 

- Nem tudom. 

- Gondolj csak bele. - kíváncsian pillantottam fel rá - Helyesnek tartod igaz? Mármint vonzónak nemde? - bólintottam - Akkor mi itt a kérdés? Vonzódsz hozzá és kíváncsi vagy mi sül ki ebből. Gondolom nem véletlenül szakadtatok le tegnap. - ismét helyeseltem - És jól érezted magad? 

- Nagyon is. - gondoltam vissza a kellemes emlékre, ami nem rég történt. 

- Akkor mitől félsz?

- Attól, hogy csak kívánni fogom, de nem szeretni. - sóhajtottam fel - Vagy, hogy beleszeretek, de neki ez nem fog jelenteni semmit. Esetleg lefekszünk és utána benyögi, hogy ennyi elég is volt neki belőlem. - adtam ki gondolataim, amik már rég óta kavarodtak bennem. 

- Érd el, hogy ő szeressen előbb beléd. Vagy álljatok meg a vonzódásnál és csak szex legyen. Néha jól fog jönni egy kis stressz levezetés. – vágta rá.

- Én nem akarok egyéjszakás kalandot. Akit szeretek azzal akarom az elsőt. 

- Milyen kis cuki. - kuncogott ki.

- Hyung! - ütöttem mellkason. 

- Oké-oké. Akkor marad az első. Vagy még most meg mondod neki, hogy állj. 

- Az se lehet. - suttogtam magam elé. 

- Miért? Talán van egy szerződésetek, hogy tilos kilépni, vagy mi? - vigyorgott magán, de én csak félre néztem.

- Mert nem akarom. - motyogtam magam elé, de nem is Park Jiminről lenne szó, ha nem hallotta volna meg. 

- Mi? - sikított fel - Itt panaszkodsz, hogy zavar, ha megbámul, de közben igazából tetszik. Milyen perverz a kis maknae. - rázta a fejét, de szája szüntelenül mosolyra húzódott. 

- Te meg se szólalj. - csattantam fel, mire csak kinevetett. Nagyot sóhajtottam - Szóval a legjobb megoldás, ha elérem, hogy ő hamarabb érezzen felém többet, mint barátság. - hevesen bólogatott, míg én lemondó nyögtem fel. Nem tudom, hogy érjem el, de tuti, ha tanácsot kérnék, kinevetne. Hirtelen telepedett a kisördög a vállaimra. Ne csak én érezzem magam kínosan - És mi a helyzet Hoseok hyunggal? - mosolyogtam rá gonoszan. Rám tekintett, viszont amint észrevette vigyorom durcásan fordult el karba tett kézzel. 

- Csak azért kérdezed, hogy tudj piszkálni. - fújta fel az arcát. Reakcióját nem bírtam ki nevetés nélkül. 

- Ugyan Jimin - karoltam át a vállát most én - eddig is tudtam szívni a véred. - morcosan próbálta lerázni kezeimet, de én csak szorosabban tartottam magam mellett - Na, nyögd már ki. Történt valami izgi? 

- Hát - húzta el az aprócska szót ezzel is engem próbált idegesíteni, de jelenleg nem tudott - megfogadtam a tanácsod, és néha-néha rápillantottam és tényleg bámult. Ha pedig észrevette, hogy rajta kaptam rögtön elfordult. Sokszor percekig bámult mire feleszmélt, és feltekintett rám. Egyszer, kétszer el is pirult, ha lebukott. - mondta nagy beleéléssel, boldogan.

- És megkérdezed tőle? - mosolyogtam rá.

- Még is mit? - ráncolta össze homlokát. 

- Hogy mit érez feléd. - válaszoltam, mire hevesen megrázta fejét - Aish hyung! Hisz stíröl! Egyértelmű, hogy bejössz neki. Viszont, ha rajtatok múlik sose fog semmi sem történni. 

- Miért én lépjek előbb? Nem fogok. - motyogta maga elé és tudtam, hogy már biztosan megmakacsolta magát és ez annyit tett, hogy nem fog lépni. De, ha ő nem akkor majd én. Persze erről nem kell tudnia. 

