Change 7. rész

Izgultam. És féltem is egyben. Már azon gondolkoztam, megkérem Tae-t, hogy aludhassak vele, de azzal csak azt érném  el, hogy az alvajárásom újból elő jönne, felvernék mindenkit és végül vele egy ágyban kötnék ki.

Szobánkba belépve a zuhany hangja csapja meg fülem. Nyugi Kook! Lefürdik, én is, és csendben eltesszük magunkat holnapra.

Nos, a tervem már ott megdőlt, hogy elaludtam. Szobatársam rázogatására keltem.

- Kook. - suttogta nevem, míg vállamat fogta. Nyüszítve fordultam el tőle, ezzel megkuncogtatva őt - Le kell fürdened. Büdös vagy. - megnyilvánulására mérgesen pillantottam vigyorgó fejére.

- Tudod, lehet, hogy szöveget jól tudsz írni, de bókolásban pocsék vagy. - szóltam vissza neki, majd lassú, kimért mozdulatokkal indultam el a fürdőbe, de hangja megállított az ajtóban.

- Jó akkor azt mondom, hogy az izmos testedre és a formás seggedre rá fér a fürdés, mert egész éjszaka sétáltunk.

Már fordultam meg és szóltam volna vissza neki, amikor látványa megállított. Köntöst viselt, de lazán kötötte meg, így belátást nyerve mellkasára, amit ritkán mutogatott. Tökéletes, minden szempontból. Tekintetem lejjebb vezettem testén. Hófehér combjára belátást nyertem. Sokan azt állítják, hogy vézna, de ezek után 100%, hogy nem. Bizton állítom, hogy izmos lába van. Szemeimet visszavezettem arcához, amibe tincsei vizesen lógtak bele, ezzel pontot téve szexisségére. Szemeivel kíváncsian méregetett, míg ajkai huncut mosolyra húzódtak.

Fejembe villámcsapásként ért a felismerés, hogy most megbámultam. Rák vörös fejjel fordulok meg és csukom be magam mögött a fürdő ajtót.

- Jungkook, miért menekülsz? - hallottam nevető hangját, ahogy egyre közelebb ért. Gyorsan bezártam magam és pont időben - Szóval jól nézek ki? 

- Nem értem miről beszélsz. - motyogtam homlokomat az ajtónak döntve. Csodáltam, hogy meghallotta.

- Ne nézz hülyének Kookie. Szinte felfaltál. - kuncogott.

- Hagyjál! Megyek fürdeni, azaz biztosan nem foglak hallani! - kiabáltam ki neki, amit egy nevetéssel lereagált, majd már csak távolodó lépteinek zaját hallottam. Hangosan felsóhajtottam és nekikezdtem a vetkőzésnek. A lehető leglassabban mosakodtam, hogy minél később legyen kínos helyzetben részem. De kellemeset csalódtam. Szobatársam fejhallgatóval a fején, laptopjával az ölében ült az ágyán és gondolom dolgozott. Nyugodtan, bármiféle szóváltás nélkül térhettem nyugovóra.

Ám nem volt olyan békés, mint amilyenre számítottam. Az éjszaka folyamán már harmadjára riadtam fel. Nem tudom, mit álmodtam, de biztosan valami szörnyűt, mert teljesen leizzadva kisebbet sikítva ébredtem. Sőt ennél a könnyem is fojt már. Hyungom ebből semmit sem érzékelt, mert fülhallgatóval aludt. Fáradtan másztam ki az ágyamból és a szoba kis konyhájába vettem az irányt. Az apró hűtőből egy palack vizet halásztam elő, amit lassan kezdtem kortyolgatni. Viszont a lámpa pont Suga szemeibe világított és ezzel felébresztette őt. 

- Jungkook? - húzta ki füléből a zenehallgatásra alkalmas kis eszközt, majd telefonján megtekintette az időt - Mi a francért nem alszol? - morogta és másik irányba fordította fejét. 

- Nem tudok aludni. Mindig felriadok. - ásítottam mondandóm végén.

- Akkor gyere ide és aludj velem. Eddig mindig nyugton voltál. Vagy is addig, amíg rám nem másztál. - bár nem láttam arcát biztos voltam benne, hogy vigyorog. Mérgesen szusszantottam, ezzel ügyet sem vetve mondandójának második felére.

- Nem fogok önként bemászni melléd. Soha. - vágtam keményen fejéhez a szavakat, majd a villanyt leoltva vissza az indultam az ágyamba. Miután kényelembe helyeztem magam, észrevettem, hogy felült. Igaz sötét volt, de a város fényéből, ami beszökött az ablakon kissé megvilágította a szobát, ezzel tökéletesen ráláttam. Lemondóan sóhajtott miközben megrázta fejét.

