- 3 éve laktok együtt mégis jegyben jársz?
- mutat párom ujján pihenő jegygyűrűre.
- Jó, de hova megyünk? Nem mondtál semmit
csak tegnap benyögted, hogy a tudtom nélkül vettél ki helyettem szabadságot. Mi
olyan fontos? - hallottam magam mögül párom szenvedős hangját, ahogy kezénél
fogva szinte már vonszolom. Hisztijére csak elmosolyodom hisz tudom, ez
azért van, mert korán keltünk. De az okát nem sokára megtudja - Park Jimin örülnék,
ha válaszolnál! - rántotta meg karját, hogy oda figyeljek.
- Baj, hogy le akartam jönni veled a
partra? - pillantok hátra. Már kicsit több mint egy éve, hogy együtt vagyunk és
már 2 és fél éve ismerjük egymást, és bár lehet másoknak ez kevés nekem elég ahhoz,
hogy biztos legyek abban amiben.
Végül a partra értünk még napkelte előtt.
Már egy hónapja ezt tervezem. Tudom, hogy imádja a tengert és a napfelkeltét
így kombináltam a két dolgot, hogy biztosan felejthetetlen legyen neki.
Mindketten a tenger felé fordultunk és pont akkor kezdett felkelni az éltető
fényünk forrása. Bár számomra most itt áll mellettem ez a forrás, aki ragyogó
szemekkel tekint maga elé.
- Azta! - teljesen elkápráztatta a
látvány. Letérdeltem mellé, amit szerencsémre nem vett észre és a kis dobozt is
elővettem zsebemből - Ezt akartad mutatni? - mondta még mindig a tájon
legeltetve szemeit - Nagyon sz- hirtelen fordult felém és a szava is elakadt,
amire mosolyom csak még szélesebb lett majd a dobozt felnyitva szólaltam
meg.
- Jungkook. Igaz még csak pár éve
találkoztunk egy kínos incidens által - mondandómra felkuncogott - és nem olyan
rég óta mondhatlak páromnak, de érzem és tudom is, hogy a sors nekem szánt és
mindennél jobban szeretlek. Mellettem voltál azok után is miután kiderült, hogy
ki is, vagy inkább mi is vagyok. - ekkor láttam, hogy meg akar szólalni, de
inkább magába fojtotta - Elnézed azt is, hogy nem tudsz semmit a múltamról,
pedig annyiszor hangoztattam, hogy szörnyű te mégse erőltetted sose, hogy
elmondjam. Imádni és szeretni foglak életem végéig. Jeon Jeong Guk hozzám
jössz? - fejeztem be vallomásomat. Könnyektől csillogó szemekkel bólogatott
hevesen majd a nyakamba borult. Gondolom, ha megszólalt volna sírva fakadt
volna.
Tisztán emlékszem még a mai napig is. És
az azután következő napra is, ahogy mindkettőnk kollégái gratuláltak és velünk
együtt örültek. Az emlékekre mosoly szökik az arcomra, de gyorsan visszaváltok
komorba, ahogy várom párom válaszát. Keserves mosolyra húzza ajkait, majd egy
gondterhelt sóhaj után szólal meg.
- Meghalt.
- Úristen sajnálom. Én nem akartam csak -
Jungkook félbe szakította.
- Semmi baj. Már régen volt és sikerült is
túllépnem rajta. - keserűen mosolyog. Nem is tudtam, hogy szerelmem ilyen jó
színész! Milyen jól megjátszotta a szerelmét gyászoló srácot. Persze biztosan
kapni fogok, hogy nem mutattam be a volt legjobb barátomnak, de biztos vagyok
benne, hogy meg fogja érteni.
- Értem. - bólintott Tae. Szegénykém
biztos azt hiszi, hogy egy mély sebet szakított fel. Pedig, ha tudná, hogy csak
kellemes emlékeket csalogatott elő.
- És mivel foglalkozol Taehyung? - töri
meg a csendet Kook.
- Üzletember vagyok. - reagálja le rögtön,
amire felhorkantok. Persze! Az bizony egy mocskos üzlet, amiben ő utazik.
Vagyis ők.
- Mi az? - néz rám értetlenül Jungkook,
míg V csak húzza a száját. Ő tudja miért nyilvánultam meg így.
- Semmi, semmi. - pillantok félre.
- És neked mi a munkád? - néz kíváncsian
Tae, ezzel is terelve a témát. Legalábbis magáról.
- Rendőr vagyok. - ránt vállat hanyagul
párom, majd kiindul a konyhából. Amint kiér Taehyung ijedten néz rám, majd
rémülten és némán formázza azt az egy szót: Rendőr. Kissé félénken bólintok,
amitől a velem szemben lévő teljesen elsápad.