Ördögi kör - Prólogus

Fáradtan mászok ki az ágyból. A párom még elég mélyen alszik, de nem is csodálom. Hajnali 3-kor az emberek nem éppen félálomban vannak. Itt jön az a kérdés, hogy én miért vagyok ébren. Rémálom, avagy a múlt kísértése. 4 év eltelt már az óta. Szinte lehetetlenség, hogy újra kezdődjön az egész. Nem véletlenül jöttem ide. Elég nagy ez az ország, hogy nyugodtan leélhessem itt az életem hátra lévő részét. De ilyenkor tör rám valami. Valami olyan, ami elő hozza a régi dolgokat. Félelem, aggodalom. Nem. Ez már rettegés. Pont azoktól, akiket valaha szerettem. Ők voltak a mindenem, de most ahogy rájuk gondolok, csak az fordul meg a fejemben, hogy soha többé ne találkozzak velük. Egyszerre megy át rajtam a gyűlölet és a félelem érzése. Miért nem nyugodhatok tőlük? Miért nem feküdhetek le úgy, hogy biztos vagyok abban, hogy minden rendben lesz. A válasz egyszerű. Mert ők sose fogják elfogadni a távozásomat. És biztos most is ott vagyok valahol a fejükben, hogy visszaszerezzenek. És ettől félek a legjobban. Hogy sikerrel járnak.

Gondolat menetemet a mellettem szuszogó személy zavarja meg, ugyan is hirtelen átfordul és rám szegezi sötét szemeit, amik az ablakon átszűrődő holdfény fénye miatt csillognak. 

- Megint? - válaszként csak bólintok, majd felállom és elkezdek felöltözni.

- Meg éhes is lettem.

- Én is mehetek? - kérdésére megtorpanok a hálónk ajtajában.

- Tudod, hogy nem szeretem, ha-

- Kérlek! - nem kellett hátra néznem ahhoz, hogy tudjam, milyen arcot vág. Utálom, hogy már azzal rá tud venni, ahogy elképzelem a szomorú arcát. Sóhaj hagyja el a számat és félig hátra fordulok.

- Rendben. De öltözz fel rendesen. Nem szeretném, hogy megint meg fázz. Mint múltkor. - amint végig mondom már ott terem mellettem,  felöltözve, és kezemet megfogva jelezi, hogy mehetünk. Csendesen sétálunk a kihalt utcákon. Szeretem ezt a kisvárost. Igaz nincs messze tőlünk New York. Talán az égbolt ezért nem volt sose teljesen fekete. A nagyváros fénye idáig elér és mondhatni szép látványt nyújt, hogy a fellegek egyik része sötét volt, míg a másik világos. Már milliószor jártam ki este, de még mindig tudok benne gyönyörködni.

- Megint nem fogod elmondani, hogy mit álmodtál igaz? - félve pillant rám. Imádom mikor ilyen félénk. Pedig már 2 éve együtt járunk. Elé állok, majd gyengéden megcsókolom. Kezével nyakamat átkarolja majd csalódott sóhajjal váll el tőlem.

- Tudod, hogy bármit megmondok Kookie, de a múltam az más. Legszívesebben elfelejteném az egészet.

- Akkor tedd azt.

- De nem lehet. Félek, hogy minden újra kezdődik. Egyszerre tűnik lehetetlennek és lehetségesnek. - fakadok ki majd védelmet keresve mellkasához bújok. Derekát átkulcsolom és közelebb húzom magamhoz.

- Nyugi Jimin. Hány éve is volt az a dolog?

- 4 éve.

- Akkor nincs mitől félned. Ha ennyi idő után sem történt semmi, akkor már nem is fog.

- Én is ebben reménykedek. - emelem fel rá a tekintetem - Viszont menjünk, hamar visszaakarok érni, hogy aludhassunk. - szusszantom, majd kezét megfogva húzom magam után. 

- Miért? Szerintem gyönyörű látvány. És te is az vagy közben. - hangja kedvesen csilingel a sötét éjszakában. 