- Nehéz eset vagy - szólalt meg, majd felállva felém közeledett és szó nélkül bemászott mellém. Persze tartva a távolságot. Ha nem tette volna, biztosan lerúgtam volna. 

- Mit csinálsz? - szűkítettem össze szemeimet, amire ő csak megforgatta az övéit.

- Gondolj bele. Eddig azért jártál alva, hogy a közelembe lehess. Viszont most, hogy egy szobában vagyunk elég közel vagy, de mégsem. Igaz nem jársz alva, de mivel nem vagyok melletted így a tudatalattid heves ellenkezésbe kezdett a hiányom miatt. És ez rémálom formájában jelent meg. - magyarázkodott.

- Te miféle hülyeségről zagyválsz? - fordultam el tőle. Mi az, hogy a hiánya miatt? Az ő hibájából bele mentem egy elhódításos baromságba és most nyugtom sincs. z miatt látok rémeket alvás közben.  

- Ez így van. Csak fogadd el. - kuncogott és hallottam, hogy közelebb jött. Automatikusan mentem távolabb tőle, amin szintén nevetett - Nyugi csak olyan messze vagy, hogy alig jut rám takaró.

- Hozd át a sajátod. - morogtam neki.

- Szeretnél egész este forgolódni és holnap hulla fáradtan részt venni az órákon? - tette fel kérdését.

- Nem. - sóhajtottam, mert lehet, így már tudni fogok aludni. 

- Akkor ne menekülj. Nem fogok hozzád nyúlni ne félj. Hisz megegyeztünk meddig mehetek el nem? - kúszott közelebb, de most nem mozdultam.

- De. Jó éjt. – zártam le hamar a beszélgetést.

- Jó éjszakát. - ásított és percekkel később már aludtam is. 

Reggel az ablakon beszűrődő fényre keltem, hisz szüntelenül a szememet érte. Nagy nehezen kinyitottam, amikor észrevettem, hogy máshogy fekszünk, mint elalvás előtt. Már megint bújtam hozzá, akárcsak múltkor. A tudatalattim biztos nagyon jól szórakozik ezen, de nekem egyáltalán nem vicces. Miért pont ő? Hisz Jimin, vagy V ésszerűbb lenne. Igaz mondjuk Suga van tőlem a legtávolabb, mert már Namjoon hyunggal is egész jól elvagyunk a szobánkban. Lehet vele komolyabban is beszélni, és ez nagyon fontos számomra. 

- Utállak. - sóhajtottam halkan és csendben kikeltem az ágyból. Gyorsan magamra kaptam pár ruhát, majd Jiminék szobájába vettem az irányt. Vele tudok erről beszélni amúgy is már sejt valamit, akkor be is avatom.

Több perces kopogás után hallok bentről mozgolódást.

- Kookie mi a francot keresel te itt? Még csak 5 óra van. - szidott le az, akiért jöttem. Arca fel volt puffadva és szemei csíkot formáltak.

- Öltözz hyung. Megyünk sétálni. - nagyokat pislogott szavaimra majd megfordult és rám csapta volna az ajtót, ha nem teszem oda a lábam. - Beszélnünk kell.

Ijedten hatalmas szemekkel pördült felém.

- Történt valami baj? - aggódóan csengett fel hangja, amire csak lágyan elmosolyodtam.

- Nem csak fontos. 

- 1 perc és mehetünk. - vágta rá egyből, majd el is tűnt hálójukban. És meglepő módon pillanatok alatt el is készült. 

Szótlanul haladtunk egymás mellett egészen a partig, ahol én törtem meg a csendet. 

- Tudod, én olyan hülye vagyok. - motyogtam magam elé, mire ő megállt és kérdőn nézett rám. 

- Miért is lennél az? 

- Hyung te belemennél egy olyan dologba, hogy tegyük fel az illető el akarja érni, hogy beleszeress és közben ő is megpróbál beléd. De ezek előtt nem sokkal azt is kijelentette, hogy legszívesebben lefeküdne veled. - halkultam el egyre jobban. 

- Hogy mi? - csattant fel - Te és Suga hyung? Mi van köztetek? - vont kérdőre. 

- Semmi. Vagyis próbálkozik. De semmi komolyabbat nem csinálhat. - pillantottam rá, de ő csak komoran bámult maga elé - Hyung? - szóltam neki, miután pár percig sem mozdult.

- Nem hiszem el. - túrt bele hajába, majd szomorúan nézett szemeimbe - Nem igazságos, hogy te előbb jössz össze valakivel, mint én Hopival. - panaszkodott. 

- Komolyan ez a legnagyobb bajod? Nem is érdekel, hogy velem mi van! Azért hívtalak, hogy tanácsot kérjek! - fakadtam ki. 

