Change 6. rész

- Akkor ezt megbeszéltük. - leszálltam róla és a saját ágyamon terültem el, hogy ezt a kis pihenőt kihasználhassam. Mielőtt még elaludtam volna egy ajtócsukódást halottam, de utána már csak az álmok mezeje vett körbe.

Jungkook

Miután leszállt rólam átment a saját ágyára. Amint feleszméltem gyorsan kisiettem a szobából és átmentem J-hope-hoz.

- Hyung! - nyitottam be egy éppen folyamatban tartó hatalmas, vérre menő párnacsatába. Belépve a szobába megálltak és mind a hárman rám néztek. V, Hoseok és Jimin. Majd összenéztek és Taehyung elkiáltotta magát.

- Mindenki a maknaera. - már fordultam meg, hogy meneküljek, de egy arcomba repülő párna megállított. Majd mindannyian elkezdtek engem ütögetni a puha fegyverekkel. Utálom, hogy én vagyok a legkisebb! Bármi van mindig én. Erőt véve magamon megragadva egy támadó eszközt felálltam a földről és a hevesen nevető Jimin arcon küldtem, majd gyorsan V fejét ütöttem le és végül J-hope hasát találtam. Lihegve meredt mindenki maga elé végül hangosan nevetve dőltünk el a földön.

- Fiúk gyertek! Kezdődik a fotózás. - nyitott be hozzánk a menedzser ezzel megzavarva a szórakozásunkat.

A koncepció a nyaralás volt. Namjoon hyunggal kezdték, de nem tudtam megnézni, mert még a hajamat csinálták. Utána Jin hyung következett, de csak a végére lettem kész. Yoongi következett és akárhogy próbáltam nem tudtam levenni rólam a szemem. Kurvára helyes és hihetetlenül profin csinálja. A fotós folyamatosan megdicsérte. Egyszer pillantott rám és egy önelégült mosolyt villantott, de hamar visszatért a komoly énjéhez és folytatta a munkáját. Durcásan fordultam meg, de egy karba tett kézzel álló, kérdő tekintetekkel illető Jiminnel találtam szembe magam.

- Szóval miről is beszélgetettek?

- Nem értem mire gondolsz.

- Ne nézz hülyének Kookie. Abban az egy pillanatban szinte forrt köztetek a levegő. És az a vigyor mikor rád nézett. Sose láttam még. Szóval kezdj el beszélni.

- Ugyan hyu-

- Jungkook te jössz! - szakított félbe a fotós.

- Nem úszod meg nehogy azt hidd. - szólt még utánam, de én csak intettem neki. Próbáltam mindent jól csinálni és a fotós is megdicsért sokszor. Viszont valamikor a felénél észrevettem Sugát, ahogy vigyorogva bámul és mikor látta, hogy észrevettem szélesebb lett a mosolya és szemöldökét kezdte húzogatni. Éreztem, hogy akaratlanul is elpirulok. Jimin meg mindig ugyan úgy állt és gondolom azt is észrevette, hogy zavarban vagyok, mert egy sokszor előre hajolt, hogy lássa hyung arcát, de akkor ő csak komoran bámult rám, de amint nem volt Jimin látóterében ajkai újra felfelé görbültek. Megölöm! Minek bámul? Így csak elhúzódik az egész.

- Jungkook minden rendben? Lázas vagy? - nézett rám a fotós aggódó tekintettel.

- Persze csak kérhetnék egy kis vizet? - válaszoltam és hamar meg is kaptam. Ha harc hát legyen! A flakont visszaadva beálltam és felvettem a ,,Mindenkit megölő szexi nézésemet". Ami meg is hozta az eredményét. Yoongi arcáról leolvadt a mosoly és szemei kikerekedtek. Alsó ajkába harapva figyelte minden mozdulatom. Még Jiminről is megfeledkezett, mert amikor ő oda hajolt, hogy lássa az arcát nem változtatta el. Ugyan úgy figyelt akkor is. Persze Chimchim jókat nevetett rajta és biztos voltam benne, hogy levette a szitut. De nem érdekel. Hyung hibája. Miután végeztem fölényesen haladtam el mellettük. Miután mindenkit lencsevégre kaptak jöttek a csoportos fotózások. 3 része lesz. A maknae line, a hyung line és az egész csapat. Mindegyik nagyon jól sikerült és szerencsémre a csapatosban nem kerültem Suga mellé. Mikor végeztünk mindenki visszaindult a szobájába, de nekem egyből gyomorgörcsöm lett. Kettesben leszek vele, sőt még randizni is megyünk. Már most kész ideg vagyok, pedig el se indultunk.

Szobánkba belépve egy készülődő Yoongi suhant el előttem.

- Már megyünk is?

- Igen. - válaszolta a bőröndjét bámulva, majd hirtelen rám pillantva rám vigyorgott - Vagy akarsz valamit csinálni a szobában?

- Állj le! Miattad nem tudtam koncentrálni. - szusszantottam fel mérgesen.

- Te se voltál semmi. Hogy tudsz olyan csábosan nézni? - hallottam magam mögött hangját, míg öltözni kezdtem.

- Velem született tehetség. Viszont Jimin biztos sejt már valamit hála neked.

- Nem érdekel.

- Te tudod. Kész vagy? - fordultam vele szembe, de ő alsó testrészemmel szemezett. - Hyung!

- Nem tehetek róla ilyen jó a segged.  Nem tehetek ellene.

- De igen. - morogtam miközben kimentem a szobából.

- És mégis mit? - zárta be az ajtót. Egyikünk se vitte túlzásba az öltözködést, de nem is baj. Mindketten egy sapkával takartuk magunkat.

- Kösd be a szemed. – súgtam magam elé alig hallhatóan.

- Hova mentek? - jött felénk J-hope, Jin és V.

- Sétálni a városba. Megnézzük milyen látványosságok vannak.

- Én is! Én is! - kezdett ugrálni V mire arcomra fagyott a mosoly. Tényleg adni akartam egy esélyt Sugának, hogy megmutassa a rejtett oldalát, de nem jutott semmi sem eszembe, hogy miért ne  jöhetne. Segítséget keresve Yoongira pillantottam, de ahogy elnéztem neki sem volt ötlete így csak mérgesen méregette.

- Milyen tiszteletlen vagy Taehyung-ah! - csapta mellkason Hobi – Lehet randiznak. – nevetett fel.

- Tényleg! - nézett ránk hatalmas szemekkel V.

- Idióták! - morrant rájuk a mellettem lévő rapper.

- Mondjuk én már voltam Nammal, de szívesen mennék.

- Engem is érdekel. Menjünk, öltözzünk. - bólogatott - J-hope

- Oké. Én megyek szólni a többieknek. - indult meg Jin is.

Így történt, hogy a randinkon plusz 5 személlyel voltunk és, ha még 2-en nem is lettünk volna feltűnőek így biztosan azok voltunk. Főleg, hogy sokan bámultak minket és sugdolóztak. De rendes ARMY-k voltak, mert nem akartak zavarni minket.

- Legközelebb az ablakon megyünk ki. - morogta mellettem Suga így kiszakítva a gondolataimból.

- Annyira nem vészes. Így is beszélgethetünk.

- Már vagy 10 perce elindultunk, de csak most szóltunk egymáshoz. - nézett fel rám, de meg mielőtt mondhattam volna valami indokot ő folytatta - És Jimin percenként néz hátra. Figyelj... most. - suttogta a szavakat és mikor kimondta az említett tényleg felénk pillantott, de már vissza is fordult.

- Azta! Pedig alig észrevehetően csinálja.

- Hát, amíg bambultál volt időm észrevenni.

- Gondolkoztam. De mit szólnál ahhoz, ha leszakadnánk tőlük.

- Mi?

- Miután Jimin újra hátra néz, utána gyorsan veszünk egy 180 fokos fordulatot. Ha pedig keresnek, azt mondjuk, hogy megálltunk egy boltnál.

