Change 5. rész

Reggel arra ébredek, hogy valami nyomja a combomat és valaki szuszog a nyakamba. Ahogy mozdulni próbáltam észrevettem, hogy valami a mellkasomra nehezedik, és nem csak nyomja valami a lábam, hanem van is rajta valami. A jobb kezemet meg valaki lefogja a fejem mellett. Ki bújik hozzám?

Suga

Lassacskán nyitottam ki a szememet. Jungkook feküdt rajtam. Jobb keze a mellkasomon feküdt. Bal, amivel magánál tartott, azzal feltolta a fejem mellé jobb kezemet és fejét rajta pihentette, míg a ballal még mindig fogta. Hason feküdt jobb lába pedig át volt dobva rajtam. De akkor mi nyomta a lábam? Szabad végtagommal megemeltem a takarót. Reggeli merevedését nyomta nekem ami... Ami... Na, jó én tényleg beteg vagyok, de egyszerre volt bizarr és izgató. Lehetséges az, hogy egyik pillanatról át álljak a lányokról a fiúkra. Nem tudom, de az, hogy hozzám ér néha mocorog, csak rá segít az én problémámra is.

- Kook. - lökdösöm meg a vállát, de semmi haszna - Kook! - emelem meg a hangom, amire nyöszörögni kezd - Tudod elég nehéz úgy aludni, hogy nyom a... - közelebb hajoltam hozzá és suttogva folytattam - hogy nyom a farkad. - Mondatomra kipattantak szemei és tekintetét ide-oda vezette. Hol az arcomat nézte, hol a kezét és néha-néha lepillantott a lábához is. Miután felismerte a helyzetet, villám gyorsan mászott hátrébb, de annyira hátrált, hogy, ha nem kapom el, akkor leesik.

- Na azért megenni nem foglak. - húztam vissza, de nem túl közel - Még. -  mondtam halkabban. Mondatomra nagyot nyelt.

- Ha ilyeneket mondasz, hogyan ne féljek. - suttogta nehogy Jimin felkeljen - Amúgy mi a francot keresel itt? - nézett rám mérgesen.

- Ne legyél tiszteletlen! Amúgy Chim keltett, hogy hiába fektet vissza folyton felkelsz és neki mész az ajtónak. Eléggé ijesztő volt, ahogy a folyóson csak koppanásokat lehetett hallani. Na, de amikor már én vezettelek vissza, akkor már hajlandó voltál maradni, persze úgy, hogy a kezemet nem engedted. - emeltem meg az említett részt, de az erőtlenül vissza is esett.

- És minek bújtál hozzám? - morcosan nézett végig rajtam, mintha koszos lennék vagy beteg. Te kis...

- Mi van?! - emeltem meg egy kicsit a hangom, de vissza is vettem, ahogy a szoba harmadik tagja mocorogni kezdett - Én csak befeküdtem melléd, ami kényelmetlen volt, mert nem bírtam forgolódni. Te bújtál hozzám, mert ez a kezem a fejem mellett volt, és én nagyon mozgatni se tudtam, szóval te mozgolódtál és simultál hozzám. Te voltál, aki ezt az egészet csinálta.

- Sajnálom. - sütötte le tekintetét.

- Nem tehetsz róla. Meg nem is bánom. - szusszantottam, majd visszahunytam a szemeimet, hogy aludhassak, de a másik ezt nem hagyta.

- Ezt még is, hogy érted? - suttogta idegesen.

- Úgy, hogy kellemes volt, amikor arra ébredtem, hogy hozzám bújsz. Mondjuk dörgölőzésed kissé felizgatott és csalódott vagyok, hogy nem kaptam semmit reggeli csókot engesztelésül. - nyitottam ki csak egyik szemem úgy nézve egyre pirosabb arcát. Nem bírtam vissza fogni mosolyomat.

- Hogy lehetsz ilyen? Perverz vagy! - mondta kissé hangosabban majd durcásan fordult a másik oldalára.

- A hyung hol marad? - pöcköltem meg tarkóját, amire csak egy ciccenés lett a válasza - És nem én nyomtam másnak a merevedésem. - kúsztam közelebb hozzá és bújtam hozzá, de hogy nem távolodjon el nem másztam túl közel hozzá.

- Nem direkt csináltam. Aludtam! - emelte meg a hangját amire Jimin egy nyűgős nyüszítéssel le is reagált.

- Aludj tovább! - rekedtes hangján fordult egyet és takarót a fejére húzta.

