Ördögi kör 3. rész

- 3 éve laktok együtt mégis jegyben jársz? - mutat párom ujján pihenő jegygyűrűre.

- Jó, de hova megyünk? Nem mondtál semmit csak tegnap benyögted, hogy a tudtom nélkül vettél ki helyettem szabadságot. Mi olyan fontos? - hallottam magam mögül párom szenvedős hangját, ahogy kezénél fogva szinte  már vonszolom. Hisztijére csak elmosolyodom hisz tudom, ez azért van, mert korán keltünk. De az okát nem sokára megtudja - Park Jimin örülnék, ha válaszolnál! - rántotta meg karját, hogy oda figyeljek.

- Baj, hogy le akartam jönni veled a partra? - pillantok hátra. Már kicsit több mint egy éve, hogy együtt vagyunk és már 2 és fél éve ismerjük egymást, és bár lehet másoknak ez kevés nekem elég ahhoz, hogy biztos legyek abban amiben. 

Végül a partra értünk még napkelte előtt. Már egy hónapja ezt tervezem. Tudom, hogy imádja a tengert és a napfelkeltét így kombináltam a két dolgot, hogy biztosan felejthetetlen legyen neki. Mindketten a tenger felé fordultunk és pont akkor kezdett felkelni az éltető fényünk forrása. Bár számomra most itt áll mellettem ez a forrás, aki ragyogó szemekkel tekint maga elé. 

- Azta! - teljesen elkápráztatta a látvány. Letérdeltem mellé, amit szerencsémre nem vett észre és a kis dobozt is elővettem zsebemből - Ezt akartad mutatni? - mondta még mindig a tájon legeltetve szemeit - Nagyon sz- hirtelen fordult felém és a szava is elakadt, amire mosolyom csak még szélesebb lett majd a dobozt felnyitva szólaltam meg. 

- Jungkook. Igaz még csak pár éve találkoztunk egy kínos incidens által - mondandómra felkuncogott - és nem olyan rég óta mondhatlak páromnak, de érzem és tudom is, hogy a sors nekem szánt és mindennél jobban szeretlek. Mellettem voltál azok után is miután kiderült, hogy ki is, vagy inkább mi is vagyok. - ekkor láttam, hogy meg akar szólalni, de inkább magába fojtotta - Elnézed azt is, hogy nem tudsz semmit a múltamról, pedig annyiszor hangoztattam, hogy szörnyű te mégse erőltetted sose, hogy elmondjam. Imádni és szeretni foglak életem végéig. Jeon Jeong Guk hozzám jössz? - fejeztem be vallomásomat. Könnyektől csillogó szemekkel bólogatott hevesen majd a nyakamba borult. Gondolom, ha megszólalt volna sírva fakadt volna.

Tisztán emlékszem még a mai napig is. És az azután következő napra is, ahogy mindkettőnk kollégái gratuláltak és velünk együtt örültek. Az emlékekre mosoly szökik az arcomra, de gyorsan visszaváltok komorba, ahogy várom párom válaszát. Keserves mosolyra húzza ajkait, majd egy gondterhelt sóhaj után szólal meg.

- Meghalt. 

- Úristen sajnálom. Én nem akartam csak - Jungkook félbe szakította. 

- Semmi baj. Már régen volt és sikerült is túllépnem rajta. - keserűen mosolyog. Nem is tudtam, hogy szerelmem ilyen jó színész! Milyen jól megjátszotta a szerelmét gyászoló srácot. Persze biztosan kapni fogok, hogy nem mutattam be a volt legjobb barátomnak, de biztos vagyok benne, hogy meg fogja érteni. 

- Értem. - bólintott Tae. Szegénykém biztos azt hiszi, hogy egy mély sebet szakított fel. Pedig, ha tudná, hogy csak kellemes emlékeket csalogatott elő.

- És mivel foglalkozol Taehyung? - töri meg a csendet Kook. 

- Üzletember vagyok. - reagálja le rögtön, amire felhorkantok. Persze! Az bizony egy mocskos üzlet, amiben ő utazik. Vagyis ők. 

- Mi az? - néz rám értetlenül Jungkook, míg V csak húzza a száját. Ő tudja miért nyilvánultam meg így.

- Semmi, semmi. - pillantok félre.

- És neked mi a munkád? - néz kíváncsian Tae, ezzel is terelve a témát. Legalábbis magáról.

- Rendőr vagyok. - ránt vállat hanyagul párom, majd kiindul a konyhából. Amint kiér Taehyung ijedten néz rám, majd rémülten és némán formázza azt az egy szót: Rendőr. Kissé félénken bólintok, amitől a velem szemben lévő teljesen elsápad.

- Elmentem fürdeni! Ha elment azt hiszem lesz mit megbeszélnünk! - szól vissza még a fürdő ajtajából szerelmem.

- Rendben. - hangom kicsit megremeg, ahogy válaszolok, de ez természetes, mert nem szeretnék a dühös Jungkookkal szembe kerülni. 

- Mit mondott? - tér vissza sokkos állapotából volt legjobb barátom. 

- Csak annyit, hogy elment fürdeni és körülbelül fél óra és én is mehetek. - felelek, amire bólint, majd mielőtt ismét a némaság köde burkolná be, megszólalok - Nincs mitől tartanod. Még csak zöldfülűnek számít a szakmában. Esélytelen, hogy bármit is megtudjon. Maximum a hírekből informálódhat. - suttogom, pedig ideáig hallom a víz csobogását miszerint Kook fürdik, ezáltal nem is hallhatja beszédünket.

- Jó, de akkor is!  - csattan fel kissé hangosan, de egyből el is halkul - Képes voltál egy rendőrrel összeköltözni? Én nem magunkat féltem, hanem téged! És, ha lebuktat? - néz rám ijedten.

- Akkor az életem hátra levő részét egy rácsos ablakú épületben töltöm le. - mosolygok rá eszelősen, mintha valami kellemes dologról beszélgetnénk. Pedig nem. Egyáltalán nem.

- Úgy beszélsz erről, mintha az olyan kevés lenne! - áll fel hirtelen majd lépkedni kezd felém - Azt tudja, hogy te... Hogy mi- félbe szakítom.

- Nem! Dehogy. Senkinek nem mondtam el. - nézek vele farkas szemet. Persze, hogy tudja. Hisz általában vele "vacsorázok". Igaz véletlenül tudta meg, de az, hogy még mindig velem van, bizonyítja, hogy nála jobbat sose találnék és nem is próbálok keresni. De erről Taehyungnak nem kell tudnia. Nehogy véletlenül elmondja Neki. Nem csak, hogy megkeresne, de még előttem is végezné ki Kookot. Nem azt soha! Ezért is nem fogja megtudni az előttem lévő, hogy Jungkook a párom. 

- Akkor jó. A végén még nem csíkos ruhások vennének körül, hanem fehér köpenyesek. - fújja ki a levegőt, majd hirtelen vált perverz arcra - És, hogy állsz a kapcsolatok terén? - vonogatja meg szemöldökét, amire csak megforgatom szemeimet. Ez a kölyök!

