Négy lábon az élet - 1. rész

Eszeveszett csörgés riaszt fel álmomból. Felkapva fejem körbenézek és realizálom, hogy a telefon az. Remek! Úgy néz ki folytatódik az, ami három hónapja abba maradt. Szeptember elseje. Utálom. Innentől kezdve muszáj mindig felkelnem fél hétkor.

A fekvő alkalmatosságom is elkezd mozogni. Szóval kezd felébredni. Ajánlom is neki, mert már nagyon unom ezt a ricsajt. A fene egye a csodás hallásom.

A kis szőke felülve végig tekint a szobán, majd szeme telefonján megáll. Komótosan nyúl érte és kikapcsolja. Szemeit dörzsölve próbálja kiűzni onnan az álmosságot. Miután ezzel végez rám néz. Fáradt mosolyt enged meg és fejemhez nyúlva simogat meg. Ha a fülem mögött is megsimizel akkor elnézem neked, hogy iskolába jársz.

- Ne haragudj, hogy felkeltettelek. Bár, amint elmentem tudom, hogy visszaalszol. - néz rám szúrósan mintha az akkora bűn volna. Ha nincs jobb dolgom és ő sincs már itt akkor mit csináljak. Keze letéved hátamra, azt végig simítva nyúl hallószervem mögé, amire akaratlanul is neki nyomom a fejem - Ezt szereted mi?

Kérdésére csak felvinnyogok, amivel egy kis kacajt kicsalok belőle. Öt perc után megunva kényeztetésemet kel fel, majd készülődni kezd. Fel vesz egy átlagos fekete farmert, mellé egy kötött barna pulcsit, amihez hozzá van varrva a nyak résznél valami iszonyat ronda fehér masni. Ha esetleg egy ünnepélyre menne, vagy hasonlóra, akkor még elfogadható lenne, de iskolába. Ha eddig nem nézték melegnek a balett miatt, akkor ettől a ruhától annak fogják.

- Jó lesz? - pillant felém, de nem bírom már elviselni annak a felsőnek a látványát így tekintetem a szoba másik felébe vezetem - Ennyire rossz? - hangja csalódottá válik, utána, pedig hallom ahogy az anyag súrlódik, ezzel arra következtethetek, hogy leveszi. Neki lesz jobb! Ismét őt nézve figyelem, ahogy kutat a szekrényében. Egy farmer anyagú hosszú ujjút vesz elő, aminek fekete kapucnija van. Felveszi és egyből kérdőn húzza fel szemöldökét, kíváncsi tekintetével bombázva engem. Bólintok, amire felsóhajt - Nem hiszem el, hogy már neked kell megmondanod mit vegyek fel. Ennyire nem értek már a divathoz? - fejét csóválva indul meg saját fürdője felé.

Elkészülve lemegy a földszintre reggelizni, ahová nem követem, mert az én étkemet úgy is felhozza feleslegesen, pedig nem fogok megmozdulni.

Tíz perc múlva már kezében a reggelimmel tér vissza. Még nem vagyok éhes, hiszem tegnap vacsorára kicsit többet ettem, ezáltal most még nem kívánom az ételt. Lerakja a tálat, majd látva, hogy nem mozdulok furán néz rám.

- Na mi van? Ennyire még te sem lehetsz lusta. - pimaszul vigyorog, kijelentésére pedig elfordítom a fejem. Ismét hallatja angyali nevetését. A padló megreccsen ezzel jelezve, hogy elindult felém - Bár azt látom, hogy hisztis annál inkább. - sértegetésére már egész testtel fordulok el tőle, hátamat mutatva - Na ne durcizz be. - incselkedik velem és mielőtt még elmehetnék magához húz és megölelget - Légy jó cica Suga.

Fejét belenyomja bundámba. Míg egyik kezével tart addig a másikkal simogatni kezd. Belátom imádom mikor ölelget, hisz olyan jó meleget áraszt, így azonnal dorombolni kezdek. Kezével ismét megtalálja kedvenc pontom, amire felnyávogok neki. Kobakját elemelve tőlem mutatja meg ezer wattos vigyorát. Ilyenkor a szeme is mosolyog.

- Látom azért szeretsz még. - közli felem gondolatait. Ha nem dögönyözne éppen akkor ismét elfordítanám buksimat, de ahhoz túl jól kényeztet - Komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, hogy ne legyél rossz. Nem tudom mit történt közted és V között, de múltkor amikor kettesben voltatok nagyon csúnyán megkarmoltad. - szúrós szemekkel tekint rám, majd megenyhülve sóhajt egyet - Tudom, hogy kicsi még és idegesítő, de te is voltál kölyök. Bár nem sokra emlékszem. Lehet már akkor is ilyen zsémbes macska voltál. - gonoszan szélesednek ki ajkai. Megunva játszadozását ugrok ki karjaiból és indulok meg tálkám felé, amiben a finom falatkáim várnak.

Mosolyogva megrázza fejét, táskájához lépve pedig felkapja. Viszont az ajtóban megáll és szigorúan néz rám. Felnyávogok neki, amolyan megértettemként. Bólintva távozik, miközben folytatom az étkezést. Nem értem mit van úgy oda. V megérdemelte, amit kapott. Nem tudja, hol a határ és, ha az anyja már nem neveli, akkor én igen.

- Yoongi! - hallom meg vonyítását, amitől kis híján majdnem megfulladok. Kezdődik!

(Írói megjegyzés: Félre értés ne essék Jimin szerintem iszonyat cuki abban a felsőben, de ugye Yoonginak valamibe bele kellett kötnie)