- Bocsi hyung! - pillantott felé Kook - Suga nem hagy aludni.

- Már megint hol a hyung? - nyomtam fel magam, majd támaszkodtam alkaromra, hogy láthassam az arcát.

- Te se hagytad Yoongi hyungot aludni este. - nézett felénk Jimin - De engem attól még lehetne. Tudjátok hány óra? Még bőven van egy óránk kelésig. Ha beszélgetni akartok, menjetek ki, mert szerintem hármunk közül én aludtam a legkevesebbet. - osztott ki minket és mind a ketten nagyokat pislogtunk majd fejünket lehajtva egyszerre kértünk bocsánatot. Visszafeküdtünk, hogy újra álomra hajthassuk buksinkat, ami nekem sikerült is.

A reggel eseménytelenül telt azt leszámítva, hogy Namjoonra és Jinre szívbajt hoztam, mert nem találtak sehol se. Persze el lett magyarázva a helyzet, de akkor is én kaptam lecseszést. A délelőtti úszás óra elviselhető volt, mert nagyrészt csak légző gyakorlatokat vettünk vagy egyszerű hát úszást folytattunk. Pihenő ellőtt, pedig bejelentették, hogy fotózás lesz a parton. Így a délutáni lubickolás elmarad. Ettől mindenki felvidult, hisz hiába szeretünk úszni azért a katonai változata eléggé fárasztó és unalmas. 

Épp sétáltam vissza a szobámba, amikor egy pakolászó Jimin haladt el mellettem. Az ő hálójukból vitte át a bőröndjét a miénkbe.

- Mit csinálsz? - néztem rá szúrósan, mert ne kezdjem nekem itt buli csinálni vagy valami.

- Te nem hallottad hyung? - nézett rám értetlenül és már kérdeztem volna rá, de meg előzött - Te és Én helyet cserélünk. Ez menedzser hyung ötlete, mert úgy néz ki Jungkook csak veled tud aludni. A cuccodat pedig már átvittem. 

- Ne nyúlj még egyszer a cuccomhoz. - szidtam le rögtön majd benézve a volt szobámba - Nem hagytál semmit itt?

- Nem vagyok béna hyung. Ha lesz valami, akkor átviszem, ha pedig valami nincs meg akkor vissza jössz megkeresni. Ha nem tudod, hogy mit keresel, akkor nem is fogod megtalálni. - oktatott ki a mai nap folyamán már másodjára.

- Egyre okosabb leszel. - motyogtam magam elé majd az új szobám irányába fordultam.

- Kösz... azt hiszem. 

Beérve csak egy elterült maknae-t találtam az ágyon hasalva. A kisördög elő bújt és a vállamra telepedett. Ritkán vagyok benne a csínyekben, de most Ő róla volt szó és mindent lehetőséget meg kell ragadnom, hogy közelebb kerüljek hozzá. Csendben lépkedtem az ágy elé majd egy nagy ugrással rávetődtem a kisebbre, aki érkezésemre csak egy fájdalmas nyögést eresztett meg.

- Szállj le rólam. Nehéz vagy Jimin.

- A hyung hol marad. Tudod, hogy nem szereti, ha szemtelen vagy vele szembe. - csaptam játékosan a vállára, de még mindig rajta feküdtem. Mondatom végére oldalra fordította fejét és hatalmas szemekkel nézett fel rám.

- Suga hyung? Mit keresel te itt?

- Nem is örülsz nekem? Amúgy Jiminnel szobát cserélünk, mert te nem tudsz nélkülem meg lenni. 

- Ez nem igaz! - feküdt bele újra párnájába, majd abba dörmögte tovább - Nem tehetek arról, hogy a tudatalattim csak veled tud aludni. Veled feküdnék egy ágyba utoljára.

- Tessék?! - toltam fel magam két kezemmel a hátán támaszkodva ezzel fájdalmasan nyomva lapockáit, amit tudtomra is adott, mert rögtön mocorogni kezdett - Miért mondasz ilyeneket.

- Mert meg- de nem tudta befejezni, mert fejét csak jobban a párnába nyomtam.

- Ha még egyszer kimondom olyan verést kapsz, hogy megemlegeted.

Ezek után elengedtem, majd arrébb tolva őt lefeküdtem az ágyba. Ős is forgolódott egy keveset majd mindketten a plafont kezdtük bámulni. Lassacskán már eluralkodott rajtam a fáradtság és már az álmok kapujában álltam, amikor megszólalt.

- Hyung.

- Hm?

- Miért?

- Mit miért?

- Ez az egész. Miért?

- Jungkook nem vagyok gondolatolvasó! Fáradt is vagyok, szóval fejtsd ki vagy ne mondj semmit.

- Hogy jött ez az egész akarlak dolog? Eddig miért nem vonzódtál hozzám?

- Én sem tudom. Talán eddig úgy tekintettem rád, mint egy kölyökre, persze Jiminnel és Taehyunggal párhuzamosan. Sőt ők még mindig azok a szemembe. De amikor elsőnek jártál alva és nem engedtél volt időm megfigyelni az arcod. És arra jutottam, hogy hihetetlenül helyes vagy. Már nem csak cuki és aranyos vagy hanem helyes és férfias is. Na, de volt időm figyelni téged valami furcsa érzés kezdett el kavarogni bennem, és ez akkor világosult meg előttem, amikor másnap félmeztelenül jöttél szembe. Megkívántalak. De nagyon. Először úgy voltam vele, hogy ez helytelen hisz mégis csak a csapattársam vagy és te vagy a legkisebb, de nem sokkal utána úgy voltam, hogy kit izgat. Amiről nem tudnak, az nem fáj. - mondandóm végeztével rá pillantottam, és látvány hihetetlenül cuki volt. Vérvörös arcával és tágra nyílt szemekkel meredt a plafon felé. - Mi az?

- A-az, hogy té-téged egyáltalán nem za-zavar, hogy f-fiúval lennél?

- Sokszor gondolkoztam már azon, hogy lehet, biszex vagyok, mert sokszor mondtam más férfiakra, hogy helyesek vagy gyönyörűek. Ezzel a gondolattal már rég meg barátkoztam. - tettem a kezeimet a fejem alá és úgy bambultam ki tovább a fejemből.

- Jó, de ez akkor is hülyeség! - ült fel mérgesen én pedig kíváncsian méregettem - Nem ilyen egyszerű az egész. Hogy egyik pillanatról a másikra megkívánod a másikat. - fordult felém. 

- Nos, úgy néz ki még is.

- És az, hogy egymásba szeretünk. E-ez abszurd. Nem egyről a kettőre megy az egész. Csapattársak vagyunk már 3 éve, ha eddig nem történt semmi, akkor most mégis miért történne? Ismerjük egymást, újjal nem tudnánk szolgálni és- itt untam meg. Vállára foga nyomtam vissza az ágyra majd kezeit lefogva két oldala mellett ültem a csípőjére. 

- Igen 3 éve vagyunk azok akik, és már ismerjük egymást, de nem teljesen. Sose mutattuk még meg egymásnak azt az énünket, akik a párjainkkal viselkednének, hisz még is miért tettük volna. Ugyan akkor sose voltunk még kettesben sehol. Talán, ha közös feladatot kaptunk vagy fotózáson, de hát ott, hogy lehetnénk önmagunk, amikor mindent a fanoknak csinálunk vagy egy cégnek, ahol a legbájosabb arcunkat kell mutatnunk. Szerintem nem ismerjük mi egymást úgy igazán. Azt se tudom mi a kedvenc kajád, vagy hasonló. Vannak olyan apróságok amiket nem tudunk a másikról. Pici dolgok, de még is lehetnek fontosak. Tehát, ha ez az egyetlen ellen érved, hogy ne próbáljuk meg akkor sajnálom, de tévedsz. Mit szólnál egy randihoz? Csak mi ketten. Elmennénk a városba. Úgy is ilyenkor mindig tele van élettel az egész és észre se fognak minket venni. Mit szólsz Kookie? Egy esély azt hiszem nekem is jár? - észre se vettem, de beszédem közben egyre közelebb hajoltam hozzá és már szinte összeért az ajkunk, amikor befejeztem. De ahogy látom neki is csak most tűnt fel, mert arca egyből a paradicsom színeit vette fel. 

-  A-azt h-hi-hisszem. - nagyon édes volt, ahogy dadogva próbált szavakat formálni. Diadalittas mosolyra húzódtak ajkaim majd arcára egy könnyű puszit leheltem majd elhajoltam tőle. 

- Akkor ezt megbeszéltük. - leszálltam róla és a saját ágyamon terültem el, hogy ezt a kis pihenőt kihasználhassam. Mielőtt még elaludtam volna egy ajtócsukódást halottam, de utána már csak az álmok mezeje vett körbe.