Change 4.rész

Suga

- Meleg vagyok. - szája kínos mosolyra húzódott. Nem értem. A maknae meleg. Mindent el tudtam volna képzelni csak ezt nem. Percekig meredtem magam elé és próbáltam valami értelmeset összehozni.

- Még is mióta? Miattunk?  - nyögtem ki végre.

- Nem kell aggódnod már debüt előtt tudtam, hogy meleg vagyok. Sose vonzottak a lányok. Szóval nem a bandában melegedtem be, ha emiatt aggódsz.

- Hát persze, hisz mégis csak te vagy a legfiatalabb és megijedtem, hogy esetleg rossz hatással voltunk rád. De miért nem mondtad soha?

- Mégis, hogy reagáltatok volna, ha debütnél benyögöm, hogy nem vonzanak a lányok? Undorodtatok volna tőlem.

- Ez nem igaz. Talán távolság tartóbbak lettünk volna veled szemben.

- Mintha, az annyira jobb lett volna.

- Jó igaz, de mostanra már mondhattad volna.

- Nem volt meg az alkalom, meg minek? Eddig meg voltam úgy, hogy nem tudtátok. Ezek után is megleszek.

- De nem lenne jobb, ha mindenki tudná? Nem kéne visszafognod magad.

- Nem fogtam vissza soha magam. - nézett rám teljes ártatlansággal - Már a legelején felfogtam, hogy hozzátok nem vonzódhatok és így nem is tettem. Akkor is így viselkednék, ha elárultam volna. Mondjuk kicsit furcsa, ha lányokról beszélgetünk, mert nekem automatikusan az iskolai szerelmeim jutnak, akik, nos, tudod fiúk. - húzódott kínos mosolyra a szája. 

És már megint a kínos csend. Mondjuk még mindig nem mondta meg, hogy akkor mit akar. Hogyan kérdezzek rá? Te Jungkook befekszel alám? Nos, nem tudom, de biztos, hogy meg fogom magamnak szerezni és az, hogy meleg csak növelte az esélyemet.

- Szóval akkor te most benne vagy? - megköszörültem a torkom a végére majd félve pillantottam rá.

- Nem. - nagyon értetlen fejet vághattam, mert kiröhögött - Helyes vagy hyung meg minden, de én komoly kapcsolatot szeretnék. Bár ez szinte lehetetlenség, mert idol vagyok.

Kapcsolatot? Ilyen arccal nehéz hisz kis dugni való. És, ha elérném, hogy belém szeressen? Gondolatra egyszerre borzadtam el és lettem izgatott. Csúnya dolog lenne magamba bolondítani, de lehet közben én is jobban megkedvelném.

- És, ha megpróbálnám komolyan gondolni?

- Ezt nem egészen értem hyung.

- Mármint - szembe fordultam vele a padon - ha belekezdenénk, valami kapcsolat szerűségbe ahol talán el tudnánk érni, hogy jobban kedveljük egymást. Akár egymásba is szerethetnénk. Mit szólsz?  - nagy nevetésbe tört ki, amikor befejeztem - Mi az? - néztem rá szúrósan.

- Semmi csak még sose láttalak ennyire izgatottnak. - már épp szólaltam volna meg, de előbb nyitotta szóra a száját- Viszont még sose gondoltam rád úgy. Sőt a bandából még senkire. De, ha elérsz valamit, akkor én is mindenképp próbálkozni fogok.

- Tehát, ha jól értem azt mondod, hogy amíg nem kezdek bejönni neked addig nekem, kell tenni a szépet.

- Te akarsz megdugni, nem fordítva - vigyorodott el diadalittasan.

- Sokszor fogom még ezt hallani tőled? - vakartam az orrnyergem zavartan.

- Ha ketten leszünk talán.

- És meddig mehetek el?