- Rendben akkoooor - Jimin ismét ellenőrzött minket majd előrefordult - Most. - megragadta a karom majd elkezdett vissza fele húzni és csak vagy 10 bolt után váltottunk normális tempóra.

- Mit csináljunk? - néztem le rá.

- Hát ta-... Ki hív ilyenkor? - vette elő telefonját - Oh. Jin hyung. - rányomott a zöld ikonra majd füléhez emelte - Szia, mondjad... Csak megálltunk egy boltnál. Jungkooknak, megtetszett valami... Nem kell. Majd utolérünk titeket... Persze-persze... Igen figyelni fogok rá... Ne nézz már ennyire analfabétának. Tudunk magunkra vigyázni... Jó hívlak. Szia.

- Aggódott?

- Inkább már pánikolt. De mindegy. Mit szólnál egy fagyihoz? - mutatott egy bódé irányába - Már előbb kiszúrtam, de nem ebben a világban voltál.

- Mert azon a terven gondolkoztam, ami által elértem, hogy kettesben legyünk. - duzzogtam be.

- Szóval velem akartál lenni? - nézett rám önelégülten.

- Hát, ha már randit beszéltünk meg akkor legyen is az. És mivel te hívtál így te fizetsz. - néztem rá hasonló tekintettel, ahogy ő az előbb illetett.

- Gondoltam. – sóhajtott - Milyet kérsz?

- Csokisat. - vágtam rá egyből és szememmel csak az édességre figyeltem. Szinte láttam magam előtt, ahogy csillog a szemem, mint egy kisgyereknek, de nem tehettem róla hisz imádom a csokis fagyit.

- Akkor kérek egy csokisat és egy görögdinnyéset. - nyögte ki nagy nehezen angolul Suga. Amin én jót nevettem. Vicces volt a kiejtése és egyben aranyos, ahogy próbált mutogatni - Min nevetsz? - fordult felém a fagylaltokkal. A csokisat a kezembe adva egy bokor által eldugott padhoz sétáltunk. Elkezdtük enni, de én csak az övét tudtam figyelni.

- Mit akarsz? - pillantott rám. Lepillantott a saját édességére majd újból rám végül egy hatalmasat sóhajtva felém nyújtotta - Tessék.

- Köszönöm. - nyaltam bele az övébe és már nyugodt szívvel folytattam a sajátom falatozását.

- Emlékszel, arra, amit pihenő közben mondtam.

- Melyik részére? - néztem a szemébe.

- Arra, hogy férfias vagy. - kérdő pillantásokkal meredtem rá miközben bólintottam - Tévedtem. Egy nagy gyerek vagy most is. - kuncogott rajtam. Igen?! Gyerek vagyok. Akkor az leszek. Miközben nevetett rajtam alig észrevehetően elemeltem a fagyit a számtól majd gyorsan arcához nyomtam. Szép kis csoki folt lett ott. Diadal ittasan húztam el onnan a hideg csodát és folytattam azt, hogy eljuttassam a pocakomba.

- Te kis... - morogta miközben ujjával leszedte és lenyalta róla. Közelített felém, hogy előbbi cselekedetemet megismételje, de számítottam rá így fagyiját tartó kezét lefogtam, míg a sajátomat biztonságosan távol tartottam magunktól. Miközben próbált összekenni eldöntött a padon. Fölém tornyosult, de még így sem sikerült a bosszúja. Hangosan nevettem rajta, de ő ezzel rá segített. Szabad kezével elkezdett csikizni így feladva a harcot hagytam neki, hogy visszaadja. Ám ő nem állt meg. Az egész arcomat összekente. Nem túlzok, ha azt mondom az orromba is került.

- Aish hyung! Most ragadni fogok miattad. - ültem fel, míg zsebembe zsebkendőt kerestem. - És még én vagyok a gyerekes. - nem mondott semmit csak közelebb jött, majd arcom egyik oldaláról lenyalt egy kevés fagyit.

- Segítsek leszedni? - azt hiszem, ha nem tett volna rám fagyi pakolást, akkor láthatta volna a vérvörös arcom. Jó belementem a randiba, de azért ilyeneket ne.

- Egy zsepi is megteszi. Meg nyilvánosan vagyunk hyung.

- De takarásban. - vigyorgott rajtam, majd közelebb jött, de elhúzódtam - Tessék. - dobott nekem egy szalvétát. Gyorsan letöröltem a gyerekes játékunk eredményét majd felálltam - Hova mész?

- Sétáljunk tovább. Együnk valami itteni ételt. Mondjuk gyrost. - csillant fel újra szemem.

- És gondolom én állom az egészet.

- Persze. - indultam el arra amerre a többiekkel is mentünk csak most ketten - Melyikbe menjünk be?

- Nekem mindegy. - rántotta meg hanyagul a vállát. Szememmel olyan helyet kerestem, ahol elbújhatunk a zavaró tekintetek elől. Bár, ha megint valami perverzet akar csinálni, akkor inkább az utca közepén eszek.

- Legyen az! - mutattunk egyszerre ugyan arra az épületre, sőt pont egy azon asztalra. Bent az épületben volt, és innen is alig lehetett kiszúrni, ha pedig a belső felébe ülünk, akkor teljesen eltűntünk.

Mindketten felnevettünk majd elindultunk az általunk kiválasztott helyre. El is foglaltuk és az étlapot kezdtük el tanulmányozni. A gyros már bele égett a tudatomba így csak az italokat néztem át és egy gyümölcslevet kértem. Suga valami szuvlákit (Souvlaki) kért és vizet. Míg vártunk letelepedett közénk a jól ismert kínos csend. De szerencsénkre Yoongi telefonja megtörte.

- Már megint. - mormogta miközben felvette - Mondjad... Tudod, nagyon sok bolt van... Mert veletek lehetetlen nézelődni. Mindig csak tovább és tovább...  V, Nam, Jim-...  Látod? Te is beismered. Majd összefutunk...  Mi van?! Minek?... Erős fiú tud magára vigyázni... De- ... Jó. Hívd fel és mond neki, hogy egy étterembe vagyunk... Nem tudom mi a neve... Lilla színnel van kivilágítva és a belseje ilyen tengeresen van berendezve... Oké. Szia.

- Jin hyung?

- Igen. Utánunk jött a törpe és persze figyelni kell rá így kb. 10 perc múlva itt lesz.

- Jimin? – kérdeztem rá a betolakodó kilétére, amire bólintott - Amúgy meg egy magasok vagytok hyung.

- És ezzel mire akarsz kilyukadni? - nézett rám mérgesen, amin csak mosolyogni tudtam.

- Arra, hogy te is ugyan úgy tö- Au! És én vagyok a gyerekes? - csattantam fel, míg megrúgott bokámat kezdtem simogatni.

- Ne szemtelenkedj.

- De hisz még ki se mondtam. - morogtam szemeibe nézve. Most ő vett fel egy gonosz mosolyt.

- Meg se próbáld. Vagy elfelejtetted, hogy már én vagyok a szobatársad? - mutatott magára és ajkai szélesebb ívet vettek fel. Fejem leejtettem az asztalon lévő kezemre, miután befejezte mondandóját.

- Muszáj mindig ilyenekkel jönnöd? - pillantottam fel rá konkrétan elfeküdve az asztalon.

- Túl aranyosan reagálsz ahhoz, hogy abba hagyjam. Amúgy is tudod, nem fog történni semmi sem. Még. - mondandója végén megnyalta száját és hát persze, hogy elvörösödtem. Ezekkel a kijelentésekkel és gesztusokkal úgy érzem magam mellette, mint egy szent, szűz picsa. Talán még a fanokat is lepipálom. És, ha nem lenne elég, hogy előtte ilyen vagyok, akkor most már Jimin is így fog látni. És miért is? Mert pont most jött be.