- Szinte minden második nap hoz magával fel valakit. - válaszol helyettem Kook egy szál törölközővel a derekán, míg egy másikkal a haját törli. A látványra nyelnem kell egy nagyot. Tuti, hogy ez a büntetésem első része! - Vagyis a hangok alapján erre tudnák tippelni. Azok a magas hangok eléggé át hallatszódnak. Biztos szép lányok lehetnek. - fordul felénk ezzel megadva a kegyelemdöfést nekem. Az a has!

- Lányok? - ráncolja homlokát a mellettem lévő - Furcsa. Amíg én ismertem mindig is a másik kapura játszott. Sőt! - vigyorodik el hirtelen én pedig rögtön kapcsolva fognám be a száját, de késő, mert elfut mellőlem - Őt mindig is úgy ismertem, hogy passzív fél a kapcsolatban. Vagyis az előző párjánál ez volt a felállás. - gonoszan néz felém, ahogy a kanapé másik oldalán áll. Érzem, ahogy az arcom vörösödik, és ez csak erősödik, ahogy szerelmem arcára nézek. Ajkait eltátva néz rám, teljesen meglepődve a tényen, hisz kettőnk közül mindig is én voltam a domináns. 

- Lehet valójában az ő hangját hallod. - nevet fel Tae ördögien. Kinyírom! 

- Fogd be! Nem tartozik senkire sem a magán életem. Neked se kéne tudnod! - mutatok rá dühösen, amire csak mosolyogva megrántja a vállát.

- Nem tehetek róla, hogy egy pletykás társaságban éltünk. Ahogy arról sem, hogy ott se túl vastagok a falak. - nevet fel ismét. 

- Az én hangomat a tieid bőven elnyomták! - nézek rá diadalittasan, hisz egyből elvörösödik. 

- Szerintem zárjuk le a témát. - motyogja maga elé most már lefele bámulva. Ez ennyire zavarba tudja hozni? Vagy ennyire kényesen érinti? Miért?

- Egyetértek. - szusszantok, majd páromra vezetem tekintetem, aki elég jelentősen szuggerál ahhoz, hogy rájöjjek, ideje lenne beszélgetni - Szerintem már elég későre jár TaeTae.

- Ó tényleg! Már biztosan aggódnak, hogy hol lehetek. - mereng maga elé, majd előveszi telefonját - Baszki! 23 nem fogadott hívás! Azt hiszem sietnem kell. Talán akkor megúszom csak egy fejmosással. - siet a bejárathoz és sietősen felveszi cipőjét - Köszönöm a vendéglátást! - hajol meg - Még biztosan találkozni fogunk! - mutat rám amolyan ,,Ezt nem úszod meg" arccal. Halvány mosolyt engedve bólintok - Sziasztok. Jó éjt! - rohan el.

- Jó éjt! - mondjuk egyszerre, majd becsukom az ajtót, de nem fordulok meg. 

- Szóval a lakótársad vagyok, aki egyben a legjobb barátod és meghalt a jegyesem. - töri meg a csendet hosszas percek után a mögöttem álló.

- Figyelj Kook- félbeszakít.

- Tudom. Biztos megvolt a jó okod hazudni, de e felett csak akkor hunyok szemet, ha elmondod az indokot. - megfordulok. Karba tett kezekkel várja a magyarázatot. Felsóhajtok, majd végül nagy nehezen megszólalok.

- Én csak nem akartam, hogy tudja. - válaszolok, de mivel látom, hogy felszólalna, folytatom - Nem akarom, hogy kitudódjon.

- Mi? De hisz a környéken mindenki tudja, hogy együtt vagyunk! - csattan fel.

- Nem úgy értettem. - emelem védekezően a kezeimet magam elé - Hanem, hogy közöttük ne tudódjon ki.

- Közöttük? Mármint azok között, akikkel soha többé nem akartál találkozni? Furcsa. Mintha Taehyungnak örültél volna. - néz rám vádlón, amitől hatalmasat kell nyelnem.

- Azt hittem máshogy fog reagálni. Régen talán máshogy is, de lehet időközben megértette a távozásom okát. Rajta kívül még egy valaki van, aki ilyen kedvesen közeledne felém. De a többiek csak rosszul fogadnának és szeretném is elkerülni a velük való találkozást. Pont emiatt nem akarom, hogy megtudják, van számomra egy fontos személy. Nem azt mondom, hogy Tae elmondaná. De lehet, véletlenül kikotyogná. - sóhajtok fel mondandóm végén és a padlót kezdem el bámulni. 

- Féltesz? - aprót bólintok, majd hallom, ahogy kifújja a levegő és közeledik felém. Kissé megugrok, mikor karjaival magához húz majd egy szoros ölelésbe zár. Arcom csupasz mellkasába fúrom és viszonozom ölelését - Jimin. Nagyfiú vagyok már és nem mellesleg rendőr. Tudok vigyázni magamra. - simít kezével hajamba, de én csak nemlegesen megrázom a fejem. 

- Ők nem átlagosak, mint te. Hanem olyanok, mint én és gondolom erre már rájöttél. Egy másodperc se lennél egyikkőjüknek sem. - suttogom bőrére, amitől kirázza a hideg és egyből libabőrös lesz. 

- De akkor se értem. Hisz mitől jobb az, hogyha azt hiszik, hogy csak futókalandok vannak az életedben. Az miért nem baj, ha Tae kilocsogja?

- Mert akkor azt hiszik nincs senki fontos az életemben. Így neked nem eshet bántódásod. - pillantok fel aggódva és az ő szemeiben is hasonló érzelmeket látok - És nem is baj, ha az ötből négyen tudják, a lényeg az, hogy egy bizonyos személy ne tudja, hogy van valakim. Sőt! Azt se tudja, hogy hol is vagyok ezzel a valakivel. Nem kell rólam tudnia semmit. Épp ezért baj az is, hogy Tae tud rólam és rólad is. Ha leissza magát részegre, akkor képes lesz hangosan és boldogan kikiáltani, hogy ,,Találkoztam Jiminnel!". - utánozom Tae hangját.

- Nem hiszem, hogy meg tenné. - szorít jobban magához, majd egy puszit nyom fejem tetejére - Nem lesz semmi baj. - nyugtatón simít le hátamon majd vissza fel és ezt többször megismétli - Amúgy Jimin?

- Hm?

- Ki is az pontosan, aki nem tudhat semmit? - kérdésére nagyot nyelek, majd arcomat jobban belefúrom izmos felsőtestébe.

- Az exem. - suttogom alig hallhatóan. 

Ördögi kör 2.rész

[Megjegyzés: A történetben találkozhattok vastagon szedett szöveggel. Ez igazság szerint azt fejezné ki, hogy a szereplők angolul beszélnek. Hiszen Jimin és Jungkook Amerikában élnek így evidens, hogy angolul is beszélnek. 
UI: Ezt a kis jegyzetet később írtam ide, minthogy a részt kitettem volna így elnézést kérek azoktól, aki esetleg nem értettek valamit. "^^ ]

Lefagyva állok az ajtó előtt. 4 éve találkoztam vele utoljára, de semmit nem változott. Bár ezen meg sem kellene lepődnöm. Nem tudom, hogyan álljak hozzá. Nem szép emlékekkel váltunk el egymástól. Még mindig a fejemben lebeg az arckifejezése, amikor hátat fordítva elrohantam tőle. Tőlük. 