- Bocsánat Kookie. Na, gyere! - karolta át a vállam - Mond mi a bajod? 

- Még kérdezed? - sóhajtottam - Ez az egész annyira frusztráló és stresszes. Folyton megbámul, és perverz dolgokat mond. Férfi vagyok mégis képes zavarba hozni. 

- Fiú inkább. - kuncogott fel, amiért szúrósan néztem rá - Jó, jó bocsi. - húzott szorosabban magához - Önként mentél bele ebbe az egészbe? - váltott komolyra.

- Igen. - hajtottam le a fejem. 

- És miért? 

- Nem tudom. 

- Gondolj csak bele. - kíváncsian pillantottam fel rá - Helyesnek tartod igaz? Mármint vonzónak nemde? - bólintottam - Akkor mi itt a kérdés? Vonzódsz hozzá és kíváncsi vagy mi sül ki ebből. Gondolom nem véletlenül szakadtatok le tegnap. - ismét helyeseltem - És jól érezted magad? 

- Nagyon is. - gondoltam vissza a kellemes emlékre, ami nem rég történt. 

- Akkor mitől félsz?

- Attól, hogy csak kívánni fogom, de nem szeretni. - sóhajtottam fel - Vagy, hogy beleszeretek, de neki ez nem fog jelenteni semmit. Esetleg lefekszünk és utána benyögi, hogy ennyi elég is volt neki belőlem. - adtam ki gondolataim, amik már rég óta kavarodtak bennem. 

- Érd el, hogy ő szeressen előbb beléd. Vagy álljatok meg a vonzódásnál és csak szex legyen. Néha jól fog jönni egy kis stressz levezetés. – vágta rá.

- Én nem akarok egyéjszakás kalandot. Akit szeretek azzal akarom az elsőt. 

- Milyen kis cuki. - kuncogott ki.

- Hyung! - ütöttem mellkason. 

- Oké-oké. Akkor marad az első. Vagy még most meg mondod neki, hogy állj. 

- Az se lehet. - suttogtam magam elé. 

- Miért? Talán van egy szerződésetek, hogy tilos kilépni, vagy mi? - vigyorgott magán, de én csak félre néztem.

- Mert nem akarom. - motyogtam magam elé, de nem is Park Jiminről lenne szó, ha nem hallotta volna meg. 

- Mi? - sikított fel - Itt panaszkodsz, hogy zavar, ha megbámul, de közben igazából tetszik. Milyen perverz a kis maknae. - rázta a fejét, de szája szüntelenül mosolyra húzódott. 

- Te meg se szólalj. - csattantam fel, mire csak kinevetett. Nagyot sóhajtottam - Szóval a legjobb megoldás, ha elérem, hogy ő hamarabb érezzen felém többet, mint barátság. - hevesen bólogatott, míg én lemondó nyögtem fel. Nem tudom, hogy érjem el, de tuti, ha tanácsot kérnék, kinevetne. Hirtelen telepedett a kisördög a vállaimra. Ne csak én érezzem magam kínosan - És mi a helyzet Hoseok hyunggal? - mosolyogtam rá gonoszan. Rám tekintett, viszont amint észrevette vigyorom durcásan fordult el karba tett kézzel. 

- Csak azért kérdezed, hogy tudj piszkálni. - fújta fel az arcát. Reakcióját nem bírtam ki nevetés nélkül. 

- Ugyan Jimin - karoltam át a vállát most én - eddig is tudtam szívni a véred. - morcosan próbálta lerázni kezeimet, de én csak szorosabban tartottam magam mellett - Na, nyögd már ki. Történt valami izgi? 

- Hát - húzta el az aprócska szót ezzel is engem próbált idegesíteni, de jelenleg nem tudott - megfogadtam a tanácsod, és néha-néha rápillantottam és tényleg bámult. Ha pedig észrevette, hogy rajta kaptam rögtön elfordult. Sokszor percekig bámult mire feleszmélt, és feltekintett rám. Egyszer, kétszer el is pirult, ha lebukott. - mondta nagy beleéléssel, boldogan.

- És megkérdezed tőle? - mosolyogtam rá.

- Még is mit? - ráncolta össze homlokát. 

- Hogy mit érez feléd. - válaszoltam, mire hevesen megrázta fejét - Aish hyung! Hisz stíröl! Egyértelmű, hogy bejössz neki. Viszont, ha rajtatok múlik sose fog semmi sem történni. 

- Miért én lépjek előbb? Nem fogok. - motyogta maga elé és tudtam, hogy már biztosan megmakacsolta magát és ez annyit tett, hogy nem fog lépni. De, ha ő nem akkor majd én. Persze erről nem kell tudnia.