- Elmentem fürdeni! Ha elment azt hiszem
lesz mit megbeszélnünk! - szól vissza még a fürdő ajtajából
szerelmem.
- Rendben. - hangom kicsit megremeg, ahogy
válaszolok, de ez természetes, mert nem szeretnék a dühös Jungkookkal szembe kerülni.
- Mit mondott? - tér vissza sokkos
állapotából volt legjobb barátom.
- Csak annyit, hogy elment fürdeni és
körülbelül fél óra és én is mehetek. - felelek, amire bólint, majd mielőtt
ismét a némaság köde burkolná be, megszólalok - Nincs mitől tartanod. Még csak
zöldfülűnek számít a szakmában. Esélytelen, hogy bármit is megtudjon. Maximum a
hírekből informálódhat. - suttogom, pedig ideáig hallom a víz csobogását
miszerint Kook fürdik, ezáltal nem is hallhatja beszédünket.
- Jó, de akkor is! - csattan fel
kissé hangosan, de egyből el is halkul - Képes voltál egy rendőrrel
összeköltözni? Én nem magunkat féltem, hanem téged! És, ha lebuktat? - néz rám
ijedten.
- Akkor az életem hátra levő részét egy
rácsos ablakú épületben töltöm le. - mosolygok rá eszelősen, mintha valami
kellemes dologról beszélgetnénk. Pedig nem. Egyáltalán nem.
- Úgy beszélsz erről, mintha az olyan
kevés lenne! - áll fel hirtelen majd lépkedni kezd felém - Azt tudja, hogy
te... Hogy mi- félbe szakítom.
- Nem! Dehogy. Senkinek nem mondtam el. -
nézek vele farkas szemet. Persze, hogy tudja. Hisz általában vele
"vacsorázok". Igaz véletlenül tudta meg, de az, hogy még mindig velem
van, bizonyítja, hogy nála jobbat sose találnék és nem is próbálok keresni. De
erről Taehyungnak nem kell tudnia. Nehogy véletlenül elmondja Neki. Nem csak,
hogy megkeresne, de még előttem is végezné ki Kookot. Nem azt soha! Ezért is
nem fogja megtudni az előttem lévő, hogy Jungkook a párom.
- Akkor jó. A végén még nem csíkos ruhások
vennének körül, hanem fehér köpenyesek. - fújja ki a levegőt, majd hirtelen
vált perverz arcra - És, hogy állsz a kapcsolatok terén? - vonogatja meg
szemöldökét, amire csak megforgatom szemeimet. Ez a kölyök!
- Szinte minden második nap hoz magával
fel valakit. - válaszol helyettem Kook egy szál törölközővel a derekán, míg egy
másikkal a haját törli. A látványra nyelnem kell egy nagyot. Tuti, hogy ez a
büntetésem első része! - Vagyis a hangok alapján erre tudnák tippelni. Azok a
magas hangok eléggé át hallatszódnak. Biztos szép lányok lehetnek. - fordul
felénk ezzel megadva a kegyelemdöfést nekem. Az a has!
- Lányok? - ráncolja homlokát a mellettem
lévő - Furcsa. Amíg én ismertem mindig is a másik kapura játszott. Sőt! -
vigyorodik el hirtelen én pedig rögtön kapcsolva fognám be a száját, de késő,
mert elfut mellőlem - Őt mindig is úgy ismertem, hogy passzív fél a
kapcsolatban. Vagyis az előző párjánál ez volt a felállás. - gonoszan néz
felém, ahogy a kanapé másik oldalán áll. Érzem, ahogy az arcom vörösödik, és ez
csak erősödik, ahogy szerelmem arcára nézek. Ajkait eltátva néz rám, teljesen
meglepődve a tényen, hisz kettőnk közül mindig is én voltam a domináns.
- Lehet valójában az ő hangját hallod. -
nevet fel Tae ördögien. Kinyírom!
- Fogd be! Nem tartozik senkire sem a
magán életem. Neked se kéne tudnod! - mutatok rá dühösen, amire csak mosolyogva
megrántja a vállát.
- Nem tehetek róla, hogy egy pletykás
társaságban éltünk. Ahogy arról sem, hogy ott se túl vastagok a falak. - nevet
fel ismét.
- Az én hangomat a tieid bőven elnyomták!
- nézek rá diadalittasan, hisz egyből elvörösödik.
- Szerintem zárjuk le a témát. - motyogja
maga elé most már lefele bámulva. Ez ennyire zavarba tudja hozni? Vagy ennyire
kényesen érinti? Miért?
