Ördögi kör 2.rész

[Megjegyzés: A történetben találkozhattok vastagon szedett szöveggel. Ez igazság szerint azt fejezné ki, hogy a szereplők angolul beszélnek. Hiszen Jimin és Jungkook Amerikában élnek így evidens, hogy angolul is beszélnek. 
UI: Ezt a kis jegyzetet később írtam ide, minthogy a részt kitettem volna így elnézést kérek azoktól, aki esetleg nem értettek valamit. "^^ ]

Lefagyva állok az ajtó előtt. 4 éve találkoztam vele utoljára, de semmit nem változott. Bár ezen meg sem kellene lepődnöm. Nem tudom, hogyan álljak hozzá. Nem szép emlékekkel váltunk el egymástól. Még mindig a fejemben lebeg az arckifejezése, amikor hátat fordítva elrohantam tőle. Tőlük. 

Vigyorogva ugrik a nyakamba, de én még most se mozdulok.

-Jimin! Annyira hiányoztál. - szorít jobban magához miközben hangja egyre inkább halkul. Most se reagálok semmit, hisz mit tudnék. Nekem is hiányzott, de az emlékek nem hagyják, hogy viszonozzam a gesztust. Ő leginkább a jó emlékeim szereplője. Főleg. De az utolsó napok nem épp a legbékésebben teltek.

Lassan elenged majd a vállaimba kapaszkodva néz szemeimbe.

- Hyung. - komoly ábrázatot vesz fel, majd folytatja - Egyedül jöttem. Senki nem tudja, hogy itt vagyok. - mondandója végen kieresztem az eddig bent tartott levegőt egy hatalmas sóhajtás formájában. Megkönnyebbülve nézek végre a másik szemeibe. Többnél-többnél érzelem kavarog lelkének tükrében, de a legnagyobb talán a boldogság. Egy darabig kellemes csendben, némán társalgunk egymással. Kell ez a pici idő, hogy lenyugodjak és neki is, hogy felfogja tényleg előtte állok. Végül megtörve a pillanatot én szólalok fel előbb.

- Hogy kerülsz ide? Mégis mit keresel Amerikában? - szegezem neki rögtön a kérdést, majd kezeit lehámozva magamról állok félre, hogy beljebb jöhessen. Előrébb sétálva leveszi cipőjét én, pedig becsukom az ajtót. Sportcipőjétől megválva tekint körbe lakásomon. Csillogó szemével mindet alaposan végig mér. 

- Nagyon szép helyen élsz hyung. - mondja továbbra is a nappaliban található hatalmas ablakot bámulva. 

- Nem válaszoltál a kérdésemre. - morgom neki, de nem bírom ki, hogy ne mosolyogjam meg látványát. Még mindig gyermekien aranyos. Hirtelen megindul az egyik ajtó irányába, hogy felfedezhesse a még mindig ismeretlen terepet - Tae! - szólok rá, hisz illetlenség hiába álltunk régen közel egymáshoz. Szerencsémre, elsőre a vendégszobát találja meg. Körbe néz, majd megfordul és elindul a következő ajtóhoz - Taehyung! Keresel valamit, vagy mi? - mordulok rá, de ez nem hatja meg. Balra indulva közelít a Jungkookkal közös hálónkhoz, de elé állva nem engedem tovább - Állj le! 

- De kíváncsi vagyok a szobádra hyung! - nyüszít fel majd hirtelen a kilincs felé nyúl, de időben elkapva karját vonszolom el onnan - Na! Miért nem mehetek be? Titkolsz valamit?

- Nem csak nincs kedvem, hogy kutakodj. Ma raktam rendet, nem kell a kupi. - pillantok rá, majd a konyhába érve leültetem. Már indulna vissza, de szavaimmal megállítom - Eszedbe ne jusson, vagy megverlek. A szobám tilos. 

- Ugyan! - int le - Kijöttél a formádból hyung. Esélytelen, hogy bántani tudj. - vigyorog rám pimaszul, de én is hasonló arcot felvéve hajolok az arcába.

- Szeretnél próbát tenni? - arcát elfordítva válaszol.

- Inkább nem. Még a végén megsérülnél. - szemeimbe nem nézve szuggerál erősen egy pontot a konyhába. Felnevetve távolodok el tőle. 

- Hát hogyne. - kuncogom még mindig - Kérsz valamit? - mosolyogva teszem fel a kérdést és végre felém fordítja arcát és szája felfelé görbül. 

- Teát. - megfordulva egyből felteszek vizet forrni, majd az egyik fiókot kihúzva kezdek el válogatni az ízek közül. Tae szereti az erdei gyümölcsöset így abból két filtert kivéve tolom vissza a fiókot.

- Szóval, hogy találtál rám? - szembe fordulok vele, komoly ábrázattal - Egyáltalán mit keresel itt?

- Meló. - vonja meg hanyagul vállát. Szemeim nagyra nőnek, hisz ez azt jelenti...

- Nem egyedül jöttél? De hisz az ajtóban- félbe szakít.

- Azt úgy értettem, hogy a házadhoz. De hidd el nem tudják, hogy itt vagyok. Sőt! Biztosra veszik szerintem, hogy még a városban vagyok. Végül is miért jöttem volna el ebbe a kis faluba? - emeli fel kezeit jelezve, hogy nincs mitől félnem. De igenis van! Itt vannak tőlem egy köpésre azok, akikkel nem akartam soha többé találkozni. Nagyot sóhajtva próbálom nyugtatni magam.

- És mégis, hogyan jutottál el onnan hozzám? - teszem fel ismét kérdésem.

- Nos egyedül nem volt semmi feladatom mára így úgy gondoltam sétálok egy kicsit. És hát megéheztem és betértem egy kávézó szerűségbe. Épp a rendelésemet vártam, amikor megpillantottam a hónap dolgozóját, aki ugye bár te vagy. - mosolygott rám én, viszont homlokon ütöm magam. Mondtam a főnöknek, hogy nem kell kitennie! Mert ugye nem elég a nevem, nem! Kell hozzá az arcom is! - Nos és nem is vártam egyből a pulthoz rohantam, hogy megkérdezzem, hogyan érhetnélek el, ami lássuk be kínkeservesen ment. - nevet fel kínosan.

- Miért? - értetlenül nézek szemeibe.

- Még mindig nem tudok angolul. De nem ez a lényeg. Nagy nehezen megértették és hosszas könyörgés után kinyögték a címed. Persze hozzá tették, hogy hülye vagyok. Azt az egyet még megértettem. - húzza fintorra száját - Szóval, ha mész dolgozni mond meg nekik, hogy bekaphatják. - kijelentésére felkuncogok.

- Rendben átadom.

- Amúgy- az ajtó nyitódása félbeszakítja. 

- Megjöttem. - hallom meg Jungkook hangját. Basszus! Taehyung zavartan pislog rám, de én nem tudok mit mondani. Nem tudhatja, hogy ő a pasim. Valamit ki kell találnom, de gyorsan. Talán há-

- Jimin. Itt va- megtorpan, amikor megpillantja a másikat - Oh, helló! - int a másiknak, aki viszonozza a gesztust - Ő ki? - pillant rám.

- Egy régi barátom. - válaszolom. 

- Mármint a múltadból? - néz rám kissé ijedten. Aish! Azt fogja hinni, hogy rossz ember. Pedig Taehyung sose bántott, de hiába próbálnám ezt a másiknak elmondani, hisz nem hinne nekem az alapján milyen szörnyűen írtam le neki a múltam.

 - Igen, de ő kedves szerepet töltött benne. - lépek mellé.

- Ne angolul! Nem értek belőle semmit! - nyüszít fel mögöttem Taehyung. Jungkook arrébb tolva lép Tae mellé, majd kezét nyújtja.

- Jeon Jeong Guk vagyok, de hívj nyugodtan Kooknak. Örülök, hogy megismertettelek! - mutatkozik be párom koreaiul. Hibátlanul és folyékonyan. Mi az Isten? De hisz itt született Amerikában és itt is nőtt fel!

- Kim Tae Hyung. Jimin egy régi barátja. És benned kit tisztelhetek? - nézett kíváncsian Taehyung.

- Én vagyok Jimin- félbe szakítom, ahogy karom válla felett átlendítem és így húzom magamhoz, mintha csak haverok lennénk.

- Lakótársa! - hadarom el gyorsan és szerelmemre pillantok, aki mérgesen néz rám. Kérlek, csak menj bele ebbe a hülye játékba!

- Tényleg? - figyel minket hitetlenül Tae - Nekem úgy tűnik, mintha valamit titkolnál Jiminie. Eléggé dühösnek látszik. - mutat Jungkookra.

- Ez így van. - válaszol Kook. Kérlek! - Eléggé zavaró, hogy csak  a lakótársának mondott - esetlenül pillantok rá, de ő csak a másikat figyel. Kérlek! - amikor a legjobb barátja vagyok, ha jól tudom! - csattan fel, mire mind a ketten meglepetten tekintünk rá. Megkönnyebbülve fújnám, ki a levegőt, de ezzel csak lebuktatnám magunkat.

- Ohh! Értem. - szólal fel végül Tae - Gondolom nem akarta az előző legjobb barátjának mondani. - mosolyog kissé keserűen Jungkookra, aki hasonló ábrázatot vesz fel, de hirtelen át csap szenvedősbe.

- Hogy bírtad vele? Szörnyű! Olyan trehány, hogy az csak na! És a főztje! Borzadály! - vágja igazság szerint hozzám a hibáimat, de tudom, hogy ezzel csak oldani akarja a hangulatot. Időközben oda sétál a felforrt vízhez és megcsinálja a teákat magának is keverve egyet.

- Te bele ettél? - néz riadtan páromra a másik, ami megmosolyogtat - És még élsz?

- Mint látod. - kuncog párom, miközben végig mutat saját magán. Megfordulva adja oda nekünk forró italunkat, majd ő is elkezdi szürcsölgetni.

- Mond csak, Kook igaz? - bólint - Mióta is éltek együtt? – kérdezi, miközben teáját fújva próbálja ihatóvá hűteni.

- Talán 3 éve? - pillant rám, amire bólintok - Igen azt hiszem valahogy úgy. - válaszol italát tovább szürcsölgetve. 

- 3 éve laktok együtt mégis jegyben jársz? - mutat párom ujján pihenő jegygyűrűre.