Vigyorogva ugrik a nyakamba, de én még most se mozdulok.

-Jimin! Annyira hiányoztál. - szorít jobban magához miközben hangja egyre inkább halkul. Most se reagálok semmit, hisz mit tudnék. Nekem is hiányzott, de az emlékek nem hagyják, hogy viszonozzam a gesztust. Ő leginkább a jó emlékeim szereplője. Főleg. De az utolsó napok nem épp a legbékésebben teltek.

Lassan elenged majd a vállaimba kapaszkodva néz szemeimbe.

- Hyung. - komoly ábrázatot vesz fel, majd folytatja - Egyedül jöttem. Senki nem tudja, hogy itt vagyok. - mondandója végen kieresztem az eddig bent tartott levegőt egy hatalmas sóhajtás formájában. Megkönnyebbülve nézek végre a másik szemeibe. Többnél-többnél érzelem kavarog lelkének tükrében, de a legnagyobb talán a boldogság. Egy darabig kellemes csendben, némán társalgunk egymással. Kell ez a pici idő, hogy lenyugodjak és neki is, hogy felfogja tényleg előtte állok. Végül megtörve a pillanatot én szólalok fel előbb.

- Hogy kerülsz ide? Mégis mit keresel Amerikában? - szegezem neki rögtön a kérdést, majd kezeit lehámozva magamról állok félre, hogy beljebb jöhessen. Előrébb sétálva leveszi cipőjét én, pedig becsukom az ajtót. Sportcipőjétől megválva tekint körbe lakásomon. Csillogó szemével mindet alaposan végig mér. 

- Nagyon szép helyen élsz hyung. - mondja továbbra is a nappaliban található hatalmas ablakot bámulva. 

- Nem válaszoltál a kérdésemre. - morgom neki, de nem bírom ki, hogy ne mosolyogjam meg látványát. Még mindig gyermekien aranyos. Hirtelen megindul az egyik ajtó irányába, hogy felfedezhesse a még mindig ismeretlen terepet - Tae! - szólok rá, hisz illetlenség hiába álltunk régen közel egymáshoz. Szerencsémre, elsőre a vendégszobát találja meg. Körbe néz, majd megfordul és elindul a következő ajtóhoz - Taehyung! Keresel valamit, vagy mi? - mordulok rá, de ez nem hatja meg. Balra indulva közelít a Jungkookkal közös hálónkhoz, de elé állva nem engedem tovább - Állj le! 

- De kíváncsi vagyok a szobádra hyung! - nyüszít fel majd hirtelen a kilincs felé nyúl, de időben elkapva karját vonszolom el onnan - Na! Miért nem mehetek be? Titkolsz valamit?

- Nem csak nincs kedvem, hogy kutakodj. Ma raktam rendet, nem kell a kupi. - pillantok rá, majd a konyhába érve leültetem. Már indulna vissza, de szavaimmal megállítom - Eszedbe ne jusson, vagy megverlek. A szobám tilos. 

- Ugyan! - int le - Kijöttél a formádból hyung. Esélytelen, hogy bántani tudj. - vigyorog rám pimaszul, de én is hasonló arcot felvéve hajolok az arcába.

- Szeretnél próbát tenni? - arcát elfordítva válaszol.

- Inkább nem. Még a végén megsérülnél. - szemeimbe nem nézve szuggerál erősen egy pontot a konyhába. Felnevetve távolodok el tőle. 

- Hát hogyne. - kuncogom még mindig - Kérsz valamit? - mosolyogva teszem fel a kérdést és végre felém fordítja arcát és szája felfelé görbül. 

- Teát. - megfordulva egyből felteszek vizet forrni, majd az egyik fiókot kihúzva kezdek el válogatni az ízek közül. Tae szereti az erdei gyümölcsöset így abból két filtert kivéve tolom vissza a fiókot.

- Szóval, hogy találtál rám? - szembe fordulok vele, komoly ábrázattal - Egyáltalán mit keresel itt?

- Meló. - vonja meg hanyagul vállát. Szemeim nagyra nőnek, hisz ez azt jelenti...

- Nem egyedül jöttél? De hisz az ajtóban- félbe szakít.

- Azt úgy értettem, hogy a házadhoz. De hidd el nem tudják, hogy itt vagyok. Sőt! Biztosra veszik szerintem, hogy még a városban vagyok. Végül is miért jöttem volna el ebbe a kis faluba? - emeli fel kezeit jelezve, hogy nincs mitől félnem. De igenis van! Itt vannak tőlem egy köpésre azok, akikkel nem akartam soha többé találkozni. Nagyot sóhajtva próbálom nyugtatni magam.

- És mégis, hogyan jutottál el onnan hozzám? - teszem fel ismét kérdésem.

- Nos egyedül nem volt semmi feladatom mára így úgy gondoltam sétálok egy kicsit. És hát megéheztem és betértem egy kávézó szerűségbe. Épp a rendelésemet vártam, amikor megpillantottam a hónap dolgozóját, aki ugye bár te vagy. - mosolygott rám én, viszont homlokon ütöm magam. Mondtam a főnöknek, hogy nem kell kitennie! Mert ugye nem elég a nevem, nem! Kell hozzá az arcom is! - Nos és nem is vártam egyből a pulthoz rohantam, hogy megkérdezzem, hogyan érhetnélek el, ami lássuk be kínkeservesen ment. - nevet fel kínosan.

- Miért? - értetlenül nézek szemeibe.

- Még mindig nem tudok angolul. De nem ez a lényeg. Nagy nehezen megértették és hosszas könyörgés után kinyögték a címed. Persze hozzá tették, hogy hülye vagyok. Azt az egyet még megértettem. - húzza fintorra száját - Szóval, ha mész dolgozni mond meg nekik, hogy bekaphatják. - kijelentésére felkuncogok.

- Rendben átadom.

- Amúgy- az ajtó nyitódása félbeszakítja. 

- Megjöttem. - hallom meg Jungkook hangját. Basszus! Taehyung zavartan pislog rám, de én nem tudok mit mondani. Nem tudhatja, hogy ő a pasim. Valamit ki kell találnom, de gyorsan. Talán há-

- Jimin. Itt va- megtorpan, amikor megpillantja a másikat - Oh, helló! - int a másiknak, aki viszonozza a gesztust - Ő ki? - pillant rám.

- Egy régi barátom. - válaszolom. 

- Mármint a múltadból? - néz rám kissé ijedten. Aish! Azt fogja hinni, hogy rossz ember. Pedig Taehyung sose bántott, de hiába próbálnám ezt a másiknak elmondani, hisz nem hinne nekem az alapján milyen szörnyűen írtam le neki a múltam.

 - Igen, de ő kedves szerepet töltött benne. - lépek mellé.

- Ne angolul! Nem értek belőle semmit! - nyüszít fel mögöttem Taehyung. Jungkook arrébb tolva lép Tae mellé, majd kezét nyújtja.

- Jeon Jeong Guk vagyok, de hívj nyugodtan Kooknak. Örülök, hogy megismertettelek! - mutatkozik be párom koreaiul. Hibátlanul és folyékonyan. Mi az Isten? De hisz itt született Amerikában és itt is nőtt fel!

- Kim Tae Hyung. Jimin egy régi barátja. És benned kit tisztelhetek? - nézett kíváncsian Taehyung.