- Egyetértek. - szusszantok, majd páromra
vezetem tekintetem, aki elég jelentősen szuggerál ahhoz, hogy rájöjjek, ideje
lenne beszélgetni - Szerintem már elég későre jár TaeTae.
- Ó tényleg! Már biztosan aggódnak, hogy
hol lehetek. - mereng maga elé, majd előveszi telefonját - Baszki! 23 nem
fogadott hívás! Azt hiszem sietnem kell. Talán akkor megúszom csak egy
fejmosással. - siet a bejárathoz és sietősen felveszi cipőjét - Köszönöm a
vendéglátást! - hajol meg - Még biztosan találkozni fogunk! - mutat rám amolyan
,,Ezt nem úszod meg" arccal. Halvány mosolyt engedve bólintok - Sziasztok.
Jó éjt! - rohan el.
- Jó éjt! - mondjuk egyszerre, majd
becsukom az ajtót, de nem fordulok meg.
- Szóval a lakótársad vagyok, aki egyben a
legjobb barátod és meghalt a jegyesem. - töri meg a csendet hosszas percek után
a mögöttem álló.
- Figyelj Kook- félbeszakít.
- Tudom. Biztos megvolt a jó okod hazudni,
de e felett csak akkor hunyok szemet, ha elmondod az indokot. - megfordulok.
Karba tett kezekkel várja a magyarázatot. Felsóhajtok, majd végül nagy nehezen
megszólalok.
- Én csak nem akartam, hogy tudja. - válaszolok,
de mivel látom, hogy felszólalna, folytatom - Nem akarom, hogy kitudódjon.
- Mi? De hisz a környéken mindenki tudja,
hogy együtt vagyunk! - csattan fel.
- Nem úgy értettem. - emelem védekezően a
kezeimet magam elé - Hanem, hogy közöttük ne tudódjon ki.
- Közöttük? Mármint azok között, akikkel
soha többé nem akartál találkozni? Furcsa. Mintha Taehyungnak örültél volna. - néz
rám vádlón, amitől hatalmasat kell nyelnem.
- Azt hittem máshogy fog reagálni. Régen
talán máshogy is, de lehet időközben megértette a távozásom okát. Rajta kívül
még egy valaki van, aki ilyen kedvesen közeledne felém. De a többiek csak
rosszul fogadnának és szeretném is elkerülni a velük való találkozást. Pont
emiatt nem akarom, hogy megtudják, van számomra egy fontos személy. Nem azt
mondom, hogy Tae elmondaná. De lehet, véletlenül kikotyogná. - sóhajtok fel
mondandóm végén és a padlót kezdem el bámulni.
- Féltesz? - aprót bólintok, majd hallom,
ahogy kifújja a levegő és közeledik felém. Kissé megugrok, mikor karjaival
magához húz majd egy szoros ölelésbe zár. Arcom csupasz mellkasába fúrom és
viszonozom ölelését - Jimin. Nagyfiú vagyok már és nem mellesleg rendőr. Tudok
vigyázni magamra. - simít kezével hajamba, de én csak nemlegesen megrázom a
fejem.
- Ők nem átlagosak, mint te. Hanem olyanok,
mint én és gondolom erre már rájöttél. Egy másodperc se lennél egyikkőjüknek
sem. - suttogom bőrére, amitől kirázza a hideg és egyből libabőrös lesz.
- De akkor se értem. Hisz mitől jobb az,
hogyha azt hiszik, hogy csak futókalandok vannak az életedben. Az miért nem
baj, ha Tae kilocsogja?
- Mert akkor azt hiszik nincs senki fontos
az életemben. Így neked nem eshet bántódásod. - pillantok fel aggódva és az ő
szemeiben is hasonló érzelmeket látok - És nem is baj, ha az ötből négyen
tudják, a lényeg az, hogy egy bizonyos személy ne tudja, hogy van valakim. Sőt!
Azt se tudja, hogy hol is vagyok ezzel a valakivel. Nem kell rólam tudnia
semmit. Épp ezért baj az is, hogy Tae tud rólam és rólad is. Ha leissza magát részegre,
akkor képes lesz hangosan és boldogan kikiáltani, hogy ,,Találkoztam
Jiminnel!". - utánozom Tae hangját.
- Nem hiszem, hogy meg tenné. - szorít
jobban magához, majd egy puszit nyom fejem tetejére - Nem lesz semmi baj. -
nyugtatón simít le hátamon majd vissza fel és ezt többször megismétli - Amúgy
Jimin?
- Hm?
- Ki is az pontosan, aki nem tudhat
semmit? - kérdésére nagyot nyelek, majd arcomat jobban belefúrom izmos
felsőtestébe.
- Az exem. - suttogom alig
hallhatóan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése