Ördögi kör 1. rész

- Jimin. - egy kellemes hang szólít a távolból, de túl messzinek tűnik ahhoz, hogy figyelmet szenteljek neki - Jimin! - közelebbről érzékelem ezt az angyali hangot, de szemeimre ólom súlyként nehezedik a fáradtság - Aish! - sóhajt fel kedves ébresztőm, amit már nem bírok mosolygás nélkül hagyni - Muszáj ezt minden reggel eljátszanunk, amikor nem kell menned dolgozni? - szid le párom, majd érzem, hogy az ágy besüpped mellettem és hideg ujjak kúsznak be a pólóm alá. 

Szinte már szokás nálunk az ilyen reggel. Egyszerűen csak Jungkook cirógatásától tudok felkelni. Bár, ha nem tenném meg elég hamar, akkor a kellemes érzés át futna érzékivé és pik-pakk felizgatna, aztán nem lenne megállás minimum délig. Ami számomra nem lenne gond, hisz szabadnapos vagyok, de neki igen, mer hívja a kötelesség.

Emlékszem ez a hagyomány fél éve kezdődött, amikor egy forró éjszaka után egyszerűen sehogy se tudott kiparancsolni a párnák közül. Nem kellett munkába mennem és neki is csak délutánra kellett be mennie. Természetes, hogy ezt a kis időt is kiszoktuk élvezni, akár egymás karjaiban egy filmet nézve. Viszont túlságosan lefárasztott ahhoz, hogy én kisétáljak arra a kényelmetlen bőrkanapéra, amit ő amúgy mellesleg imádott, és megnézzek egy filmet, amin nagy valószínűséggel elaludtam volna. Így a sokadik próbálkozásra ért el nálam sikert. Cirógatott, simogatott, a fülembe édes szavakat suttogott és én akarva, akaratlanul felizgultam. Éppen keltem volna fel, hogy magam alá teperjem, de ő akkor állt fel ágyunkból és sietősen a konyhába ment. 

- Komolyan így itt hagysz? - kiáltottam utána, mire felcsendült a jellegzetes gyermeki kacagása, ami akkor kissé még ördögien is csengett. 

- Legközelebb hamarabb kelj fel. - válaszolt nekem nevetve. Onnantól kezdve csak így keltett és mindketten tudtuk, hogy ha fel is izgat akkor se lesz menet és ő ezt kihasználta.

Percek múlva fordulok felé, mire abba hagyja tevékenységét. Álmosan pislogok fel rá, amit ő egy gyengéd mosollyal reagál le. Hajamat arrébb söpörve, homlokomra egy romantikus csókot adva kell fel mellőlem. Viszont a takarót is húzva maga után, mire engem megcsap az enyhe levegő. Tudom, hogy ezzel azt akarja elérni, hogy felkeljek, de én e helyett csak egy  kis gömbé kuporodva fekszek tovább az ágyban. 

- Gyerünk Kicsim! Ne feledd, hogy a csekkeket is be kell fizetned. - próbál kelteni, de ez még mindig nem elég indok, hogy elhagyjam a mi kényelmes várunkat - Csináltam reggelit is. - kijelentésesre már felpillantok rá ezzel jelezve, hogy jó úton halad, de még kéne valami, hogy kicsaljon a hálónkból - Viszont, ha nem sietsz, akkor egyedül kell megenned. - fordul ki a szobánkból én pedig egy megadó sóhajt kiengedve az ajkaimon ülök fel. A ruhák között, amik a földön hevernek, keresem az enyémet, de sehol se találom. Jungkook jól el dobta az éjszaka folyamán az biztos. Végül feladva felveszem páromét, ami nagy rám, de nem zavar, mert tudom szereti, ha az ő cuccát hordom.

Totyogva közelítem meg étkező asztalunkat és a székre leülve várom, hogy kiszolgáljon szerelmem. A finom illatokat megérezve hasam egy nagyot mordul. Kook kacagva sétál a konyhából a kész étellel a kezében.
- Látom nélkülem is hamar kimásztál volna. - helyezi elém a rántottát. Viszont mielőtt a saját helyére ülne, végigmér - Miért az én felsőm van rajtad? - huppan le elém.
- Mert nem találtam az enyém. - válaszoltam, majd enni kezdtem. Lássuk be, ha ő nem lenne, már éhen haltam volna. Nem tudok főzni és ezt mind ketten beismerjük és nem is enged a konyha közelébe. Talán egyszer készítettem vacsorát, hogy meglepjem, de annak is gyomor rontás lett a vége, amit párom szenvedett meg 2 napi folyamatos hányással.
- Az ágy alatt van, én felőlem.
- Vajon, hogy került be oda? - sóhajtok fel és rápillantok és szája egy rövid időre felgörbül, de vissza is veszi semleges arcát.
- Fogalmam sincs. - néz rám ártatlanul. Gyermeki arca van, és mások számára egy angyalnak tűnhet, ami félig-meddig igaz is. De, ha úgy van előbújik belőle a kisördög. Sose ismerné be, hogy egyszerűen imádja, ha az amúgy is elnyúlt pólóit magamra veszem. Magasabb nálam így ezek a ruhadarabok a térdemig érnek.

Közös reggelink után felveszi munkaruháját és az ajtóban egy rövid csókot váltva el is indul dolgozni. Szokás szerint elmosogatok, majd egy farmert és egy fehér pólót felkapva magamra, táskámmal a kezemben el indulok a csekkeket befizetni. Csak egy kocsink van és, mivel Jungkook azzal jár dolgozni, ezért busszal megyek be a falu mellett elhelyezkedő városba. Nincs nagy tömeg, hisz tömegközlekedéssel sokkal korábban szoktak munkába menni. Igazság szerint örülök, hogy 4 éve erre a kissé elhagyatott helyre esett a választásom. Csendes még is szemet kápráztatóan gyönyörű.

Aznapi egyetlen feladatommal végezve beugrok munkahelyemre köszöni kollégáimnak. Egy kávét elfogyasztva már indulok is haza, hisz több dolgom itt nincs, és mégis csak otthon lehet a legjobban pihenni. Hazaérve arra kényelmetlen kanapéra elfekszek és valami érdekes filmet keresek. 4 óra körül egy SMS érkezik, amit telefonom halk pittyegése jelez. Nagyot nyújtózva a kávézó asztalhoz veszem el a készüléket, majdnem lefordulva a bútorról.

-Kookie-

Ma előbb érek haza, olyan 6-ra. Viszek vacsit, mert nincs kedvem főzni. Sushi megfelel? Ja és, ha lehet takaríts ki. Rég volt már. Majd legközelebb én fogok. Köszi.

Válaszolva neki, feltápászkodok és egy nagyot sóhajtva körbe nézek. Kit érdekel hogy mikor volt, amikor nem is látszik. Vagyis egy-két helyen poros, de úgy se jön egy ideig vendégünk. Na jó egy kicsit trehány vagyok, de hát mégis kinek lenne kedve takarítani? Kelletlenül nyögök fel, majd egy rongyot és egy tisztítószert keresve nekiállok a nappaliban lévő polcok és szekrények letörléséhez. Ezután felporszívózok, majd áttérve a konyhába letörlöm a pultokat és a tűzhelyet. Még a fürdőszobát is kitakarítom. A kádat ki is mosom! Remélem ezért kapok valami jutalmat. Persze, ha ezt mondanám neki, akkor csak lerázna azzal, hogy én is itt élek, úgyhogy az alap, hogy tiszta a lakásom. Vagy még azt is felelheti, hogy amúgy is lefekszünk egymással, ha takarítottam, ha nem. Utolsónak a szobánkat hagyom, ahol az ágy fel van dúlva és ruhadarabok hevernek mindenhol. Igaz későn értünk haza mindketten, de a sok túl óra miatt már 1 hete nem értünk egymáshoz úgy. Tegnap viszont mindketten feltüzelve értünk haza így elég mozgalmas éjszakánk volt. Beágyazok és a szennyest kiviszem a fürdőbe. 

Csöngetnek.

Fejemet felkapom az órára és csak most veszem észre, hogy már 6 óra van. De, ha Jungkook az akkor minek csenget? Lehet nem vitt kulcsot én meg bezártam az ajtót, hogyha esetleg elalszok a filmen, akkor semmilyen illetéktelen alak ne tudjon bejönni. 

A kulcsot elfordítva nyitom ki az ajtót, viszont nem az a személy áll ott, akire számítottam. Sőt! A legrosszabb rémálmaimban sem képzeltem, hogy valaha is találkozok vele újra. Vagyis de, viszont mindig reménykedtem, hogy azok tényleg csak rémképek maradnak. Most pedig itt áll a múltam egyik szereplője, akinek talán még tudnék is örülni, ha nem tudnám azt, hogyha ő itt áll akkor a többiek is valahol a közelben tartózkodhatnak, mert sose járnak egyedül. Legalább ketten szoktak valamerre menni, de Amerikába tuti, hogy mindannyian jöttek. 

Hosszas percek múlva sikerül kinyögnöm az előttem álló fiú nevét, aki hatalmas vigyorral várja, hogy végre visszatérjek a valóságba.

- Taehyung?