Change 9. rész

Jungkook

Közel volt. Nagyon is. Kellemes bizsergés futott végig rajtam, amikor meleg leheletét éreztem az ajkaimon. És nem tagadom, akkor hagytam volna, hogy megcsókoljon, hiába ígértem meg magamnak, hogy amíg nem kezdek felé érezni valamit, addig nem mélyítem el a kapcsolatunkat. De a francba is! Ha ilyeneket mond előtte, akkor persze, hogy elgyengülök. Hisz eddig senki sem közeledett felém ilyen céllal. Jó persze ott vannak a rajongók, de ők csak Jungkookot ismerik a BTS-ből, akit legtöbbször csak sminkelve láttak és a cuki modorát ismerik csak. Suga, pedig már találkozott azzal, oldalammal is, amivel kisgyerekeket lehetne riogatni. A szörnyű viselkedésemről, ami néha előjön nem is beszélve. Ő ismeri szinte az összes oldalamat és, ha ez még nem lenne elég a többi, rejtett részekre is kíváncsi. Mi ez, ha nem imponáló?

- Ó, hogy keltene fel téged éjfél közepén egy hiperaktív V! - morogja nem létező bajsza alatt Yoongi és az ajtóhoz sétált - Mi van? - üvöltött az ajtóban állónak, aki nem más, mint Hopi hyung.

- Jimin kizárt! - elsétált Suga hyung mellett és elém térdelve nézett könyörgően - Segíts Jungkookie! Nem hajlandó kinyitni az ajtót és folyton azt mondja, hogy nem mer a szemembe nézni. Nem értem most mi baja? -  nézett rám majd hyungra, mi pedig egyszerre ütöttünk homlokunkra - Most mi van? 

- Az ég is egymásnak teremtett titeket. - nevetett fel szenvedősen szobatársam - Vakok, süketek és hülyék vagytok egyszerre. A sors is így akarta.

- De én tényleg nem értem! - csattant fel Hoseok, majd ismét rám vezette tekintetét - Mégis mit kéne ebből leszűrnöm?

- Na jó. - sóhajtottam - Nagyon figyelj hyung, mert csak egyszer mondom el - határozottan bólintott - Jimin mostanában rosszkedvű, ami ugye neked feltűnt. - ismét csak igenleges válasz - Mi pedig, hogy megtudd az okát, azt adtuk be a többieknek, hogy csak veled tudja megbeszélni. Ő, pedig erre nagyon dühös lett, mert így egyértelművé vált a szomorúságának és a titkának az oka. Na, szerinted mi lehet az ok? - fejeztem be mondandóm. J-hope láthatóan nagyon erősen elkezdett gondolkozni, majd hirtelen felugrott és csillogó szemekkel nézett rám. Végre!

- Jimin fél a sötétben és azért kellett velem egy szobába kerülnie, mert velem meg tudná beszélni, hisz én is sok mindentől félek?

- Istenem! - kiáltott fel Suga hyung és térde esve vágott szenvedős arcot - Hogy lehetsz ekkora idióta! - temette arcát kezeibe.

- De most miért? Ez is lehetne nem? - pattant fel Hobi hyung, majd karjaimat megfogva állított egyenesbe engem is - Gyere és beszélj vele Kookie! Kérlek! - ráncigált maga után én pedig, egy lemondó sóhajjal egyeztem bele. 

Ajtajuk előtt álltunk hárman, ugyanis Yoongi is jönni akart. 

- Jimin! Nyisd ki az ajtót! - szólítottam meg és egy pár perces csend után valami neki vágódott az ajtónak, amitől mindannyian elugrottunk. 

- Megígérted! - hallatszott Jimin hangja a túloldalról - Megígérted és kurvára nem tartottad be. Most mindenki tudja!

- Dehogy tudja! - vágta rá egyből legidősebb közülünk - Legalábbis ennek az idiótának nem esett le. - mutatott Hopira, bár Jimin ennyiből nem jött volna rá, hogy kiről van szó. 

- Hé! Nem vagyok idióta! Csak nem értek semmit! - csattant fel. 

- E-ezt hogy érted hyung? - remegett meg Chim hangja és hallottuk, ahogy lépkedni kezdett az ajtó felé.

- Úgy, ahogy mondta. - válaszoltam - Senki nem tudta meg a titkod.

- És Suga hyung? - kérdezett rá mérgesen.

- Olyan egyértelmű vagy törpe, hogy nem kellett ahhoz senki se, hogy rájöjjek. - mondta unottan hyung - Viszont Hoseok és te ugyan olyan hülyék vagytok. Szóval mi lenne, ha beengednéd és te is elmondanád a titkod és utána ő is az övét. - ajánlotta fel.

- Rendben, de csak, ha Hopi kezdi.

- Oké. - sóhajtott fel Hobi hyung kissé vörös arccal. Most komolyan azt hitte, hogy senkinek sem esett le az, hogy hogyan is érez Jimin felé? 

Kattant a zár, majd Jimin berántotta Hoseokot és ismét bezárta. Eddig félős volt most akkor mi lelte? 

- Na, végre! - eresztette ki frusztráltan a levegőt Suga, majd kezemet megfogva húzott maga után.

- Mégis mit csinálsz? - csattantam fel és kezemet kirántottam szorításából. 

- Öhm gondoltam folytatom azt, amit elkezdtünk, csak nem a folyóson. - fordult velem szembe és amolyan ,, Ez nem egyértelmű?" fejet vágott.

- Öhm én meg arra gondoltam, hogy nem? - hasonló ábrázatot vágtam, majd sarkon fordultam.

- Mi? Miért? - lépett mellém és karomra fogva megállított.

- Mert nem akarom? - ráncoltam homlokom, majd utamat folytatva indultam Namjoon hyungék szobája felé.

- A szobában még akartad. - ért utol ismét, de most nem akadályozott semmiben. Lepillantottam rá és ez által szembe kerültem fölényes vigyorával. Elkaptam róla tekintetem és úgy nyitottam be a 3 fős szobába.

- Az még akkor volt. - suttogtam neki, majd a leadert kezdtem keresni, aki meg is pillantottam az ágyán - Nam hyung. - szólítottam meg és rám nézett - Mi a mai program? Mert ilyenkor már rég lent szoktunk úszni. - mutattam a tenger felé.

- A menedzser azt, mondta, hogy mára fotózás lett volna, de baleset történt és a fotós csak estére fog ide érni így ez halasztva lett holnapra. A tanár, pedig mára szabadnapot kapott így ezek miatt mi is. - vázolta fel a helyzetet.

- És menedzser hyung hol van? - kérdeztem rá, mintha csak simán érdeklődnék, de ez nem csak így van. Érzem, ahogy a szarvacskáim nőni kezdenek.

- A városban intéz valamit és majd csak este jön a fotóssal. - válaszolta unalmasan, tekintetét, pedig visszavezette laptopjára.

- Köszönöm hyung. - 180 fokos fordulatot vettem, majd a szobámba siettem, hogy tervemet megvalósíthassam. Mind eközben Yoongi hyung végig követett. 

Mikor mindent összepakoltam és átöltöztem, mentem volna ki, ha a drága "hódolóm" nem állt volna az ajtóban.

- Mit tervez a kicsi maknae? - néz rám szigorúan, de tudom, hogy ez csak látszat. 

- Csak sétálni. - rántottam meg a vállam és megpróbáltam kisétálni mellette, de ő a kezével megakadályozott, ahogy neki dőlt az ajtófélfának.

- Hát hogyne. - horkantott fel még mindig komoran bámulva - Strandpapucsban, fürdőnadrágban és egy hátizsákkal, amibe az előbb dobáltál bele naptejet, törölközőt. Ennyire hülyének nézel?

- Pontosan! - vigyorodok el azzal a szokásos "nyuszis" mosolyommal, ami őt is mosolygásra készteti.

- Várj meg. Én is megyek veled "sétálni". - mutatott idézőjelet és elkezdett átöltözni, majd egy üveg vizet kivéve a hűtőből indult el. Az ajtót bezártuk és ügyelve, hogy senki fontos ne vegyen észre sétáltunk ki a szállóból és indultunk meg a part azon részére, ahonnan a többiek se vehetnek észre. 

Találva egy szép helyet lepakoltunk és én már indultam volna a tenger felé, amikor valaki a pólóm nyak részénél megfogott, ezzel visszatartva. Mint valami rossz komédiában. Megfordultam és egy perverzen vigyorgó Sugával álltam szembe, akinek a kezében naptej volt. Én is elvigyorodtam, majd magamra mutattam, hogy láthassa, a felsőm rajtam marad. Erre csak megrántotta vállát és közelebb lépet.

- És mond csak, hogy jutott az eszedbe, hogy titokban le gyere pancsolni, - nyitotta fel a tubus kupakját és az ujjaira nyomott egy kicsit.

- Ezt úgy mondod, mintha egy kisgyerek lennék. - fújtam fel arcom, amire elnevette magát.

- Nem, dehogy is! - válaszolta ironikusan majd az arcomra kente a krémet és egyenletesen eloszlatta. Utána megint nyomott, majd a karom azon részére kente fel, amit nem takart a póló. Végül leguggolt és a lábaimat is bekente, de néha keze felcsúszott egy picit a combomra. 

- Hyung! - csattantam fel, majd hátrébb léptem tőle - Ott már takar a nadrág! - néztem rá durcásan, amin ismét csak nevetett. 

- Bocsi! - állt fel még mindig nevetve - De fő a biztonság. Most te jössz.

- Be tudod magad is kenni. - fordultam el tőle.

- Nem és, ha leégek az a te hibád lesz. Ugyanakkor le is bukunk, hogy kint voltunk. - hallottam magam mögül fölényes hangját én, pedig egy lemondó sóhajjal fordultam meg. Bekentem én is mindenhol, csak az én kezeim nem tévedtek rossz helyekre. Miután ezzel végeztünk én berohantam a tengerbe, míg ő csak lassan követett. 

Szememet csípte a sós víz, amikor beleugrottam, de utána hamar elmúlt. Míg én vígan úszkáltam ő csak állt, mint egy vén bácsi és figyelte produkciómat. Egy pillanatra lehunyta szemét és arcát az ég felé emelte, gondolom ki élvezve a kellemes meleget én, pedig ezt a pillanatot választottam ördögi tervem véghez viteléhez. Halkan úsztam mellé, majd amikor kellően közel kerültem hozzá, mindkét lábát megragadtam majd azt felrántva esett hanyatt a vízben, alámerülve. Gyorsan elengedtem, majd sekélyebb vízhez érve futni kezdtem tőle, hogy minél messzebb kerüljek.

- Jeon Jungkook! - kiáltotta, amikor sikerült kissé helyre ráznia magát, de én akkor már jó pár méterrel arrébb voltam és onnan mosolyogtam gonoszan - Nehogy azt, hidd, hogy ezt megúszod! - mutatott rám, amitől felröhögtem, viszont csak egy pillanatra hunytam le a szemem ő már megfelezte a távolságot kettőnk között. Felsikítottam, majd futni kezdtem a derekamig érő vízben, de ő hamar beért. Kezeit lefogva próbáltam, keresztbe tenni neki, de ő a lábaimat kigáncsolva nyomott le a víz alá. Csak pár pillanatig nyomott lefele utána elengedett. Miután a szememet már nem csípte a tenger vize szemeibe néztem, majd pár másodperc múlva mindkettőnkből feltört a nevetés. 

Az a kacagós hangulatot én zavartam meg, fröcskölős támadásommal, amire ő csak elkomorodott és egy halálos pillantást vetett rám. Lefagyva vártam reakcióját, ami egy ördögi vigyor mellett érkezett. Hatalmas lendülettel, kezdte felém sodorni a vizet én pedig nevetve hárítottam kevés sikerrel. Percekig hadakoztunk.

- Jó! Feladom! Te nyertél hyung! - kiáltottam fel és pár másodperc múlva megállt a vízzápor, ami eddig engem sújtott.

- Még szép! - vigyorog rám fölényesen, amit egy mosollyal reagálok és kiindulok a vízből. Mivel Yoongi nem hozott magának törölközőt így az enyémen feküdtünk ketten, várva, hogy a nap megszárítson minket. Így akarva-akaratlanul is közel voltunk egymáshoz.

- És mi a jutalmam? - törte meg a csendet.

- Mi? - nyögtem ki nehezen. A víz leszívta az erőmet.

- Én nyertem a csatát. És egy csata megnyerése általában jutalommal jár. - fordult felém, majd fejét kezén megtámasztva nézett rám.

- Hát akkor ez egy kivételes alkalom és nem kapsz semmit. - ültem fel azzal a céllal, hogy visszainduljunk. 

- Pedig nekem az is elég lenne, amit ma félbeszakítottak. - nézett rám kajánul, amire megforgattam szemeimet.

- Nyilvánosság előtt vagyunk hyung. - álltam fel.

- Csak ennyi a bajod? - pattant fel villámsebesen és nekem reagálni sem volt időm, kettőnk fejére dobta törölközőt ez által takarva minket a kíváncsi szemek elől.

- Mi- mit csinálsz? - dadogtam hirtelen zavaromban, szemibe nézve - Attól még ugyan úgy nyilvánosság előtt vagyunk. 

- Igen, de nincs egy fan se a közelben. Ha lett volna, akkor már letámadott volna minket. És, ha más nem akkor azt mondjuk, hogy  azért csináltuk, hogy ne égjen meg az arcunk. - mosolygott rám perverzül.

- Ezt te se hiszed el! - csattantam fel - És mégis mi- Nem bírtam befejezni, mert ajkaimra hajolt ezzel elnémítva. 

El akartam lökni, de aztán eszembe jutott, amit még a szobában mondott. Végül is egy csók még nem jelenti azt, hogy le is fekszem vele. Ugyan akkor jól esik ez a fajtatörődés. Kedves velem és érdeklődik is felém. Ha Hopi nem szakít félbe minket, akkor lehet már rég túl lettünk volna ezen.

Gondolat menetemet megszakította, azzal, hogy ajkait mozgatni kezdte, majd egyik kezével hajamba túrt, így húz magához közelebb. Megadva magamat, viszonoztam csókját, de amikor nyelvével végig nyalt alsó ajkamon elhúzódtam tőle. 

- Mostantól csak eddig mehetsz. - suttogtam ajkára, majd elhúzódtam tőle. Fejéről lecsúszott a törölköző, míg én vörös arcomat takartam vele és visszaindultam a hotel felé. Mostantól? Akkor innentől kezdve már megcsókolhat? Végül is ezt mondtam. De hülye vagyok!