- Mi? - nézett rám értetlenül számra pedig egy gonosz vigyor húzódott, de mielőtt megtettem volna azt, amire gondoltam körbenéztem. Tökéletes takarásban voltunk, ha esetleg a csapat társaink kinéznének a szállásunkról. Magamban nyugtázva a dolgokat fogtam a legkisebb vállára és nemes egyszerűséggel döntöttem el a padon. Egyik kezemmel mellette támaszkodtam, míg másikkal végig simítottam az arcán.

- Hyung még is mit csinálsz? Megláthatnak. - először hangosan beszélt, de egyre jobban halkult el, ahogy közelebb és közelebb hajoltam rá. Pár centi volt csak köztünk.

- Szóval meddig mehetek? - a helyzet fokozása végett még alsó ajkamat is beharaptam. Kis pír jelent meg az arcán majd kínosan fordította a fejét a tenger felé.

- Eddig. - suttogta maga elé.

- Ugyan Kookie.

- Nem vonzódom hozzád hyung.

- Már most elpirultál. Ha nem jönnék be, akkor grimaszt vágtál volna.

- Nem láttad, mert elfordultam.

- És csak az egyik oldalt csináltad az arcodon vagy mi? - nevettem fel.

- Igen én ilyet is tudok. Tudod Golden Maknae vagyok. - nézett rám újból és nyertesen mosolygott. Egyetértőn hümmögtem majd perverz mosolyt villantottam.

- Kíváncsi vagyok, miket tudsz még. - közelebb hajoltam és megnyaltam az alsó ajkam.

- Aish hyung! - arcát a kezeibe temette, amin jót nevettem. Elhúzódtam kicsit tőle de nem vette észre - Szállj már le rólam. Megláthatnak. 

- Takar minket a fa.

- De, ha valaki erre jár?

- Este? Mégis kijönne a partra ilyenkor? - felemelkedtem tőle majd visszaültem a padra, de fel se tűnt neki - Amúgy se vagyok már rajtad. 

- Tényleg? - kikukucskált ujjai között, úgy megnézve igazat mondok. Miután realizálta, hogy már nem tornyosulok fölé ő is visszaült.

- Ez vicces lesz. - nyújtózkodva álltam fel és indultam vissza a szállásra.

- Amióta ismerlek nem láttalak ennyit igaziból nevetni és mosolyogni. - lépett mellém.

- Most már igazán visszavehetnél. - pöcköltem homlokon.

- Miért, hisz meg-

- Ha még egyszer kimondod meg is ütlek.

- Jó-jó. Abba hagyom. - nevetett rajtam. De a mosolygós arcából hirtelen ijedt lett - Upsz. El is felejtettem. Ba- a szó végét elharapta. Gondolom káromkodni akart.

- Mi az?

- Eszembe jutott Jimin miért volt olyan amilyen. Bocsi hyung de mennem kell. Szia. - rohanva intett még hátra nekem, ahogy a hotel irányába futott. Én is visszaindultam csak normál tempóba. Szobámba felérve lezuhanyoztam és egyből az ágyba dőltem. Nem tudom mikor aludhattam el, de egy erős rázogatásra és a nevem suttogására keltem.

Jungkook

Meg fog ölni. Ebben biztos vagyok. Elég ideig voltunk lent Suga hyunggal, ahhoz hogy megtervezze a halálom körülményeit. Az emeletünkre érve megpillantottam Taehyungot, ahogy szobájukból kiérve a miénk felé veszi az irányt.

- Hyung! Most keltél? - léptem mellé. Válaszul csak egy nyűgös hümmögést kaptam. Nagyon aranyos volt a pufi arcával. Szobánkból hangos nevetés hallatszott, és amikor beléptünk J-hope-ot láttuk meg, ahogy Jiminnen ülve csikizi, viszont egyből elhallgattak amint megpillantottak. Hoseok hyung elmormolt még egy ,,Nem végeztünk" félét és mosolyogva a nálam idősebbre pillantott.

- V felébredtél. - ugrott rögtön mellé majd elkezdte csipkedni az arcát - Aranyos. Kis pufi. - nyúzta Tae-t, de nem nagyon figyeltem rájuk. Oda sétáltam Jiminhez és leültem mellé. Nem kellett rá néznem tudtad, hogy villámokat szór. Viszont a csendet nekem kellett megtörni.

- Bocsánat hyung.

- Megígérted. És mégis megszegted. Azt mondtad nem fogsz vele kettesben hagyni. - suttogta kissé idegesen.

- De hát most se történt semmi.

- De igen. Látta, hogy van valami bajom. Ezért kezdett el csikizni. Hogy kinyögjem, miért nem mosolygok.

- És miért nem mondtad, hogy mert halálosan belé vagy sze- nem tudtam befejezni, mert vállon csapott. Felpillantottam rá és láttam, hogy elpirult a mondatomon. Belőlem pedig kitört a nevetés. A szobában tartózkodó másik kettő is ránk kezdtek figyelni.

- Nem vicces. - pattant fel ágyról.

- Micsoda? - lépett mellé most már kissé energikusabb állapotban V.

- Hát az hmp - befogta a számat és mikor megint megláttam az arcát újból kitört belőlem a nevetés. Hiába a keze a számon nem bírta elfojtani a nevetésem. Mondjuk nem értem miért hitte azt, hogy elmondanám a titkát, főleg, hogy annak a tárgya itt áll előttünk értetlenül.

- Na, mi az?

- Bocsi srácok, de beszélnünk kell Jungkookkal. - tolta ki őket nem túl kedvesen majd ránk zárta a szobánk ajtaját - Jeon Jungkook!

- Igen hyung?

- Mi lett volna, ha meghallja? Vagy hallják? Megígérted, hogy nem mondod el senkinek.

- Nem is mondtam. Csak jó húzni az agyad.

- Ne legyél szemtelen. - morgott majd mellém ült - És mit csináltatok eddig Sugaval? - terelte inkább a témát.

- Beszélgettünk.

- Miről?

- Nem rád tartozik hyung.

- Nem érdekel, hisz láttam. Olyan feszült voltál mellette, hogy azt hittem elájulsz. Mi történt köztetek? Gonosz volt? Bántott? Vagy- félbe szakítottam. 

- Semmi sem történt. Csak beszélgettünk. És furcsa volt, mert velem alig szokott. 

- Ne hazudj Jungkook. Ha 1 évvel ez előtt mondod, elhiszem, de mostanra már változott a helyzet. Senki közelében nem vagy ilyen, csak ha valami történt. Szóval? 

Megadóan sóhajtottam, bár eszem ágában sem volt elmondani. Gyorsan ki kéne találnom, hogy mit mondjak. 

- Nem mondod el senkinek? - pillantottam fel rá. 

- Senkinek.

- Hoseok hyungnak sem?

- Jungkook!

- Nem lehetek sose biztos. Ha vele vagy nem gondolkozol. 

- Ez nem igaz!

- De igen. Majd elalélsz a látványától és nem is tudod, miket fecsegsz ki. 

- Mondj egy példát. 

- Múltkor annyira bámultad, hogy halkan kimondtad, hogy szereted. Ha Tae hyung és ő nem hangoskodott volna, akkor mindenki hallotta volna. Félre is nyeltem, mert pont előtte mondtad, hogy soha, de soha nem mondod el senkinek. 

- Jó, de a te titkodat sose fecsegném ki és... Várjunk csak... Te elterelted a témát! Nem hiszlek el!

- Aish hyung! Nem akarok róla beszélni. Nem csak az én titkom, hanem Yoongi hyung titka is. - terültem el az ágyon.

- Ti ketten? 

- Nem! - válaszoltam rá rögtön és éreztem, ahogy az arcom vörösödik. 

