Négy lábon az élet - 3. rész

Csendben figyelem fentről, ahogy gazdám megtölti Taehyung tálkáját. A kis vakarcs tegnap óta nem szólt hozzám, ami új rekord. Eddig a legtöbb is csak fél nap volt. Nem mintha zavarna ez az állapot. Végre van egy kis nyugtom, nem nyüsttől a bolhás is, hogy játsszak vele vagy valami. Azt hiszem életem legjobb döntése volt szidni azt két lábon járó szerencsétlenséget.

- El is felejtettem. - néz vigyorogva az élő szőnyegre Jimin - Van egy kis meglepetésem, de csak később tudod meg. - simítja meg V fejét aki a kijelentésre vakkant egyet és egyből csóválni kezdi farkát.
- Uh, meglepi? Mi lehet az? - forgolódik körbe-körbe, mint egy őrült. Bár ez sem áll távol a valóságtól - Vajon hol lehet? Tuti a kertben dugta el. - fut ki a konyhaajtón. Idióta. Minden egyes alkalommal ezt mondja Jimin és minden egyes esetben kirohan. Pedig a "meglepetés" még ide sem ért. Mert bizony hallottam, ahogy a telefonban beszélgettek. És sajnálatomra Tae idióta gazdija idejön és így Jimin kevesebbet fog velem törődni. Persze azért haszna is van annak a mamlasznak még pedig, hogy megmosolyogtatja a gazdámat és ezzel én is láthatom ragyogó vigyorát. De minden másban hasznavehetetlen. Még egy idegesítő kölyköt is hozott a nyakunkra csak, mert ő nem viheti haza. Pff.

Az ajtó nyitódása hallatszódig, majd halk becsukása. Ezt igazán eltanulhatná tőle Jimin. Mindig megijeszt, amikor haza jön.
- Sziasztok! - köszön is egyből barátja.
- Csak én vagyok. - lép a konyha ajtajához, majd neki dőlve néz a bejárat felé - Szia.
- Ja jó. És hol van az a pokolfajzat? - aggodalmasan cseng hangja amire, ha tudnék, elmosolyodnék.
- Kiről beszél? - szélesedik ki vigyora gazdámnak majd visszalépdel eredeti helyére és folytatja az ebéd készítését, mindeközben a vendég követi.
- Miről Jimin! Miről! - akad ki – Az, maga az ördög én mondom. - fújtat egyet, majd körbe néz minden szegletet megnézve, keresve valamit. Csak felém nem nézett.
- Még mindig nem tudom miről, vagy kiről beszélsz. Itt nincs semmi féle gonosz. - mosolyog lágyan barátja hülyeségén.
- Persze, mert te vele nőttél fel. Téged már behálózott. A szolgájává tett. De én nem dőlők be neki. És ezt ő is nagyon jól tudja, ezért próbálkozik a megfélemlítésemmel. Csakhogy én nem ijedek meg tőle. - kijelentése végén  felállok és kisétálva rejtekem mögül nézek le rájuk.
- Valóban? - kuncog fel Jimin, miközben barátjára néz, majd lopva rám pillant egyet, amitől kiszélesedik vigyora - Ki vennéd nekem a tejfölt a hűtőből?
- Igen valóban. - fújja fel arcát, de azért megindul a fagyos szerkezet felé, végig barátján tartva szemét. - Nem félek ilyen holmi ci- nem tudja befejezni, mert mondandójában meg akad, amint felnyávogok. Ijedten csapja be a hűtőszekrényt, majd ugrik fel, ezzel azt elérve, hogy hanyatt vágódik.

Jimin hasát fogva görnyed előre, miközben hangosan kitör belőle a nevetés. Én csak elégedetten nézek le a még mindig földön fekvő fiúra, aki már inkább idegesen fürkész engem és gazdám, mintsem ijedten.
- Bocsi, de ezt nem hagyhattam ki. - törli meg szemét, ami kacajától könnyesedett be - De látnod kellett volna az arcod. - egyenesedik ki Chim, én pedig kapva az alkalmon a vállára ugrok, majd ott kényelembe helyezve magam nézek az időközben felállt srácra.
- Nem hiszlek el! Tudod, mennyire nem bírom, ezt a macskát erre még itt ijesztgetsz vele. - fújja fel ismét arcát, kezeit összefonva, teljesen kimutatva sértődöttségét.
- De hisz te mondtad, hogy nem félsz tőle. - vigyorog még mindig fekvő alkalmatosságom, majd fejemhez nyúlva simogat meg - Ügyes macsek vagy Suga.
- Komolyan még meg is dicséred? Így is utálatos, hát, még ha dicséred. - mutat rám, amire fújok egyet - Látod? - csapja le maga mellé kezeit.
- Ez nála amolyan szidás. Úgy ahogy te is tetted az előbb. - ránt vállat Jimin majd visszatér a főzéshez. Most veszem észre, hogy kapucnis póló van rajta. Meg is van a délutáni szunyám helye. Bemászva oda helyezem magam kényelembe - Mit mocorogsz? - pillant hátra gazdám - Most nézd. Mi ez, ha nem aranyos?  - fordul úgy, hogy barátja is rá lásson.

- Öhm ronda? - grimaszol, de nem foglalkozva vele hunyom le szemeim készülve az alvásra.

- Dehogy. Attól, hogy undok, még gyönyörű. - érvel mellettem Chim - Miért nem keresed meg a kutyusod Hoseok? 

- Áh, igaz is. Végül is hozzá jöttem, nem hozzád. - válaszol gúnyosan, amire fekvőhelyem csak felkacag. És eme káprázatos hang után sikerül az álmok mezejére lépnem. 

- Suga. - simogat valaki fülemnél, amire akaratlanul is oda nyomom a fejem és dorombolni kezdek - Na! Kelj fel lustaság. Fürödnék. - rázkódik meg alattam az ágy, amitől kipattannak szemeim és erősen kapaszkodni kezdek - Hé, ne karmolj! Mássz már ki! – szisszen fel gazdám én, pedig nagy nehezen fel fogom a körülöttem történő dolgokat. Jimin kapucnijába vagyok, aki éppen lezuhanyozna, én pedig a karmaimat a hátába vájom. Elengedve vállait ugrok ki ruhájából és figyelem, ahogy csupaszra vetkőzik. Emlékszem, amikor kamaszodni kezdett, akkor szégyenlős volt előttem. Pedig csak egy macska vagyok. Vagyis félig ember, de ő erről nem tud. Szerencsére leszokott erről és így csodálhatom, az idő folyamán izmosodott testét. 

- Nem hiszem el, hogy végig aludtad a napot. Így este nem fogsz hagyni aludni. - cicceg, majd beáll a zuhanykabinba. Felnyávogok, amire rám emeli tekintetét. Elfekszek a fürdőszoba szőnyegen, majd becsukva szemeimet szuszogni kezdek - Ja, hogy te még tudsz aludni. Meg is feledkeztem, hogy képes vagy akár egy egész napot végig aludni. Mint, mondjuk a szilveszteri buli után. - nevet fel, viszont erre muszáj rá fújnom. Még hangosabban kezd nevetni. Pff milyen gazdi vagy te?

- Nem tudom melyik állat öntött vodkát a vizes tálkádba, de soha nem láttalak olyan elevennek, mint azon az éjszakán. Persze annyira kiütve se, mint másnap. - kuncog még mindig a múltban történteken. Én bizony emlékszem ki settenkedett a tálam körül, de az óta se láttam. Biztos V gazdájának az egyik idióta haverja. Végül is ő hívta az embereket.

Innentől kezdve csendben mosakszik tovább néha felnevetve. Az én szemszögemből nem olyan vicces. Szó szerint berúgtam. Át is alakulhattam volna az, pedig katasztrófához vezetett volna. Ha legközelebb is lesz ilyen buli, akkor inkább szomjan halok, de azoktól az alakoktól nem fogadok el semmit. Elkészülve felveszi boxerját, majd engem felkapva, mellkasához nyomva indul szobájába. Letesz az ágyra, majd telefonját lenémítva fekszik be a takaró alá. Felém néz, majd egy nyávogással jelzem neki engedélyem, ő pedig többre nem is várva fog meg, majd húz be maga mellé és bújik hozzám. 

- Nem tudom, mit csinálnék, ha hirtelen eltűnnél az életemből. - szólal meg hirtelen, mondandójától, pedig kipattannak a szemeim. Felnézek rá, de ő továbbra is csukva tartja - Te vagy a legjobb barátom. Azt akarom, hogy örökre velem maradj, még ha tudom, hogy nem lehetséges. - motyogja még félálomban. Mi az, hogy nem? Egyáltalán, hogy jött ez ilyen hirtelen? Tegnap is letargikus hangulata volt, de reménykedtem, hogy, csak mert látta a V-vel történt "vitánkat". Viszont úgy néz ki mégsem ez váltotta ki belőle, hanem más. De nem kell félned Jiminie. Örökre melletted leszek.