- Sziasztok. Kookie jól vagy? Nehogy azt mond nekem, hogy itt sikerült belázasodnod. - lépkedett felénk, majd kezét homlokomhoz akarta tenni, de felkelve az asztalról elfordítottam a fejem - Jó látom semmi bajod. - nevetett ki majd leült mellém. Intett a pincérnek és kért magának is egy gyrost meg egy kólát.

- Mit csináltatok ti eddig? - nézett végig rajtunk.

- Nézelődtünk. - rántotta meg a vállát Suga és újra felvette a semleges arcát.

Ezek szerint tényleg van egy olyan oldala, amit nem ismerek. Vagy is inkább már csak nem ismertem. Rengeteget mosolygott és, amikor az arcába nyomtam a fagyit, nem akadt ki, hanem jót nevetve vissza adta. Olyan furcsa és új ez a Yoongi, de még is érdekel, hogy mit rejteget még. Milyen, amikor kíváncsivá teszem, vagy miképp fejezi ki szomorúságát és még az is érdekel, hogy a felfedett énje milyen, amikor dühös. Persze nem szerettem bele. Dehogy! Ahhoz szerintem több kell, de azt elérte, hogy érdeklődjek iránta. Mondjuk az a felállást tartani fogom, hogy ő hajtson értem és ne fordítva. Amit viszont az előbb mondott megijesztett. Vele leszek egy szobában, a maradék napokban és nem tudom elképzelni mik történhetnek. Nem fog rám ugrani és megdugni az oké, de vajon meddig. Nem mintha letudna nyomni attól nem félek, de nem akarok semmi viszályt vagy hasonló. Csak békésen meglenni. Bár erről már akkor le kellett volna mondanom, amikor az egészet kitalálta. Én pedig hülye engedtem. 

- Szerinted még meddig? - szakított ki Jimin hangja a gondolataimból.

. Még kb. 5 perc és visszatér. - válaszolta a vele szemben ülő.

- Ki?- kérdeztem értetlenül.

- Na! Mondtam, hogy most fog feleszmélni. - kuncogott Jimin.

- Mi van?

- Megint elbambultál. -  mondta unottan Suga, pedig biztos jót nevetett volna rajtam. 

Ezek után meghozták az ételeinket és csendben fogyasztottuk el. A vacsora után pedig lassacskán, de visszasétáltunk a többiekhez. Láttam Yoongin, hogy nagyon zavarja, hisz eredetileg kettesben jöttünk volna. Még mindig hátul ballagtunk csak most Chimchim nem ellenőrizgetett minket. Így bátorságot véve magamon közelebb mentem hozzá és megfogva kisujját haladtunk tovább. Nem állt meg, de meglepetten pillantott fel rám. 

- Ne szokd meg. Nem fogok többet közeledni. - morogtam durcásan. Ajkai széles vigyort vettek fel és úgy nézet tovább szemeimbe.

- Hol marad a hyung? Nagyon kinyílt a csipád nem gondolod? - mondta folyton vigyorogva.

- Tudod hyung te aka-

- Ne is folytasd. Amúgy is milyen dolog az első randin a sexről beszélni? - pillantott újra rám, de én elfordítottam a fejem és a kezem is elvettem -  Hé! - kapott kezem után és megfogva a mutató ujjam tartott maga mellett.

- Te említetted először. - fújtam fel az arcomat, hogy hitelesebbé tegyem a mérgességem. 

- Persze-persze! - nevetett ki. 

Az este további részét csendben folytattuk. Hallgattuk a többieket vagy megálltunk, ha ők is. Viszont az ujjamat nem engedte el egyszer sem. Bárhova mentünk, akárhová tértünk be ő ugyan úgy fogta. Akkor szabadultam, amikor a szálláshoz értünk. A szintünkhöz érve elköszöntünk egymástól és mindenki ment a saját szobájába. A szobámba. Amin Sugával osztozom. Már előre félek az este további részétől.