- Én vagyok Jimin- félbe szakítom, ahogy karom válla felett átlendítem és így húzom magamhoz, mintha csak haverok lennénk.

- Lakótársa! - hadarom el gyorsan és szerelmemre pillantok, aki mérgesen néz rám. Kérlek, csak menj bele ebbe a hülye játékba!

- Tényleg? - figyel minket hitetlenül Tae - Nekem úgy tűnik, mintha valamit titkolnál Jiminie. Eléggé dühösnek látszik. - mutat Jungkookra.

- Ez így van. - válaszol Kook. Kérlek! - Eléggé zavaró, hogy csak  a lakótársának mondott - esetlenül pillantok rá, de ő csak a másikat figyel. Kérlek! - amikor a legjobb barátja vagyok, ha jól tudom! - csattan fel, mire mind a ketten meglepetten tekintünk rá. Megkönnyebbülve fújnám, ki a levegőt, de ezzel csak lebuktatnám magunkat.

- Ohh! Értem. - szólal fel végül Tae - Gondolom nem akarta az előző legjobb barátjának mondani. - mosolyog kissé keserűen Jungkookra, aki hasonló ábrázatot vesz fel, de hirtelen át csap szenvedősbe.

- Hogy bírtad vele? Szörnyű! Olyan trehány, hogy az csak na! És a főztje! Borzadály! - vágja igazság szerint hozzám a hibáimat, de tudom, hogy ezzel csak oldani akarja a hangulatot. Időközben oda sétál a felforrt vízhez és megcsinálja a teákat magának is keverve egyet.

- Te bele ettél? - néz riadtan páromra a másik, ami megmosolyogtat - És még élsz?

- Mint látod. - kuncog párom, miközben végig mutat saját magán. Megfordulva adja oda nekünk forró italunkat, majd ő is elkezdi szürcsölgetni.

- Mond csak, Kook igaz? - bólint - Mióta is éltek együtt? – kérdezi, miközben teáját fújva próbálja ihatóvá hűteni.

- Talán 3 éve? - pillant rám, amire bólintok - Igen azt hiszem valahogy úgy. - válaszol italát tovább szürcsölgetve. 

- 3 éve laktok együtt mégis jegyben jársz? - mutat párom ujján pihenő jegygyűrűre.

Ördögi kör 1. rész

- Jimin. - egy kellemes hang szólít a távolból, de túl messzinek tűnik ahhoz, hogy figyelmet szenteljek neki - Jimin! - közelebbről érzékelem ezt az angyali hangot, de szemeimre ólom súlyként nehezedik a fáradtság - Aish! - sóhajt fel kedves ébresztőm, amit már nem bírok mosolygás nélkül hagyni - Muszáj ezt minden reggel eljátszanunk, amikor nem kell menned dolgozni? - szid le párom, majd érzem, hogy az ágy besüpped mellettem és hideg ujjak kúsznak be a pólóm alá. 

Szinte már szokás nálunk az ilyen reggel. Egyszerűen csak Jungkook cirógatásától tudok felkelni. Bár, ha nem tenném meg elég hamar, akkor a kellemes érzés át futna érzékivé és pik-pakk felizgatna, aztán nem lenne megállás minimum délig. Ami számomra nem lenne gond, hisz szabadnapos vagyok, de neki igen, mer hívja a kötelesség.

Emlékszem ez a hagyomány fél éve kezdődött, amikor egy forró éjszaka után egyszerűen sehogy se tudott kiparancsolni a párnák közül. Nem kellett munkába mennem és neki is csak délutánra kellett be mennie. Természetes, hogy ezt a kis időt is kiszoktuk élvezni, akár egymás karjaiban egy filmet nézve. Viszont túlságosan lefárasztott ahhoz, hogy én kisétáljak arra a kényelmetlen bőrkanapéra, amit ő amúgy mellesleg imádott, és megnézzek egy filmet, amin nagy valószínűséggel elaludtam volna. Így a sokadik próbálkozásra ért el nálam sikert. Cirógatott, simogatott, a fülembe édes szavakat suttogott és én akarva, akaratlanul felizgultam. Éppen keltem volna fel, hogy magam alá teperjem, de ő akkor állt fel ágyunkból és sietősen a konyhába ment. 

- Komolyan így itt hagysz? - kiáltottam utána, mire felcsendült a jellegzetes gyermeki kacagása, ami akkor kissé még ördögien is csengett. 

- Legközelebb hamarabb kelj fel. - válaszolt nekem nevetve. Onnantól kezdve csak így keltett és mindketten tudtuk, hogy ha fel is izgat akkor se lesz menet és ő ezt kihasználta.

Percek múlva fordulok felé, mire abba hagyja tevékenységét. Álmosan pislogok fel rá, amit ő egy gyengéd mosollyal reagál le. Hajamat arrébb söpörve, homlokomra egy romantikus csókot adva kell fel mellőlem. Viszont a takarót is húzva maga után, mire engem megcsap az enyhe levegő. Tudom, hogy ezzel azt akarja elérni, hogy felkeljek, de én e helyett csak egy  kis gömbé kuporodva fekszek tovább az ágyban. 

- Gyerünk Kicsim! Ne feledd, hogy a csekkeket is be kell fizetned. - próbál kelteni, de ez még mindig nem elég indok, hogy elhagyjam a mi kényelmes várunkat - Csináltam reggelit is. - kijelentésesre már felpillantok rá ezzel jelezve, hogy jó úton halad, de még kéne valami, hogy kicsaljon a hálónkból - Viszont, ha nem sietsz, akkor egyedül kell megenned. - fordul ki a szobánkból én pedig egy megadó sóhajt kiengedve az ajkaimon ülök fel. A ruhák között, amik a földön hevernek, keresem az enyémet, de sehol se találom. Jungkook jól el dobta az éjszaka folyamán az biztos. Végül feladva felveszem páromét, ami nagy rám, de nem zavar, mert tudom szereti, ha az ő cuccát hordom.

Totyogva közelítem meg étkező asztalunkat és a székre leülve várom, hogy kiszolgáljon szerelmem. A finom illatokat megérezve hasam egy nagyot mordul. Kook kacagva sétál a konyhából a kész étellel a kezében.
- Látom nélkülem is hamar kimásztál volna. - helyezi elém a rántottát. Viszont mielőtt a saját helyére ülne, végigmér - Miért az én felsőm van rajtad? - huppan le elém.
- Mert nem találtam az enyém. - válaszoltam, majd enni kezdtem. Lássuk be, ha ő nem lenne, már éhen haltam volna. Nem tudok főzni és ezt mind ketten beismerjük és nem is enged a konyha közelébe. Talán egyszer készítettem vacsorát, hogy meglepjem, de annak is gyomor rontás lett a vége, amit párom szenvedett meg 2 napi folyamatos hányással.
- Az ágy alatt van, én felőlem.
- Vajon, hogy került be oda? - sóhajtok fel és rápillantok és szája egy rövid időre felgörbül, de vissza is veszi semleges arcát.
- Fogalmam sincs. - néz rám ártatlanul. Gyermeki arca van, és mások számára egy angyalnak tűnhet, ami félig-meddig igaz is. De, ha úgy van előbújik belőle a kisördög. Sose ismerné be, hogy egyszerűen imádja, ha az amúgy is elnyúlt pólóit magamra veszem. Magasabb nálam így ezek a ruhadarabok a térdemig érnek.