- Szerinted szép, ahogy eszek? - pillantok rá, ő pedig csak bólint - Szerintem undorító. Sőt az egész lényem az. És - mondandómat párom zavarja meg azzal, hogy vállon csap. 

- Ne mondj ilyeneket. - dühös, hallatszik a hangján - Ha igazak lennének, akkor nagy valószínűséggel nem lennék veled. Káprázatos vagy. Nincs ennél jobb szó rád és többé nem akarom, hogy olyan jelzőkkel illesd magad. 

- Jó. - sóhajtok fel - Megérkeztünk. - pillantok fel a fém táblára, amire nagy szavakkal van kiírva a neve. Temető. A hideg futkos a hátamon akárhányszor csak ide jövünk. Pedig itt található az éltető erőm forrása. 

Change 6.5 rész

Sziasztok! Ez egy kis extra fejezet lenne, amiben Suga és Jin között lefolyt telefon beszélgetést olvashatjátok el. Azért tartom ez fontosnak, mert ebben rá látást kapunk a két legidősebb kapcsolatáról. Jó olvasást!

- Szia, mondjad. - szóltam bele.
- Hol vagytok?! - ideges volt. Mondjuk ez természetes, ha minden szó nélkül leléptünk.
- Csak megálltunk egy boltnál. Jungkooknak, megtetszett valami. - füllentettem valamit gyorsan. 
 - Ó! Értem. Megvárjunk benneteket?
- Nem kell. Majd utolérünk titeket. - próbáltam gyorsan lerázni.
- Jó, de siessetek vissza. - hangjában aggodalmat fedeztem fel. Mi baj történhetne?
- Persze-persze. - unalmas válaszoltam.
- És figyelj Kookra. Tudod milyen. 
- Igen figyelni fogok rá. - sóhajtottam fel már idegesen. 
- Yoongi komolyan mondom. Olyan, mint V. Szeret csak úgy eltűnni. - és előjött az anyás énje.
- Ne nézz már ennyire analfabétának. Tudunk magunkra vigyázni. - förmedtem rá.
- Hogyne. Majd még hívj. Szia. - köszönt végre el.
- Jó hívlak. Szia.


-Mondjad. - szóltam bele unalmasan. 
- Mégis mi a francot csináltok eddig?! - kezdődik.
- Tudod, nagyon sok bolt van.
- És miért nem velünk csináljátok? - mert randizunk hyung.
- Mert veletek lehetetlen nézelődni. Mindig csak tovább és tovább.
- Ez nem igaz. Mondj 1 személyt, aki mindig rohan?
- V, Nam, Jim- félbe szakított.
- Jó, igaz nehéz velük a boltokba való betérés.
- Látod? Te is beismered. Majd összefutunk. - gyorsan leakartam rázni.
- Jimin visszafordult hozzátok. - közölte nyugodtan.
- Mi van?! Minek? - idegesen reagáltam.
- Mert, ha rajtatok múlik sose jöttök vissza és közösen jöttünk le. Igaz, hogy együtt dolgozunk, de ritka az pillanat, amikor közösen kapcsolódunk ki. - Jinnek ez fontos. Szereti, ha meg van köztünk az összhang - Nem akarom, hogy Jimin egyedül kószáljon, szóval keresd meg.
- Erős fiú tud magára vigyázni.
- Suga. Nem érdekel, ha nem akarod ott tudni. Veletek lesz. 
- De- megint közbe vágott.
- Min Yoongi! Most azonnal megkeresed és megy veletek tovább, vagy én megyek oda. Ha megtudom, hogy leráztad, vagy nem is kerested és ezért egyedül volt akkor... Tudod mi lesz. - kijelentésére nyelnem kellett. Hiába is Jin hyung szava nekem is szent és én is kitudom nézni Jiminből, hogy bajba fog keveredni. Ugyan akkor kihagyom a Jin féle büntetést. A legrosszabb az egészbe, hogy nem egyből kapod. Hanem amikor nem számítasz rá. Én mivel közös szobánk van így kimaradnék a bosszújából.
- Jó. Hívd fel és mond neki, hogy egy étterembe vagyunk.
- Tudod mennyi étterem van? Melyikben vagytok?
- Nem tudom mi a neve.
- Hogy néz ki? - sóhajtott fel.
- Lilla színnel van kivilágítva és a belseje ilyen tengeresen van berendezve. - hümmögött válaszul.
- Rendben hívom. Szia.
- Oké. Szia.

Elfelejtve - JiKook OS

Megölöm. Biztosan megölöm. Már öt napja vagyok leszarva. Kilépünk a közös szobánkból és mintha nem is léteznék. Persze éjszaka bújik hozzám meg megdug. Eddig elnéztem, mert szoros menetrendünk van, de kérem ez már több  a soknál. Legalább megölelhetne vagy valami. Még egy pillantás is elég lenne, de azt se kapok. Kamerák előtt is messze áll tőlem, hogy még véletlenül se velem kelljen csinálnia valamit a fanoknak. Nem dehogy! Inkább Tae hyunggal játszik meg bolondozik. Igaz, hogy féltékeny típus vagyok, de V lenne az utolsó akire tudnék féltékenykedni, de az a mocsok elintézte. Bekaphatja! Ha azt akarta, hogy bedurcázzak és én se keressem a társaságát, akkor gratulálok elérte!

- Park Jimin! - kérlek Jin hyung! A közelemben ne mond ki annak a senkinek a nevét. Nem, hogy hallani nem akarom, de látni sem.

Legidősebb hyungunk jogosan mondta ilyen ingerülten ennek a nevét. Szünetünk van és annak és V hyungak nincs jobb dolga, mint játszani az étellel. Míg ők jókat nevetnek ezen, addig Jin és Suga hyung csak fejüket fogják. A kedves leaderünk épp alszik, míg én csak messze tőlük figyelem az eseményeket. Hobi hyung pedig...

- Miért eszel egyedül Kookie? - huppant le mellém a kanapéra a gondolatmenetem tárgya.

- Itt csendesebb. - érzelem mentesen mondom ki a szavakat, pedig szívesen szívnám Jin vérét Taetaevel, de úgy, hogy az is ott van nem.

- Látom baj van. - karolta át a vállam -  Na mesélj. Hyungnak bármit elmondhatsz. - mosolygott rám kedvesen. Felsóhajtottam kínomban. Ilyen hamar leesett neki - Szóval?

- Nem lényeges hyung. - pillantottam rá. Lebiggyesztette ajkát válaszomra, de hamar játékos vigyorrá változtak. Jaj ne! Rosszat sejtek.

- Ne makacskodj! - fogta meg fejem majd közelebb húzott magához. Másik kezét fejem tetejére tette majd elkezdte dörzsölgetni - Ha ezután se beszélsz keményebb módszerhez folyamodok. - mondta nevetve továbbra is barackot osztva a kobakomra.

- Hyung! Hagyd abba. Ne már! - próbáltam eltolni magamtól, ami sikerült is. Hátamra érkeztem, de időt nem vesztegetve fordultam hasamra ám mielőtt elfuthattam volna valaki ráült a hátamra.

- Nem menekülsz te ilyen könnyen. - nevetett rajtam kínzóm. De, ha ő J-horse, akkor nem neki kéne alattam lennie?

- Mondom, hogy nem lényeges. - próbáltam lelökni magamról, de erősebbnek bizonyosodott. Kijelentésemre nem válaszolt csak elkezdett csikizni. Minden tag tudja, hogy erre nagyon érzékeny vagyok és, ha lázadozok, akkor ki is használják. Vergődtem és nevetve kiáltoztam kínzása miatt. Viszont 5 perc után feladtam,

- Jó! Elmondom, csak hagyd abba! - már könnyem folyt, mikor végre befejezte.

- Tényleg? Na hadd halljam. -  ült továbbra is rajtam, mintha valami trónus lennék.

- Majd próbák után. - pillantottam fel rá, mire ő látványosan kezdte újra oldalam felé emelni kezeit - Ígérem! Ígérem! - sikította fel, ő pedig nevetve szállt le rólam és húzott fel.

A kis jelenetünket mindenki végig nézte. Még Namjoon hyungot is felvertük, de ő csak jókat nevetett rajtunk, ahogy a többiek. Kivéve egy valakit, aki, ha minden igaz a párom, bár mostanában nem úgy viselkedett velem. Jimin úgy nézett a szemeimbe, mint aki meg akart ölni. A szikrákkal, amik a tekintetéből jöttek majdnem lángra gyújtottak, olyan intenzitással sugározta felém. Én egyszer nem szóltam neki, ha zavart, hogy V hyunggal szinte egymás szájába voltak úgy nevettek. De persze, ha én csinálok kétes dolgokat, akkor a pokolba küld. Levágtam neki egy,, Mi a fasz van?" fejet, erre ő elfordult és ugyan úgy észre se vett. De legalább egy pillantással illetett...

 Folytattuk a próbákat, aminek a végére szokásosan hullaként végeztük. De a kínzásomnak még nincs vége. Hopi hyunggal megbeszéltük, hogy még elmegyünk sétálni és akkor megoszthatom vele a problémám. De jó nekem...

- Mehetünk? - nézett rám kissé komásan vallatóm. Még őt is lefárasztotta a mai nap, bár nem csodálom. Bólintottam válaszul, majd elköszöntünk a többiektől. Jimin megint csak egy gyilkos pillantással illetett, de hamar visszavette az ,,észre se veszlek" álarcot.

Sokáig csak szótlanul sétáltunk egymás mellett és végül egy parkban kötöttünk ki. Leültünk az egyik ülőalkalmatosságra és csak csendben bámultunk előre. Úgy néz ki nekem kell megtörnöm a csendet. Szomorúan sóhajtottam majd neki kezdtem.

- Tudod mostanában úgy érzem, hogy Jimint már nem érdeklem. Ha kijövünk a szobánkból megszűnök létezni. Az elején, amikor még nem vettem észre kerestem a társaságát, de sokszor úgy csinált, mintha nem is hallana. Ha pedig szembe álltam vele, akkor egyszavas válaszokkal rázott le. Persze este bújik meg minden, de akkor előtettek miért nem? Hisz mindenki tudja már. A stáb tagok, a stylistok és még a koreográfusunk is. Menedzser hyung is tudja már. Akkor miért kerül? - motyogtam el a végét. Hyung nem mondott semmit csak átkarolta vállam és magához húzott. Jól esett az, hogy Jiminnen kívül más is megölel. Mert ugye ő kapcsolatunk elején közölte, hogy nem fogja jó szemmel nézni, ha bárki ölelget. És ezt nem csak nekem mondta, hanem a többieknek is. És ők mit csináltak válaszul? Egyesével oda jöttek jó erősen megölelgetni. Még Suga hyung is, csak hogy húzzák Jimin agyát. Az emlékre elmosolyodtam, míg fejemet Hopi vállára helyeztem. Lenézett rám, de mosolyom láttán kérdőn pillantott rám.

- Tudod, ha most ezt látná, vörös fejjel jönne ide, hogy te ne ölelgesd az én Jungkookie-mat. - mondandóm végén felnevetett és jobban magához szorított.

- Én viszont belefojtanám a hóba, amiért megbántott téged.

- Mit csináljak hyung?

- Vond kérdőre és... - dörzsölte állát, míg gondolkozott - Ne aludj vele. Gyere át hozzánk. Nammal helyet cserélsz és beszélek V-vel, hogy ő még véletlenül se tegye ugyan ezt Jiminnel. Jót fog tenni nektek a külön alvás. - válaszul bólintottam, majd áttértünk más témára. Próbált vidítani, ami sikerült is. Elmesélte, hogy RapMonsternek milyen nehéz volt az ő zajuk mellett pihennie, de előhozták belőle is a gyereket, bár néha csendre intette őket. Olyan 3 órája beszélgethettünk, amikor Hobit hívta Jin hyung, hogy ideje lenne hazamennünk. Addig én is megnéztem a telefonom és volt 12 nem fogadott hívásom a páromtól. Amikor megnyitottam a üzeneteimet, akkor hívott Jimin, de kinyomtam. Most már 13. Nem fogom még kérdőre vonni. Egyelőre maradjunk a távol tartásnál.

Szótlanul telt a haza utunk is, de ez természetes, hisz amint megindultunk ránk telepedett a fáradtság, amit a jókedvünk és a beszélgetésünk miatt észre se vettünk. Csendben nyitottunk be a dorm ajtaján és halkan vettük le cipőnket és kabátunkat. A konyhából érkezett ki fény, de szerencsémre csak Jin hyung mosogatta el a koszos edényeket.

- Kook. - pisszegett felém Hope - Gyere, beszélj Monival és addig Taevel egyeztetek. - bólintottam majd megindultunk szobájuk felé. Mindketten az ágyukon feküdtek. Míg V a telefonján játszott addig leaderünk zenét hallgatott. Nosztalgikus, mert amíg egy szobán osztoztunk ugyan ezt csinálta.

- Hyung! - értem vállához, mire leemelte fejéről a fejhallgatót.

- Baj van? - nézett rám kedvesen.

- Nos, ami azt illeti igen. Helyet tudnál velem cserélni ma este? - kérdeztem meg. Ő értetlenül pislogott, de csakhamar leesett neki. Frusztráltan sóhajtott.

- Összevesztetek? - masszírozta homlokát, míg rám pillantott.

- Még nem. Majd, ha megtudja, gondolom igen.

- Jungkook nem kéne megbeszélnetek?

- Holnap. Ma őrlődjön csak magában, ahogy eddig én. - szusszantottam dühösen. Szenvedősen felsóhajtott majd felállt az ágyáról.

- Rendben, de ha ez kihat a teljesítményetekre, akkor büntetésből az egész csapat előtt kell erről beszélnetek. -  mondta a várható következményeket, amire csak egy szájhúzás volt a válaszom.

Megbeszéltük, hogy én és Hopi gyorsan lezuhanyozunk. Addig Nam a szobájukban marad, mert nem lenne jó, ha Jimin idő előtt megtudná, hogy nem alszom vele. Nem véletlenül fogjuk bezárni az ajtót. Nem fog tudni semmivel se próbálkozni. Miután végeztünk Namjoon hyungot átküldtük a másik szobába és az ajtóban elfordítottuk a zárat.

Arra számítottam, hogy addig fog dörömbölni, míg ki nem nyitjuk, de ez elmaradt. Bár lehet hyung mondta neki, hogy esélytelen. Az ébresztőmre keltem és elkezdtem készülődni ugyan is ma koncertünk lesz. Fürdőből kiérve viszont egy álmos szőke törpébe botlottam. Szó szerint. Majdnem fellöktem. Persze én rögtön tudtam kinek menten neki így gyorsan kikerültem, de sajnos gyorsan feleszmélt és karom után nyúlt, majd szembe fordított magával.

- Jungkook miért nem aludtál velem? Miért kellett RapMonsterrel helyet cserélned? - nézett rám dühösen.

- Azta! - olyan meglepődött fejet vágtam amennyire csak tudtam, míg ő csak értetlenül pislogott - Nem a szobánkban vagyunk és hozzám szólsz? Lázas vagy Jimin? - hangom csöpögött a gúnytól és a megvetéstől. Ugyan akkor kihagytam a hyung szót, ami a kamerák előtt azt jelenti, hogy szívózók vele, de a háttérben nagyon nagy jelentősége van, ha lehagyom. Olyankor biztosra tudhatja, hogy haragszom rá. Kijelentésemre teljesen lesokkolt és szorításán is lazított, amit ki használva rántottam ki a kezem és hagytam magára.

Nap eléggé feszülten ment le, de szerencsémre kettőnk közül egyikünk se rontott így megúsztam a csapatos lelkizést. Egyelőre. Sietve mentem szobánk felé, hogy ruhát felkapva térjek ki onnan minél előbb. Megint Tae és Hoseok hyunggal fogok aludni. És, hogy ezért miért kellett sietnem. Jimin. Egész nap magamon éreztem a tekintetét és tudtam azt tervezi, hogy majd itt a négy fal között megbeszéljük. Azt lesheti! Eddig nem érdekeltem? Akkor most se érdekeljem!