- Pedig a mi kis maknae-énk tiszta piros. Beletaláltam? 

- Nem. Kettőnk közül csak te vagy szerelmes az egyik hyungunkba.

- Ne legyél szemtelen, csak mert tudod a titkom. - játékosan megcsapta a hasamat. 

- Csodálom, hogy más nem jött még rá. - nyújtottam ki a nyelvem. 

- Nem vagyok ennyire nyilván való. - fújta fel arcát és durcásan keresztbe tette karját. És ő az idősebb kettőnk közül? 

- Persze, persze. Ahogy ő sem. 

- Miről beszélsz? - nézett rám kíváncsi szemekkel. 

- Olyan buták vagytok - nyögtem fel kelletlenül, amire csak egy homlokon pöckölést kaptam - Au! Hyung!

- A lényeget! - nézett rám szúrósan, de csak kinevettem. Persze nem akartam még egy ilyen büntetést így vigyorogva folytattam - Ő is oda van érted. Folyton ölelget, már kamerák nélkül is. Mindig veled van és már Taehyungnál is többet lóg rajtad. Egyből észreveszi, ha bajod van, ami arra következtet, hogy sokszor figyel, ha így meg tudja mondani a hangulatodat. Szerintem, ha megmondanád neki, akkor összejönnétek. 

Sokáig csendben nézett rám nagy szemekkel majd felsóhajtott és hajába túrt. 

- Hogy veszel észre ilyeneket?

- Hát amióta nekem sírod ki a bánatod, azóta kíváncsi voltam, hogy J-hope, hogy viszonyul hozzád.

- Attól még félek. - dőlt le mellém és arcát a kezébe temette. 

- Szerintem nem kéne. Van esélyed az biztos. 

- Jó elgondolkozok rajta. - sóhajtott bele egyezően. Ujjongva öleltem át, ami meglepte, de nevetve viszonozta. 

- Ennyire boldog lettél? - nevetve próbált szavakat formálni.

- Igen, mert eddig mindig csak azt kaptam, hogy soha, de most el is gondolkozol rajta. És tudod, mit csinálj? - néztem fel rá, de még mindig öleltem, ahogy ő is engem. 

- Mit? - pillantott le. 

- Néha, néha pillants rá. Csak úgy váratlanul. Hidd, el azt veszed észre, hogy téged bámul. Sőt álld a pillantását, szemezz vele, ha pedig nem kapja el a tekintetét egy kis idő után, akkor kérdőn nézz rá. Hidd el a reakciója mindent el fog árulni. 

- Sz-szemezzek vele? Magamat fogom elárulni, mert tudom, hogy el fogok pirulni. 

- Dehogy hyung. Ilyen helyzetekben jól tudsz színlelni. 

- Jó, de-

- Fiúk! - hallottuk Jin hyung hangját az ajtó túl oldaláról - Gyertek. Namjoonnal vettünk édességet. Hobiék szobájában esszük meg. 

Mint akiket puskából lőttek mentünk át a másik szobába. Suga hyungon kívül mindenki itt volt. Meg akartam kérdezni, de már Taehyung megelőzött. Azt mondták alszik. Mondjuk elég fárasztó volt a mai edzés. Még V is elaludt ma pedig neki van a legtöbb energiája.

Nem nagyon figyeltem a beszélgetésre. Igaz jó volt a hangulat., de a gondolataim elterelődtek Sugára. Vagyis inkább ránk. Mibe kezdtem én bele? Mondjuk, tetszik az, hogy lesz valaki, aki bókolgat meg minden, de még senkire nem gondoltam úgy. Az esetem az igaz, de sose mondanám meg neki. Bár félek attól, hogy miket akar csinálni, ha kettesben leszünk. Sose voltam még senkivel együtt. Meg meddig akar elmenni? Egyáltalán mivel éri el, hogy bele szeressek. Ez nem olyan dolog, hogy egyről a kettőre a karjaiba borulok. Persze azt el tudja érni, hogy kívánjam. Bonyolult az egész én pedig hülye vagyok, hogy belementem. 

Frusztrált sóhajt engedtem ki az ajkaim közül a kelleténél hangosabbat, mert minden szempár rám szegeződött. 

- Jungkook minden rendben? - nézett rám aggódva a leaderünk.

- Nagyon sápadtnak tűnsz. - lépett mellém Jin és a kezét a homlokomra tette - Nem vagy lázas. 

- Nincs semmi csak elgondolkoztam. - mosolyogtam rájuk, de az arcomra is fagyott amint megpillantottam Jimin dühös pillantását. Már a szobánkban is látta, hogy baj van, de én elhessegettem. Viszont most már nem fog békén hagyni. De talán...

- Bár elég fáradt vagyok, szóval megyek is aludni. - intettem nekik majd gyorsan ki is slisszoltam. Csak ne jöjjön utánam. Ezt mormoltam még akkor is amikor a fürdőből is kiléptem, de egy megkönnyebbült sóhajt hallattam, amikor tudatosítottam, hogy egyedül vagyok a szobában. Elterültem az ágyon és perceken belül elaludtam.

Suga

- Hyung! Yoongi! Aish! Kelj már fel!

- Jimin? 

- Na, végre!

- Mi a szart akarsz tőlem este? Nem tudod, hogy engem nem szabad felkelteni? 

- Nem bírok vele hyung. Hiába vittem vissza, hiába adtam oda a kezem vagy feküdtem be mellé ugyan úgy felállt elkezdett sétálni az ajtó felé. Amikor pedig oda ért folyton neki ment. Gyere és segíts. - túrt idegesen a hajába és fáradt szemeivel pillantott le rám, amik már jó pár órája nem pihenhettek. 

- Jungkookról beszélsz? 

- Ki másról? Neked a múltkor sikerült visszafektetned. Lehet most is fog. 

Sokáig bambultam magam elé majd aprót bólintottam és kissé még komásan szálltam ki az ágyból és indultam meg a szobájuk felé. A folyósóra kiérve egy tompa hang ütötte meg a fülemet. Halk koppanások. A hálójukhoz közeledve egyre hangosabb lett és, ha nem tudtam volna, hogy mi ez, vagyis inkább ki ez, akkor még ijesztőnek is hatott volna. Ajtajukat kinyitva egyből egy Jungkook ütközött nekem. Kezét megfogva húztam vissza a szobájukba. Jimin utánunk jött be majd bezárva minket lefeküdt az ágyába. 

- Jó éjt hyung. Remélem, most már nyugton marad. 

- Jó éjt. 

Elvezettem az ágy jobb oldali részébe és lassan döntöttem el nehogy beüsse valamijét. Viszont amikor elhúzódtam volna tőle erősen rá szorított a csuklómra. Mondjuk számítottam erre. Lassan másztam át felette és feküdtem el az ágy baloldali részén. Kezem kettőnk közé volt kényszerülve így kénytelen voltam az oldalamon feküdni. De talán nem is bántam, mert így megfigyelhettem alvó arcát újból. Nyugodtan mozdítottam felé szabad kezem, hisz Jimin is már biztos aludt. Amikor hozzáértem arcához először egy grimasz ült ki rajta, de picit később már bújt az érintésembe. Aranyos. Még, ha nem kívánnám, akkor is ezt mondanám. Lassacskán rajtam is kezdett eluralkodni a fáradtság így pilláim egyre többször csukódtak le. 

Reggel arra ébredek, hogy valami nyomja a combomat és valaki szuszog a nyakamba. Ahogy mozdulni próbáltam észrevettem, hogy valami a mellkasomra nehezedik, és nem csak nyomja valami a lábam, hanem van is rajta valami. A jobb kezemet meg valaki lefogja a fejem mellett. Ki bújik hozzám?