Közös reggelink után felveszi munkaruháját és az ajtóban egy rövid csókot váltva el is indul dolgozni. Szokás szerint elmosogatok, majd egy farmert és egy fehér pólót felkapva magamra, táskámmal a kezemben el indulok a csekkeket befizetni. Csak egy kocsink van és, mivel Jungkook azzal jár dolgozni, ezért busszal megyek be a falu mellett elhelyezkedő városba. Nincs nagy tömeg, hisz tömegközlekedéssel sokkal korábban szoktak munkába menni. Igazság szerint örülök, hogy 4 éve erre a kissé elhagyatott helyre esett a választásom. Csendes még is szemet kápráztatóan gyönyörű.

Aznapi egyetlen feladatommal végezve beugrok munkahelyemre köszöni kollégáimnak. Egy kávét elfogyasztva már indulok is haza, hisz több dolgom itt nincs, és mégis csak otthon lehet a legjobban pihenni. Hazaérve arra kényelmetlen kanapéra elfekszek és valami érdekes filmet keresek. 4 óra körül egy SMS érkezik, amit telefonom halk pittyegése jelez. Nagyot nyújtózva a kávézó asztalhoz veszem el a készüléket, majdnem lefordulva a bútorról.

-Kookie-

Ma előbb érek haza, olyan 6-ra. Viszek vacsit, mert nincs kedvem főzni. Sushi megfelel? Ja és, ha lehet takaríts ki. Rég volt már. Majd legközelebb én fogok. Köszi.

Válaszolva neki, feltápászkodok és egy nagyot sóhajtva körbe nézek. Kit érdekel hogy mikor volt, amikor nem is látszik. Vagyis egy-két helyen poros, de úgy se jön egy ideig vendégünk. Na jó egy kicsit trehány vagyok, de hát mégis kinek lenne kedve takarítani? Kelletlenül nyögök fel, majd egy rongyot és egy tisztítószert keresve nekiállok a nappaliban lévő polcok és szekrények letörléséhez. Ezután felporszívózok, majd áttérve a konyhába letörlöm a pultokat és a tűzhelyet. Még a fürdőszobát is kitakarítom. A kádat ki is mosom! Remélem ezért kapok valami jutalmat. Persze, ha ezt mondanám neki, akkor csak lerázna azzal, hogy én is itt élek, úgyhogy az alap, hogy tiszta a lakásom. Vagy még azt is felelheti, hogy amúgy is lefekszünk egymással, ha takarítottam, ha nem. Utolsónak a szobánkat hagyom, ahol az ágy fel van dúlva és ruhadarabok hevernek mindenhol. Igaz későn értünk haza mindketten, de a sok túl óra miatt már 1 hete nem értünk egymáshoz úgy. Tegnap viszont mindketten feltüzelve értünk haza így elég mozgalmas éjszakánk volt. Beágyazok és a szennyest kiviszem a fürdőbe. 

Csöngetnek.

Fejemet felkapom az órára és csak most veszem észre, hogy már 6 óra van. De, ha Jungkook az akkor minek csenget? Lehet nem vitt kulcsot én meg bezártam az ajtót, hogyha esetleg elalszok a filmen, akkor semmilyen illetéktelen alak ne tudjon bejönni. 

A kulcsot elfordítva nyitom ki az ajtót, viszont nem az a személy áll ott, akire számítottam. Sőt! A legrosszabb rémálmaimban sem képzeltem, hogy valaha is találkozok vele újra. Vagyis de, viszont mindig reménykedtem, hogy azok tényleg csak rémképek maradnak. Most pedig itt áll a múltam egyik szereplője, akinek talán még tudnék is örülni, ha nem tudnám azt, hogyha ő itt áll akkor a többiek is valahol a közelben tartózkodhatnak, mert sose járnak egyedül. Legalább ketten szoktak valamerre menni, de Amerikába tuti, hogy mindannyian jöttek. 

Hosszas percek múlva sikerül kinyögnöm az előttem álló fiú nevét, aki hatalmas vigyorral várja, hogy végre visszatérjek a valóságba.

- Taehyung?

Ördögi kör - Prólogus

Fáradtan mászok ki az ágyból. A párom még elég mélyen alszik, de nem is csodálom. Hajnali 3-kor az emberek nem éppen félálomban vannak. Itt jön az a kérdés, hogy én miért vagyok ébren. Rémálom, avagy a múlt kísértése. 4 év eltelt már az óta. Szinte lehetetlenség, hogy újra kezdődjön az egész. Nem véletlenül jöttem ide. Elég nagy ez az ország, hogy nyugodtan leélhessem itt az életem hátra lévő részét. De ilyenkor tör rám valami. Valami olyan, ami elő hozza a régi dolgokat. Félelem, aggodalom. Nem. Ez már rettegés. Pont azoktól, akiket valaha szerettem. Ők voltak a mindenem, de most ahogy rájuk gondolok, csak az fordul meg a fejemben, hogy soha többé ne találkozzak velük. Egyszerre megy át rajtam a gyűlölet és a félelem érzése. Miért nem nyugodhatok tőlük? Miért nem feküdhetek le úgy, hogy biztos vagyok abban, hogy minden rendben lesz. A válasz egyszerű. Mert ők sose fogják elfogadni a távozásomat. És biztos most is ott vagyok valahol a fejükben, hogy visszaszerezzenek. És ettől félek a legjobban. Hogy sikerrel járnak.

Gondolat menetemet a mellettem szuszogó személy zavarja meg, ugyan is hirtelen átfordul és rám szegezi sötét szemeit, amik az ablakon átszűrődő holdfény fénye miatt csillognak. 

- Megint? - válaszként csak bólintok, majd felállom és elkezdek felöltözni.

- Meg éhes is lettem.

- Én is mehetek? - kérdésére megtorpanok a hálónk ajtajában.

- Tudod, hogy nem szeretem, ha-

- Kérlek! - nem kellett hátra néznem ahhoz, hogy tudjam, milyen arcot vág. Utálom, hogy már azzal rá tud venni, ahogy elképzelem a szomorú arcát. Sóhaj hagyja el a számat és félig hátra fordulok.

- Rendben. De öltözz fel rendesen. Nem szeretném, hogy megint meg fázz. Mint múltkor. - amint végig mondom már ott terem mellettem,  felöltözve, és kezemet megfogva jelezi, hogy mehetünk. Csendesen sétálunk a kihalt utcákon. Szeretem ezt a kisvárost. Igaz nincs messze tőlünk New York. Talán az égbolt ezért nem volt sose teljesen fekete. A nagyváros fénye idáig elér és mondhatni szép látványt nyújt, hogy a fellegek egyik része sötét volt, míg a másik világos. Már milliószor jártam ki este, de még mindig tudok benne gyönyörködni.

- Megint nem fogod elmondani, hogy mit álmodtál igaz? - félve pillant rám. Imádom mikor ilyen félénk. Pedig már 2 éve együtt járunk. Elé állok, majd gyengéden megcsókolom. Kezével nyakamat átkarolja majd csalódott sóhajjal váll el tőlem.

- Tudod, hogy bármit megmondok Kookie, de a múltam az más. Legszívesebben elfelejteném az egészet.

- Akkor tedd azt.

- De nem lehet. Félek, hogy minden újra kezdődik. Egyszerre tűnik lehetetlennek és lehetségesnek. - fakadok ki majd védelmet keresve mellkasához bújok. Derekát átkulcsolom és közelebb húzom magamhoz.

- Nyugi Jimin. Hány éve is volt az a dolog?

- 4 éve.

- Akkor nincs mitől félned. Ha ennyi idő után sem történt semmi, akkor már nem is fog.

- Én is ebben reménykedek. - emelem fel rá a tekintetem - Viszont menjünk, hamar visszaakarok érni, hogy aludhassunk. - szusszantom, majd kezét megfogva húzom magam után. 

- Miért? Szerintem gyönyörű látvány. És te is az vagy közben. - hangja kedvesen csilingel a sötét éjszakában. 

- Szerinted szép, ahogy eszek? - pillantok rá, ő pedig csak bólint - Szerintem undorító. Sőt az egész lényem az. És - mondandómat párom zavarja meg azzal, hogy vállon csap. 

- Ne mondj ilyeneket. - dühös, hallatszik a hangján - Ha igazak lennének, akkor nagy valószínűséggel nem lennék veled. Káprázatos vagy. Nincs ennél jobb szó rád és többé nem akarom, hogy olyan jelzőkkel illesd magad. 

- Jó. - sóhajtok fel - Megérkeztünk. - pillantok fel a fém táblára, amire nagy szavakkal van kiírva a neve. Temető. A hideg futkos a hátamon akárhányszor csak ide jövünk. Pedig itt található az éltető erőm forrása. 

Elfelejtve - JiKook OS

Megölöm. Biztosan megölöm. Már öt napja vagyok leszarva. Kilépünk a közös szobánkból és mintha nem is léteznék. Persze éjszaka bújik hozzám meg megdug. Eddig elnéztem, mert szoros menetrendünk van, de kérem ez már több  a soknál. Legalább megölelhetne vagy valami. Még egy pillantás is elég lenne, de azt se kapok. Kamerák előtt is messze áll tőlem, hogy még véletlenül se velem kelljen csinálnia valamit a fanoknak. Nem dehogy! Inkább Tae hyunggal játszik meg bolondozik. Igaz, hogy féltékeny típus vagyok, de V lenne az utolsó akire tudnék féltékenykedni, de az a mocsok elintézte. Bekaphatja! Ha azt akarta, hogy bedurcázzak és én se keressem a társaságát, akkor gratulálok elérte!

- Park Jimin! - kérlek Jin hyung! A közelemben ne mond ki annak a senkinek a nevét. Nem, hogy hallani nem akarom, de látni sem.

Legidősebb hyungunk jogosan mondta ilyen ingerülten ennek a nevét. Szünetünk van és annak és V hyungak nincs jobb dolga, mint játszani az étellel. Míg ők jókat nevetnek ezen, addig Jin és Suga hyung csak fejüket fogják. A kedves leaderünk épp alszik, míg én csak messze tőlük figyelem az eseményeket. Hobi hyung pedig...

- Miért eszel egyedül Kookie? - huppant le mellém a kanapéra a gondolatmenetem tárgya.

- Itt csendesebb. - érzelem mentesen mondom ki a szavakat, pedig szívesen szívnám Jin vérét Taetaevel, de úgy, hogy az is ott van nem.

- Látom baj van. - karolta át a vállam -  Na mesélj. Hyungnak bármit elmondhatsz. - mosolygott rám kedvesen. Felsóhajtottam kínomban. Ilyen hamar leesett neki - Szóval?

- Nem lényeges hyung. - pillantottam rá. Lebiggyesztette ajkát válaszomra, de hamar játékos vigyorrá változtak. Jaj ne! Rosszat sejtek.

- Ne makacskodj! - fogta meg fejem majd közelebb húzott magához. Másik kezét fejem tetejére tette majd elkezdte dörzsölgetni - Ha ezután se beszélsz keményebb módszerhez folyamodok. - mondta nevetve továbbra is barackot osztva a kobakomra.

- Hyung! Hagyd abba. Ne már! - próbáltam eltolni magamtól, ami sikerült is. Hátamra érkeztem, de időt nem vesztegetve fordultam hasamra ám mielőtt elfuthattam volna valaki ráült a hátamra.

- Nem menekülsz te ilyen könnyen. - nevetett rajtam kínzóm. De, ha ő J-horse, akkor nem neki kéne alattam lennie?

- Mondom, hogy nem lényeges. - próbáltam lelökni magamról, de erősebbnek bizonyosodott. Kijelentésemre nem válaszolt csak elkezdett csikizni. Minden tag tudja, hogy erre nagyon érzékeny vagyok és, ha lázadozok, akkor ki is használják. Vergődtem és nevetve kiáltoztam kínzása miatt. Viszont 5 perc után feladtam,

- Jó! Elmondom, csak hagyd abba! - már könnyem folyt, mikor végre befejezte.

- Tényleg? Na hadd halljam. -  ült továbbra is rajtam, mintha valami trónus lennék.

- Majd próbák után. - pillantottam fel rá, mire ő látványosan kezdte újra oldalam felé emelni kezeit - Ígérem! Ígérem! - sikította fel, ő pedig nevetve szállt le rólam és húzott fel.

A kis jelenetünket mindenki végig nézte. Még Namjoon hyungot is felvertük, de ő csak jókat nevetett rajtunk, ahogy a többiek. Kivéve egy valakit, aki, ha minden igaz a párom, bár mostanában nem úgy viselkedett velem. Jimin úgy nézett a szemeimbe, mint aki meg akart ölni. A szikrákkal, amik a tekintetéből jöttek majdnem lángra gyújtottak, olyan intenzitással sugározta felém. Én egyszer nem szóltam neki, ha zavart, hogy V hyunggal szinte egymás szájába voltak úgy nevettek. De persze, ha én csinálok kétes dolgokat, akkor a pokolba küld. Levágtam neki egy,, Mi a fasz van?" fejet, erre ő elfordult és ugyan úgy észre se vett. De legalább egy pillantással illetett...

 Folytattuk a próbákat, aminek a végére szokásosan hullaként végeztük. De a kínzásomnak még nincs vége. Hopi hyunggal megbeszéltük, hogy még elmegyünk sétálni és akkor megoszthatom vele a problémám. De jó nekem...

- Mehetünk? - nézett rám kissé komásan vallatóm. Még őt is lefárasztotta a mai nap, bár nem csodálom. Bólintottam válaszul, majd elköszöntünk a többiektől. Jimin megint csak egy gyilkos pillantással illetett, de hamar visszavette az ,,észre se veszlek" álarcot.

Sokáig csak szótlanul sétáltunk egymás mellett és végül egy parkban kötöttünk ki. Leültünk az egyik ülőalkalmatosságra és csak csendben bámultunk előre. Úgy néz ki nekem kell megtörnöm a csendet. Szomorúan sóhajtottam majd neki kezdtem.

- Tudod mostanában úgy érzem, hogy Jimint már nem érdeklem. Ha kijövünk a szobánkból megszűnök létezni. Az elején, amikor még nem vettem észre kerestem a társaságát, de sokszor úgy csinált, mintha nem is hallana. Ha pedig szembe álltam vele, akkor egyszavas válaszokkal rázott le. Persze este bújik meg minden, de akkor előtettek miért nem? Hisz mindenki tudja már. A stáb tagok, a stylistok és még a koreográfusunk is. Menedzser hyung is tudja már. Akkor miért kerül? - motyogtam el a végét. Hyung nem mondott semmit csak átkarolta vállam és magához húzott. Jól esett az, hogy Jiminnen kívül más is megölel. Mert ugye ő kapcsolatunk elején közölte, hogy nem fogja jó szemmel nézni, ha bárki ölelget. És ezt nem csak nekem mondta, hanem a többieknek is. És ők mit csináltak válaszul? Egyesével oda jöttek jó erősen megölelgetni. Még Suga hyung is, csak hogy húzzák Jimin agyát. Az emlékre elmosolyodtam, míg fejemet Hopi vállára helyeztem. Lenézett rám, de mosolyom láttán kérdőn pillantott rám.

- Tudod, ha most ezt látná, vörös fejjel jönne ide, hogy te ne ölelgesd az én Jungkookie-mat. - mondandóm végén felnevetett és jobban magához szorított.

- Én viszont belefojtanám a hóba, amiért megbántott téged.

- Mit csináljak hyung?

- Vond kérdőre és... - dörzsölte állát, míg gondolkozott - Ne aludj vele. Gyere át hozzánk. Nammal helyet cserélsz és beszélek V-vel, hogy ő még véletlenül se tegye ugyan ezt Jiminnel. Jót fog tenni nektek a külön alvás. - válaszul bólintottam, majd áttértünk más témára. Próbált vidítani, ami sikerült is. Elmesélte, hogy RapMonsternek milyen nehéz volt az ő zajuk mellett pihennie, de előhozták belőle is a gyereket, bár néha csendre intette őket. Olyan 3 órája beszélgethettünk, amikor Hobit hívta Jin hyung, hogy ideje lenne hazamennünk. Addig én is megnéztem a telefonom és volt 12 nem fogadott hívásom a páromtól. Amikor megnyitottam a üzeneteimet, akkor hívott Jimin, de kinyomtam. Most már 13. Nem fogom még kérdőre vonni. Egyelőre maradjunk a távol tartásnál.

Szótlanul telt a haza utunk is, de ez természetes, hisz amint megindultunk ránk telepedett a fáradtság, amit a jókedvünk és a beszélgetésünk miatt észre se vettünk. Csendben nyitottunk be a dorm ajtaján és halkan vettük le cipőnket és kabátunkat. A konyhából érkezett ki fény, de szerencsémre csak Jin hyung mosogatta el a koszos edényeket.

- Kook. - pisszegett felém Hope - Gyere, beszélj Monival és addig Taevel egyeztetek. - bólintottam majd megindultunk szobájuk felé. Mindketten az ágyukon feküdtek. Míg V a telefonján játszott addig leaderünk zenét hallgatott. Nosztalgikus, mert amíg egy szobán osztoztunk ugyan ezt csinálta.

- Hyung! - értem vállához, mire leemelte fejéről a fejhallgatót.

- Baj van? - nézett rám kedvesen.

- Nos, ami azt illeti igen. Helyet tudnál velem cserélni ma este? - kérdeztem meg. Ő értetlenül pislogott, de csakhamar leesett neki. Frusztráltan sóhajtott.

- Összevesztetek? - masszírozta homlokát, míg rám pillantott.

- Még nem. Majd, ha megtudja, gondolom igen.

- Jungkook nem kéne megbeszélnetek?

- Holnap. Ma őrlődjön csak magában, ahogy eddig én. - szusszantottam dühösen. Szenvedősen felsóhajtott majd felállt az ágyáról.

- Rendben, de ha ez kihat a teljesítményetekre, akkor büntetésből az egész csapat előtt kell erről beszélnetek. -  mondta a várható következményeket, amire csak egy szájhúzás volt a válaszom.

Megbeszéltük, hogy én és Hopi gyorsan lezuhanyozunk. Addig Nam a szobájukban marad, mert nem lenne jó, ha Jimin idő előtt megtudná, hogy nem alszom vele. Nem véletlenül fogjuk bezárni az ajtót. Nem fog tudni semmivel se próbálkozni. Miután végeztünk Namjoon hyungot átküldtük a másik szobába és az ajtóban elfordítottuk a zárat.

Arra számítottam, hogy addig fog dörömbölni, míg ki nem nyitjuk, de ez elmaradt. Bár lehet hyung mondta neki, hogy esélytelen. Az ébresztőmre keltem és elkezdtem készülődni ugyan is ma koncertünk lesz. Fürdőből kiérve viszont egy álmos szőke törpébe botlottam. Szó szerint. Majdnem fellöktem. Persze én rögtön tudtam kinek menten neki így gyorsan kikerültem, de sajnos gyorsan feleszmélt és karom után nyúlt, majd szembe fordított magával.

- Jungkook miért nem aludtál velem? Miért kellett RapMonsterrel helyet cserélned? - nézett rám dühösen.

- Azta! - olyan meglepődött fejet vágtam amennyire csak tudtam, míg ő csak értetlenül pislogott - Nem a szobánkban vagyunk és hozzám szólsz? Lázas vagy Jimin? - hangom csöpögött a gúnytól és a megvetéstől. Ugyan akkor kihagytam a hyung szót, ami a kamerák előtt azt jelenti, hogy szívózók vele, de a háttérben nagyon nagy jelentősége van, ha lehagyom. Olyankor biztosra tudhatja, hogy haragszom rá. Kijelentésemre teljesen lesokkolt és szorításán is lazított, amit ki használva rántottam ki a kezem és hagytam magára.

Nap eléggé feszülten ment le, de szerencsémre kettőnk közül egyikünk se rontott így megúsztam a csapatos lelkizést. Egyelőre. Sietve mentem szobánk felé, hogy ruhát felkapva térjek ki onnan minél előbb. Megint Tae és Hoseok hyunggal fogok aludni. És, hogy ezért miért kellett sietnem. Jimin. Egész nap magamon éreztem a tekintetét és tudtam azt tervezi, hogy majd itt a négy fal között megbeszéljük. Azt lesheti! Eddig nem érdekeltem? Akkor most se érdekeljem!

- Jungkook. - hallottam meg nevemet, ahogy Jimin motyogja mögöttem.

- Nem érdekelsz! - morogtam neki rá se pillantva. Nem válaszolt semmit. Olyan halkan jött közelebb, hogy észre se vettem, csak amikor hátulról átölelt és arcát hátamba fúrta.

- Kérlek! Csak meg akarom magyarázni. Ígérem, hogy volt okom arra, hogy kerüljelek. - mondandója végén lefejtettem magamról kezeit és szembe fordultam vele idegesen pillantva le rá.

- Szerinted van olyan indokod, amivel megbocsátom azt, hogy rám se néztél?! - dühös voltam rá nagyon is. Nem válaszolt csak lehajtotta és aprót bólintott. Máskor már olvadnék a látványtól, hogy hitetlenül aranyos, amikor leveszett, de most nem. Ebből is látszik, hogy túlment a határon.