- Jungkook. - hallottam meg nevemet, ahogy Jimin motyogja mögöttem.

- Nem érdekelsz! - morogtam neki rá se pillantva. Nem válaszolt semmit. Olyan halkan jött közelebb, hogy észre se vettem, csak amikor hátulról átölelt és arcát hátamba fúrta.

- Kérlek! Csak meg akarom magyarázni. Ígérem, hogy volt okom arra, hogy kerüljelek. - mondandója végén lefejtettem magamról kezeit és szembe fordultam vele idegesen pillantva le rá.

- Szerinted van olyan indokod, amivel megbocsátom azt, hogy rám se néztél?! - dühös voltam rá nagyon is. Nem válaszolt csak lehajtotta és aprót bólintott. Máskor már olvadnék a látványtól, hogy hitetlenül aranyos, amikor leveszett, de most nem. Ebből is látszik, hogy túlment a határon.

- Akkor mutasd mi az! Kíváncsian várom miért szartál rám magasról a héten! -  fakadtam ki rá.

- Rendben. - sóhajtott - Egy hívást elintézhetnék? - pillantott rám kérlelően. Bólintottam válaszul, majd telefonját felkapva kiment a szobánkból. Fél órán át volt távol, viszont amikor visszajött szó nélkül tol ki közös hálónkból és zárta magára az ajtót.

- Hé mit csinálsz? - dörömböltem neki, de nem óhajtott válaszolni.

- Jungkook! - ugrott rám V és hátulról ölelt át ezzel két kezemet a testem mellé szorítva.

- Mit akarsz? Nem vagyok vicces hangulatomban - morogtam neki, de ő csak huncutul vigyorgott rám. Hirtelen elsötétült előttem minden. Valami anyagot tekertek a szemem köré és kötötték meg a fejemen. 

- Hé! Szedjétek le rólam! - kezdtem ficánkolni Tae karjaiban. 

- Nyugi már! - hallottam magam mellett Hopi hangját - Jimin mondta, hogy kössük be a szemed. - kijelentése ellenére is küzdöttem hyungom ellen. Nem érdekel mit mondott nincs kedvem játszadozni. Úgy tervezi megmutatni, elmondani az indokát, hogy nem látok, Milyen hülyeség ez?

- Na, nyugi. - siklik arcomra egy igen kicsi, de mégis kellemes melegséget sugárzó kéz.

- Vedd le rólam! - mordulok rá, mire csak felsóhajt.

- Nem szereted a meglepetéseket? - kérdezi párom még mindig arcomat simogatva. Eközben érzem, hogy Taehyung elenged így csak ketten maradtunk.

- De! - szusszantom mérgesen, miután megértettem mire szükséges ez. 

- Akkor marad. - Kezemért nyúl, majd elkezd maga után húzni. Megállít, majd bal lábamat megfogva vezeti azt bakancsomba és ugyan ezt megteszi a másikkal is. Belebújtat egy pulcsiba, majd kabátomba is. Arcomra rak egy szájmaszkot és végezetül egy sapkát a fejemre. Pár percig hallom, hogy ő is mozgolódik, majd kezemet megfogva szól vissza a többieknek - Elmentünk majd jövünk. 

Olyan 20 perce utazhattunk, amikor megálltunk kiszálltunk egy kocsiból. Út közben továbbra se láttam semmit, de Jimin combomra simította kezét, így kissé nyugodtabban ültem végig az utat. Megérkezve továbbra is rajtam volt a kendő így nem nagyon sejtettem hol lehetünk. Bementünk egy épületbe, amire a kellemes melegből jöttem rá. Megállított valahol és mondta, hogy ne mozduljak. Pár percig vártam, míg visszajött hozzám és egy liftbe vezetett tovább. Csendben álltunk egymás mellett, míg egy emeletre érve húzott maga után. Valamivel bajlódott, mert sok szitokszó hagyta el száját. Végül megfogva kezem mentünk tovább, de nem sokat. Talán egy szobába mentünk be.

