Négy lábon az élet - 5. rész

Jimin hangulata egyik napról a másikra kezdett felfelé ívelni. A játékos délutánunk után végre ismét a régi lett. Mosolygott és játszott velem. Látta rajtam, hogy még nagyon is elememben vagyok, így le tett arról, hogy esetleg nemsokára meghalok. Persze érthető az aggódása hisz egy átlagos macska eddig élne, de én egy alakváltó vagyok, aki addig él, mint egy ember. Persze furcsa lesz, amikor már egy 50 évet megélt cirmos leszek, de hát a saját valómat csak nem mutathatom meg. Kihagyom a sok köpenyes embert. Inkább akkor bekerülök valami világ rekordos könyvbe.

Gazdám szülei is megnyugodtak, miután Hoseok elmondta, hogy barátjával minden oké. Azt is hozzá tette, hogy valóban egy okos macska vagyok, csak velejéig gonosz. Természetes ezek után amikor a konyhapult mellett guggolt ráöntöttem egy pohár vizet. Igaz, ezzel neki adtam igazat, és Chim is megszidott, hogy ez túlzás volt, de nem érdekelt. Ő nem hallotta mit mondott a szüleinek.

Nyugodtan teltek a napok, és valamiért Jimin egyre boldogabb volt, amikor haza jött. Mindig arról beszélt, hogy milyen jól megy a tánc, és, hogy a csapat is remekel. Bár nem értem milyen csapatról van, szó amikor csak ő és az az ütődött táncol csak. Volt szó valami lányról is, akit drága szerencsétlen barátja mutatott be neki. Nem nagyon figyeltem, mert nem érdekelt, hogy éppen milyen lányok jönnek be neki. Nem ajánlom, hogy ide hozzon egyet is, mert akkor tuti, hogy megkarmolom. A lányok idegesítőek és folyton nyávognak. De hisz ők nem is macskák akkor minek nyervognak. De ezen a tényen kívül a gazdám mindig boldog volt. És ha ő az akkor én is.

- Megjöttem! - csapódik be a bejárati ajtó, ezzel felriasztva álmaimból. Esküszöm ez a gyerek amilyen kicsi olyan hangos. Komótosan mászok le az ágyáról és indulok el az ajtó felé, amikor az kinyílik és a gazdám lép be rajta, de nem egyedül - Ez itt a szobám és ohh - elakad a szava amikor rám néz, de azonnal elvigyorodik, majd hozzám sétálva felkap és magához ölelget. Alap esetben egyből elkezdenék dorombolni, de itt egy ismeretlen, így csak rajta tartom a szemem - Szia! Ő itt a cicám. Suga ő itt egy barátom. - "mutat be" minket egymásnak a barna hajú sráccal, aki csak elvigyorodik, majd közelebb lép hozzánk.
- Szevasz. Én Jungkook vagyok. - nyújta felém a kezét, amiért már egyből fújnék bárkire, de neki hagyom magam. Ismerős az illata.

Megsimizi a fejem, amit Jimin meglepetten figyel végig. Később persze elmondja, az új srácnak, hogy miért is vágott fura fejet. Éppen a konyhában ül az asztalnál, míg gazdám az ételt melegíti, és azt ecseteli, hogy másokkal milyen egy undok macska vagyok.
- És akkor ráfújt, amitől ő hátra ugrott. Akkor ijesztette meg elsőnek, de nem utolsónak. Imádom nézni a csatájukat. Bár mindig Suga nyer. Hoseok túlságosan gyáva alak.
- Vagy csak a cica furfangos. - kuncog fel Jungkook.
- Lehet. - nevet fel Chim is.
- Ez ki? - lép mellém V. A konyha bejáratában ülünk most már ketten, és mereven bámuljuk az idegent - Olyan furcsa szaga van. -szimatol egyet a levegőbe. Ekkor Kook ránk néz egy pillanatra, de azonnal vissza is kapja a tekintetét.
- Furcsa és ismerős. - morgom a bajszom alatt. Ki ő?
- Igen, igen! Pontosan ugyan ez van nekem is. - bólogat aprókat a fejével a lábtörlő. Vendégünk ismét ránk néz, de most már egy zavartabb ábrázattal, aztán rendezi arcvonásait, és ismét gazdámnak szenteli minden figyelmét.
- Mégis honnan ismerős mindkettőnknek? Nem volt még itt soha. Vagyis én nem emlékszem. - Jimin a konyhapultnál ügyködik valamit, így teljesen háttal áll nekünk, amit a barna hajú kölyök kihasznál, így ismét furcsa ábrázatot vágva tekint ránk, de most már végig.
- A szilveszteri buli? - gondolkozik hangosan Taehyung. Ötletének emlékétől megrándul az arcom.
- Nem hiszem. Te akkor ki voltál zárva a házból, a hangos zene miatt. Nem lehet ismerős az illata. - motyogom, míg Jungkook folyton minket bámul.
- Hyung? Miért néz így? Ijesztő. - nyűszít fel egy picit.
- Nem tudom.

Ezek után csak csendben szemezünk az ideggennel. Egészen addig amíg Jiminnek meg nem szólal a telefonja, ezért a tűzhelyt takarékra véve, kér elnézést és rohan a szobájába. Amint csapódik az ajtaja a vendégünk felugrik az asztaltól, odasiet hozzánk, és letérdel, hogy szemmagaságban legyünk. Hátra hökkölünk, de a mondandója egyből lefagyaszt.
- Ti is alakváltók vagytok?

Bocsánat, hogy ilyen rövid lett, de még mindig Németországban vagyok és alig volt időm. Ugyanakkor itt éreztem, hogy itt kell vége lennie a résznek. Na vajon milyen állattá tud alakulni Kook? :D