- Akkor mutasd mi az! Kíváncsian várom miért szartál rám magasról a héten! -  fakadtam ki rá.

- Rendben. - sóhajtott - Egy hívást elintézhetnék? - pillantott rám kérlelően. Bólintottam válaszul, majd telefonját felkapva kiment a szobánkból. Fél órán át volt távol, viszont amikor visszajött szó nélkül tol ki közös hálónkból és zárta magára az ajtót.

- Hé mit csinálsz? - dörömböltem neki, de nem óhajtott válaszolni.

- Jungkook! - ugrott rám V és hátulról ölelt át ezzel két kezemet a testem mellé szorítva.

- Mit akarsz? Nem vagyok vicces hangulatomban - morogtam neki, de ő csak huncutul vigyorgott rám. Hirtelen elsötétült előttem minden. Valami anyagot tekertek a szemem köré és kötötték meg a fejemen. 

- Hé! Szedjétek le rólam! - kezdtem ficánkolni Tae karjaiban. 

- Nyugi már! - hallottam magam mellett Hopi hangját - Jimin mondta, hogy kössük be a szemed. - kijelentése ellenére is küzdöttem hyungom ellen. Nem érdekel mit mondott nincs kedvem játszadozni. Úgy tervezi megmutatni, elmondani az indokát, hogy nem látok, Milyen hülyeség ez?

- Na, nyugi. - siklik arcomra egy igen kicsi, de mégis kellemes melegséget sugárzó kéz.

- Vedd le rólam! - mordulok rá, mire csak felsóhajt.

- Nem szereted a meglepetéseket? - kérdezi párom még mindig arcomat simogatva. Eközben érzem, hogy Taehyung elenged így csak ketten maradtunk.

- De! - szusszantom mérgesen, miután megértettem mire szükséges ez. 

- Akkor marad. - Kezemért nyúl, majd elkezd maga után húzni. Megállít, majd bal lábamat megfogva vezeti azt bakancsomba és ugyan ezt megteszi a másikkal is. Belebújtat egy pulcsiba, majd kabátomba is. Arcomra rak egy szájmaszkot és végezetül egy sapkát a fejemre. Pár percig hallom, hogy ő is mozgolódik, majd kezemet megfogva szól vissza a többieknek - Elmentünk majd jövünk. 

Olyan 20 perce utazhattunk, amikor megálltunk kiszálltunk egy kocsiból. Út közben továbbra se láttam semmit, de Jimin combomra simította kezét, így kissé nyugodtabban ültem végig az utat. Megérkezve továbbra is rajtam volt a kendő így nem nagyon sejtettem hol lehetünk. Bementünk egy épületbe, amire a kellemes melegből jöttem rá. Megállított valahol és mondta, hogy ne mozduljak. Pár percig vártam, míg visszajött hozzám és egy liftbe vezetett tovább. Csendben álltunk egymás mellett, míg egy emeletre érve húzott maga után. Valamivel bajlódott, mert sok szitokszó hagyta el száját. Végül megfogva kezem mentünk tovább, de nem sokat. Talán egy szobába mentünk be.

- Jó most már leveheted. - lépett mögém, hátulról átölelve, kezét hasamon átkulcsolva suttogott a fülembe. Kapkodva szedtem le szemfedőt, mert nagyon kíváncsi voltam hol lehetünk. A fény fájdalmasan érintette szememet a sötétség után. Pár percig dörzsöltem szemem, hogy hozzászokjon a hirtelen érkezett fény áradathoz. Pislogtam párat, majd végül szemem elé egy gyönyörű látvány került. Egy igazán szépen berendezett hotel szobában voltunk, amihez egy hatalmas ablak társult. Kilépve párom öleléséből léptem oda és csodáltam a gyönyörű látképet, hisz olyan magasan voltunk, hogy az egész várost lehetett látni. Bámészkodásomból Jimin rántott vissza, ahogy halkan kuncogott mögöttem. Kérdőn pillantottam felé.

- Miért vagyunk itt? - kérdésemre csak felnevetett, majd csípőmnél fogva húzott magához. Automatikus öleltem át nyakánál. 

- Tudod eredetileg holnap hoztalak volna ide, de annyira dühös voltál, hogy tudtam, ha addig várok, akkor éjszaka levágod a férfiasságom bosszúból. - kuncogott, ahogy belegondolt, hogy képes lennék-e rá. Miért holnap? Mi van holnap? - De szerencsémre a foglalást előbbre tudták hozni és menedzser hyung is megengedte, hogy két napig pihenőt kapjunk. Persze a többiek is részesülnek benne így most nagyon boldogok, hogy összejöttünk. - homlokunkat összeérintette és úgy beszélt hozzám. Hogy összejöttünk? Várjunk! Na ne... Kiment a fejemből teljesen.

- Holnap leszünk 1 éve együtt. - nyíltak tágra a szemeim, amin az előttem lévő jót nevetett. Orrunk is összenyomta és úgy nézett továbbra is a szemembe. 

- Pontosan. Tudod, mások dühösek lennének, ha a párjuk elfelejtené ezt a napot, de én kifejezetten örülök. Így nagyobb volt a meglepetés. - szemei csillogtak az örömtől, hogy elérte célját.

- De még mindig nem mondtad el miért kerültél. - szűkítettem össze szemem, de nem húzódtam el tőle. Lássuk be most sikerült meglágyítania szívem. Mélyet sóhajtott mielőtt válaszolt volna.

- Tudod mennyire nem bírom magamban tartani az ilyen titkokat. Így azt láttam célszerűnek, ha nem beszélek veled. Esténként is alig bírtam magamban tartani azt az örömöt, hogy hétvégén kettesben lehetünk egy wellness szállodában. 

- Wellness? - néztem rá megilletődően, mire egy hatalmas mosolyra húzódtak ajkai.

- Bizony. Megyünk majd masszázsra meg van medencéjük is. Ó és szaunába is mehetünk, ahol kérhetünk egy külön kabint csak magunknak. - pajkosan csillantak szemei és száját is megnyalta kijelentésére.

Nap végére mondhatni felfrissülve megyünk vissza fel a szobánkba. És úgy, ahogy mondta tényleg külön részt kaptunk, ahol hadd ne mondjam mik történtek. Táskánkból, amit még indulásunk előtt készített elő, kerestem magunknak alvó ruhát. Addig ő a telefonját nézegette.

- Képzeld Jungkook tegnap előtt egy ARMY sétált a próbateremhez közeli parkban. - kezdett bele, de én már tudtam végét így kelletlenül sóhajtottam - És egy egésze érdekes dolgot fotózott le. Komolyan bújtatok Hoseokkal? - szegezte nekem a kérdést, mire én mérgesen pillantottam hátra.

- Komolyan veszekedni akarsz? - néztem rá, de a mérges feje helyett huncutul vigyorgott rám. Most akkor mi van?

- Hát a veszekedést kihagynám és tovább lépnék a békülős szexre. - már a kijelentésre érzem, hogy forrósodni kezdek. Vágytól túlfűtve indulok meg felé, amit hatalmas perverz vigyorral néz végig. 1 éve boldogítjuk egymást és tudom, hogy ez még nagyon sokáig így lesz. Sőt, akár életünk végéig is.