- Jó most már leveheted. - lépett mögém, hátulról átölelve, kezét hasamon átkulcsolva suttogott a fülembe. Kapkodva szedtem le szemfedőt, mert nagyon kíváncsi voltam hol lehetünk. A fény fájdalmasan érintette szememet a sötétség után. Pár percig dörzsöltem szemem, hogy hozzászokjon a hirtelen érkezett fény áradathoz. Pislogtam párat, majd végül szemem elé egy gyönyörű látvány került. Egy igazán szépen berendezett hotel szobában voltunk, amihez egy hatalmas ablak társult. Kilépve párom öleléséből léptem oda és csodáltam a gyönyörű látképet, hisz olyan magasan voltunk, hogy az egész várost lehetett látni. Bámészkodásomból Jimin rántott vissza, ahogy halkan kuncogott mögöttem. Kérdőn pillantottam felé.

- Miért vagyunk itt? - kérdésemre csak felnevetett, majd csípőmnél fogva húzott magához. Automatikus öleltem át nyakánál. 

- Tudod eredetileg holnap hoztalak volna ide, de annyira dühös voltál, hogy tudtam, ha addig várok, akkor éjszaka levágod a férfiasságom bosszúból. - kuncogott, ahogy belegondolt, hogy képes lennék-e rá. Miért holnap? Mi van holnap? - De szerencsémre a foglalást előbbre tudták hozni és menedzser hyung is megengedte, hogy két napig pihenőt kapjunk. Persze a többiek is részesülnek benne így most nagyon boldogok, hogy összejöttünk. - homlokunkat összeérintette és úgy beszélt hozzám. Hogy összejöttünk? Várjunk! Na ne... Kiment a fejemből teljesen.

- Holnap leszünk 1 éve együtt. - nyíltak tágra a szemeim, amin az előttem lévő jót nevetett. Orrunk is összenyomta és úgy nézett továbbra is a szemembe. 

- Pontosan. Tudod, mások dühösek lennének, ha a párjuk elfelejtené ezt a napot, de én kifejezetten örülök. Így nagyobb volt a meglepetés. - szemei csillogtak az örömtől, hogy elérte célját.

- De még mindig nem mondtad el miért kerültél. - szűkítettem össze szemem, de nem húzódtam el tőle. Lássuk be most sikerült meglágyítania szívem. Mélyet sóhajtott mielőtt válaszolt volna.

- Tudod mennyire nem bírom magamban tartani az ilyen titkokat. Így azt láttam célszerűnek, ha nem beszélek veled. Esténként is alig bírtam magamban tartani azt az örömöt, hogy hétvégén kettesben lehetünk egy wellness szállodában. 

- Wellness? - néztem rá megilletődően, mire egy hatalmas mosolyra húzódtak ajkai.

- Bizony. Megyünk majd masszázsra meg van medencéjük is. Ó és szaunába is mehetünk, ahol kérhetünk egy külön kabint csak magunknak. - pajkosan csillantak szemei és száját is megnyalta kijelentésére.

Nap végére mondhatni felfrissülve megyünk vissza fel a szobánkba. És úgy, ahogy mondta tényleg külön részt kaptunk, ahol hadd ne mondjam mik történtek. Táskánkból, amit még indulásunk előtt készített elő, kerestem magunknak alvó ruhát. Addig ő a telefonját nézegette.

- Képzeld Jungkook tegnap előtt egy ARMY sétált a próbateremhez közeli parkban. - kezdett bele, de én már tudtam végét így kelletlenül sóhajtottam - És egy egésze érdekes dolgot fotózott le. Komolyan bújtatok Hoseokkal? - szegezte nekem a kérdést, mire én mérgesen pillantottam hátra.

- Komolyan veszekedni akarsz? - néztem rá, de a mérges feje helyett huncutul vigyorgott rám. Most akkor mi van?

- Hát a veszekedést kihagynám és tovább lépnék a békülős szexre. - már a kijelentésre érzem, hogy forrósodni kezdek. Vágytól túlfűtve indulok meg felé, amit hatalmas perverz vigyorral néz végig. 1 éve boldogítjuk egymást és tudom, hogy ez még nagyon sokáig így lesz. Sőt, akár életünk végéig is.